SZOBORPARK

Mit adtak nekünk a rómaiak - avagy a Most-Híd öröksége 2023. máj. 3.

Ezekben a pillanatokban, amikor a megszellőztetett információk szerint Gyimesi György választási listára való felvétele miatt Rigó Konrád sértődötten elköszönt a párttársaitól és vélhetően magával viszi a rossz emlékű vegyespárt prominens figuráit is, összeszedtük a Bugár-projekt örökségét, melynek stigmáját még sokáig magával fogja cipelni a felvidéki magyarság. 

Amikor a Magyar Koalíció Pártja 2008-ban leváltotta az elnöki tisztségből Bugár Bélát, már érezni lehetett a változás szelét, de az nem a tavasz frissítő illatát hozta, hanem émelyítő dögszagot, amit a leléptetett elnök sértődöttsége árasztott magából. Személyesen is megtapasztaltuk azt, amikor egy egyetemi beszélgetésen 

Bugár Béla másfél óra alatt háromszor is a szemünkbe hazudta, nem készül kilépni az MKP-ból és új pártot alapítani.

Alig két hónap múlva már országszerte hirdette a szpoluprácát. 

Vegyük hát sorba a bűnben fogant Most-Híd hagyatékát, melyen remélhetőleg már senki sem akar marakodni, hiszen valójában fabatkát sem ér, 

szégyenfoltja a felvidéki magyar politikának.

Megosztottság

A vegyespárt legfőbb hagyatéka, hogy végletesen megosztotta az amúgy is heterogén közösségünket. Emberek, családok, egész közösségek fordultak szembe egymással. Sokszor kibékíthetetlen ellentéteket szült a bugári bomlasztás, melyet még a Szövetség megalakulása sem tudott feloldani. Akármerre jártam, akárkivel beszéltem, 

egyetlen olyan hangot sem hallottam, amelyik örömmel fogadta az árulónak kikiáltott Most-Híd tagságát a közös pártban.

Szpolupráca

Bugár legnagyobb politikai hazugsága (volt belőle jó sok!) a szlovákok felé tett gesztusok (magyarra fordítva: önfeladás) árán elért eredmények létezése volt. Ahogy az alább is látható, a Most-Híd elhitette a választóival, hogy nem kell magyarkodni, nem kell a végsőkig elmenni a jogaink érvényesítése terén, a szlovákság majd megjutalmaz minket. Ebben speciel igaza is volt, ám a jutalomban nem volt köszönet, hiába haknizta körbe egész Szlovákiát a mi Bélánk, jobb esetben status quo, de inkább jogszűkítés lett a jussunk. A szpolupráca naiv hazugsága már az első pillanatban elbukott: nem tudott, de főleg nem akart sem kormánypártként, sem ellenzékben bármit is elérni, amit ne az életterünk szűkítéseként éltünk volna meg. 

A szlovákok pedig köszönték szépen, új standardot nyújtottunk számukra ezüst tálcán: de hiszen Bugárék sokkal kevesebbel is beérték. Bárminél kevesebbel, bármilyen ügyben.

Eredmények – teljes hiánya

Hiába volt a Most-Híd három kormány (Iveta Radičová kormánya – 2010-2012, harmadik Fico-kormány – 2016-2018, illetve Peter Pellegrini kormányában 2018-2020 között) tagja, valódi eredményeket nem tudott felmutatni, sőt olyan is volt, amikor kimondottan magyarellenes intézkedéseket szavazott meg: 

• a három kormányban 3-3 miniszteri széket birtokoltak, ám nevesíthető tevékenységet egyiknek az élén sem fejtettek ki;
• útfelújítások: a legnagyobb kamu ezzel előhozakodniuk, ugyanis az megyei hatáskörbe tartozik;
• KultMinor: a kisebbségi alap elméletileg egy kiváló intézmény, még akár sikertörténetként is értelmezhető lenne (a Most-Híd egyetlen ilyen eredményeként), ám a valóságban egy Most-Hidas pénzosztó az intézmény, mely méginkább megosztotta a közösséget, hiszen egyes, képlékeny identitású egyéneknek bőségesen szórta a pénzt, míg a magyarásgukat mélyen megélő személyeknek és intézményeknek gyakorlatilag teljesen ellehetetlenítette a munkásságát;
• Himnusztörvény: kell erről bármit is mondani?
• Autópálya: a majdnem Dunaszerdahelyig elérő autópálya csupán arra volt jó, hogy a Csallóköz elszlovákosítását előmozdítsa, a déli régió fellendítését nem tudja szolgálni, mivel csupán 32 km-nyi szakasz épült meg az R7-esből;
• Kétnyelvű vasúti táblák: na ahhoz aztán végképp semmi köze a Most-Hídnak, hiszen a civilek kétnyelvűsítési akcióit törvényesítették, ám a közlekedési táblák magyar feliratainak biztosításához már nem volt politikai akarat, holott nagyságrendekkel több embert érintett volna;
• Állampolgársági törvény, Beneš dekrétumok, nyelvtörvény, Malina Hedvig, DAC-drukkerek megverése: pont olyan eredmény, mint feljebb – SEMMILYEN;
• Azonos méretű helységnévtáblák: ment a tapsikolás, mekkora eredmény, hogy már szimbolikusan is egyenrangúként kezel minket a többségi nemzet. A válóságban egy semmilyen előrelépést nem hozó változtatásról volt szó, melyet csupán azért tettek lehetővé, mert pár millió eurót ki lehetett csengetni a táblákat legyártó cégnek, azon keresztül pedig visszacsepegtetni a pénzt a megfelelő zsebekbe.

