SZOBORPARK

Mire megalakította a kormányát a CDU/CSU, addigra az AfD lett a legerősebb párt Németországban 2025. ápr. 9.

Különös, mondhatni, történelmi időket élünk. A németországi előrehozott választások ugyan történelmi sikert hoztak a szélsőjobbosnak, egyes helyeken egyenesen neonácinak nevezett Alternatíva Németországnak (AfD) számára, ám az áttörés számukra elmaradt, a hagyományos pártok összezárása miatt végül az egykor szebb napokat látott CDU/CSU alakíthatott kormányt.

A német emberek a maguk megszokott módján, lassan nyitogatják ki a szemeiket, a teljesen leuralt és cenzúrázott média agyonhallgatja a valóságot Európa (most már kijelenthetjük) egykori gazdasági motorjában, és hiába nyerte meg a választást a magát konzervatívnak hazudó, de valójában a progresszív narratívát csak egy kicsit visszafogottabban felköhögő, nevében kereszténydemokrata, illetve keresztényszocialista pártszövetség, 

a migráció és a háború pártolása már a német emberek gyomrát is megfeküdte.

Míg a fenti témákkal csúfosan megbukó, a woke-ot állami ideológává emelő Olaf Scholzot Friedrich Merz váltja hamarosan a kancellári székben, a választások lebonyolítása óta gyakorlatilag nincs olyan nyilatkozata utóbbinak, amit ne lehetne az elődje bármelyik beszédébe beilleszteni. Magyarán pártszínt igen, de politikát nem cseréltek a németek.

Közben pedig alakul a koalíció, Merz pedig a Németországot a szakadákba lökő kormánykoalíció tagjaival tárgyal kormányalakításról, megkerülve a második erőnek számító, politikai karanténba zárt AfD-t.

Csakhogy – ahogy fentebb is írtuk – lassan ébredeznek a németek. A legújabb közvéleménykutatások pedig már most trendfordulót mutatnak, legalábbis a választások győztese kapcsán. 

Míg február végén 29 százalékot kapott a CDU/CSU, mára a támogatottságuk 24 százalékra olvadt, miközben

már az AfD is megelőzte őket, igaz, még csak egy százalékponttal.

Bizony, bizony. A rettegett szélsőjobb már az álkonzervatív, a választóikat átverő, tényleges változást, illetve annak szándékát felmutatni képtelen képmutató pártnál is népszerűbb.

Persze hiába a népszerűség, ha az AfD még egy választási győzelem után sem tudna kitörni a karanténból, hiszen a német politikai spektrum egésze elzárkózik a velük való együttműködéstől. Mindenesetre van mit átgondolniuk a német konzervatívoknak, mivel a szocialistákkal kötött paktumra érkező első reakciók jól mutatják, hogy a mostani győzelmet a Merkel-éra leáldozásával járó történelmi bukással egyenértékű pofon követheti.

Ahhoz, hogy ez ne valósuljon meg, a csillagok roppant szerencsés együttállására volna szükség, ám abban még a legoptimistább szakértők is egyetértenek, hogy Németországnak olyan strukturális változásokra van szüksége, amelyet sem a konzik, sem a szocialisták nem mernek/tudnak/akarnak megtenni. A gazdasági összeomlás felé menetelő országot ráadásul komoly társadalmi krízis is súlytja, a migráció miatt pár óránként éri támadás a rendőröket, háromnaponta pedig életét is veszíti egy rendőr – ahogy arra a német belügyminisztérium kiszivárgott jelentése is utal. Ezeket a problémák pedig határozottan a változás mind hangosabb követelése felé tolják el a németek hangját.

Az alternatíva pedig ott kopogtat az ajtón.