SZOBORPARK
Mióta hazudik a New York Times?
2022. jan. 13.
A New York Times a nyugati világ legbefolyásosabb sajtóterméke, televíziós csatornák, online portálok és nyomtatott napilapok százai követik az iránymutatását napi szinten. A legtöbben ma is az újságírás etalonjaként tekintetenek a lapra, amely előítéletek és agenda nélkül tájékoztat a tényekről. Valójában nem is járhatnának messzebb az igazságtól.
Közelebb járnak azok, akiknek nemtől függetlenül nem kezd el nedvesedni a gatyó, ha bármilyen hangzatos nevet hallanak – legyen az a New York Times, a Washington Post vagy akár a Deutsche Welle –, de úgy vélik a NYT nemrégiben, mondjuk csak az ezredforduló környékén vált olyanná, amilyen. Viszont nekik sincs igazuk.
Mióta hazudik tehát a NYT? – első rész
A rövid válasz, hogy lassan egy bő évszázada. Meglepett valakit? Részletekkel és kiragadott példákkal kezdődik cikksorozatunk, ám a lehetőséget kihasználva hadd ajánljak a nyájas olvasó figyelmébe egy nem is oly régi hazugságcsokrot tőlük. Íme!
Mit szenvedtek ki a NYT-nál Orbán és Carlson találkozásával kapcsolatban?
Sok hülyeséget, sok hazugságot. Csak a szokásos.
Sorsdöntő történelmi időkben – valószínűleg jelen pillanatban is ilyet élünk, mégha nem is nyilvánvaló sokak számára – a NYT az igazság felderítése helyett mindig is a saját maga által legyártott hamis narratívákat tolta, jobbára katasztrofális következményekkel. Mindezt önös érdekből, legyen szó a történet pénzügyi vagy ideológiai vonzatáról.
1932
Az ukrán éhínség éve, nagyjából 5-7 millió ember halt éhen. A katasztrófának semmi köze nem volt a rossz időjáráshoz. Annál inkább Sztálin ténykedéséhez, aki márki ugyan nem volt, az eredményt elnézve hasonlóképp gondolkodhatott az emberek problémáiról:
lehet az élelmiszerárakat csökkenteni, nem kell enni!
Történetünk első antihőse (nem, nem az az antihős, akinek legbelül még drukkolsz is!), Walter Duranty az éhínség idején az igazságkerülő lap moszkvai tudósítója volt, mindent tudott a valós helyzetről, de a tények helyett maszatolt. Sőt, a szó szoros értelmében tagadta az éhínség létét.
A teljes amerikai média bevette a New York Times sztárriporterének meséjét, a közvéleménynek halványlila gőze sem volt a valóságról, ahogyan a politiusoknak sem. Az újonnan megválasztott elnök,
Franklin Roosevelt még személyesen is találkozott Walterünkkel, hogy átbeszéljék a helyzetet.
Durantynak egy másik rajongója is volt, maga Sztálin Jóska. A brutális zsarnok csak dicsérni tudta a NYT emberét.
Remek munkát végeztél a Szovjetunióról szóló tudósításaiddal, mert az igazat próbáltad elmondani az országunkról
- nyilatkozta a Sztálin Józsi.
Na mármost, nem az a kérdés, hogy a kijelentés pillanatában miért nem szakadt rájuk a mennyezet, hanem az, hogy mit írt volna az öreg Walter, ha esetleg meg sem próbálja az igazat elmondani.
Amennyiben Duranty tündérmesék helyett tényleg az igazságot írta volna meg, az USA lakói már akkor valós képet kapnak a sztálini rezsim mérhetetlen kegyetlenségéről és a Szovjetunió természetéről.
Ehelyett bolondot csinált mindenkiből.
Dióhéjban ennyit a New York Times kezdeti hazugsáigainak legjelentősebbikéről. Ami a következményeket illeti, nos, ne csodálkozzunk, hogy míg Közép-Európa feketöves kommunizmus-túlélőként a lehető leghatározottabban utasítja vissza azt, addig az USA népe tárt karokkal fogadná. Nem meglepő, ha nagyjából annyit tudnak az egészről, amit a Duranty-félékről hallottak.
Tartsatok velünk a cikksorozat következő részében is, melyből kiderül, milyen gyomorforgatóan kezelte a NYT a koncentrációs táborokról szóló híreket, illetve az is, hogyan faragott hőst Fidel Castróból!
PragerU/P7
nyitókép: technologyreview.com
Morva Mátyás