Politikai hitelünk aprópénzre váltása / szövetségeseink elárulása

A felvidéki magyarság hagyományosan a politikai jobboldallal, így a demokratikus erőkkel állt szövetségben hosszú ideje. Noha ezek a szövetségek a politika közegében igen törékenyek, és jobbára választástól választásig tartanak, a szlovákiai magyarságra hagyományosan úgy tekintett a szlovákság, mint a politikai mérleg nyelvére: akik döntenek a demokratikus és az antidemokratikus erők között. A magyar politikumnak is volt köszönhető Mečiar zsarnokságának vége, a NATO- és az EU-csatlakozás. Ezt olyan jobboldali, demokratikus szövetségesek oldalán érte el az MKP, mint az SDK(Ú) és a KDH. Noha ezen pártokkal sem volt mindig felhőtlen a viszony, legalább nyíltan magyarellenes intézkedésekre alig került sor a közös kormányzás alatt. 

A Most-Híd a 2016-os, harmadik Fico-kormányba való belépése előtt még a jobboldali pártokkal közös kormányzásról álmodozott, azonban mondvacsinált okokra hivatkozva (fasisztaveszély) elárulta korábbi szövetségeseit és lepaktált az ellenséggel.

Merjünk kicsik lenni, csak dőljön a lé

A Most-Híd teljes munkássága a bugári meghunyászkodás színtiszta megtestesülése volt. A magyarok képviselete helyett a párt egyetlen célkitűzése a politikai aktivizmus volt, ám a kézzelfogható eredmények helyett csupán a profitból való részesedés igénye volt érzékelhető. Súlytalan minisztériumok, a legnagyobb mocskosságokhoz való aszisztálás, a Smer hatalmon tartása Ján Kuciak és menyasszonya meggyilkolása után is. 

Magyartalan Szövetség

Miután a választók jól meg, vagyis helyesen: kibuktatták a parlamentből Bugárt és bandáját a Ficoval való összebútorozását követően, a párt látványos lejtmenetnek indult, a teljes bukástól egyedül a közös párt ötelte látszott megmenteni. A legutolsó mérések során már csak a lakosság alig 2%-ának támogatását élvező vegyespárt úgy kapott az MKP és az Összefogás ajánlatán, mintha egy végnapjait élő halálos betegnek kínálták volna fel az örök élet elixírjét. Aztán mit ad Isten, egyik napról a másikra elkezdtek diktálni. Olyan feltételeket szabtak, amihez még Simon Zsoltnak se lett volna képe: 

a párt teljes magyar identitásának eltörlését követelték – és meg is kapták az egység megteremtésének reményében. 

Aztán lett is az egészből egy színtelen, szagtalan, de leginkább GÁZ valami, amiről senki sem tudja megmondani, micsoda is valójában, mert még arra sem volt képes, hogy a magyar választók számára definiálja saját magát. 

Sólymos, de főleg Rigó midnent megtett, hogy elhatárolódjon a Szövetség Magyarországtól és annak kormányától, de egyben a magyar identitástól is. 

Summa summarum

A Most-Híd létezése óta csak a magyar közösség ügyének elárulásával volt elfoglalva, amiért cserébe beletolhatta képét a moslékos vályúba. 

A bugári hagyaték továbbvivőinek távozásával nem veszít semmit sem a Szövetség, 

mert mára már a Napnál is világosabb minden választópolgár számára, hogy a hangadó, magukat megmérettetni gyáva vezetők nem érdekeltek a magyar egységben – 

egyszer már elárulták azt, és most újból meg fogják tenni.

Nyilván vannak jóhiszemű tagjai is a pártnak, akik helyi szinten ugyanúgy a magyar közösség ügyét szolgálják, ahogy teszik azt MKP-s kollégáik. Őket továbbra is arra bíztatom, adjanak egy esélyt a magyar egységnek. A valódi pártütők nem ők, hanem azok, akik aprópénzre váltották választóik bizalmát, hogy önös érdeküket szolgálják. 

Mindenki másnak: kívül tágasabb.

Nyitókép: TASR