ITT A PIROS, HOL A PIROS

Mit kezdjen a Szövetség a „kibicekkel“? 2022. máj. 27.

Akiknek, ugye, semmi sem drága, tartja a mondás, mert a kibic egy kívülálló valaki, aki valójában nem részese a „játéknak“, és csak felelőtlenül osztogatja a tanácsait, kommenteli az eseményeket. Ha a Szövetséget, mint pártot vesszük, akkor talán csak azokat lehetne kibicnek nevezni, akik pártonkívüliként tesznek ilyen-olyan, általában elmarasztaló megjegyzéseket a párt munkájára, viszont ha ezek az emberek választók, és azért vállalják nyilvánosan a véleményüket, mert 1989 óta ez természetes joguk és lehetőségük, akkor ők sem kibicek.

Tehát nem kibic a kritikus párttag sem, és nem kibic a kritikus választó sem, és ezzel be is lehetne fejezni ezt a cikket: a Szövetség ne kezdjen semmit a kibicekkel, mert azok nem is kibicek.

Csakhogy nem úgy van az, ugyanis számtalan esetben, – vegyük csak az egyik leggyakrabban használt médiafelületet, a Facebookot – a párt vagy a párt csúcspolitikusainak a bejegyzései alatt megjelenő kritikus, sok esetben 

más véleményt tükröző kommentekre az érintett személy, vagy annak „készenlétben álló kommentőrei“ azonnal személyeskedő hangnemben támadják a vélt kibicet.

Számtalan példa volt erre az elmúlt időszakban, nem tagadom, magam is részese voltam ilyen szócsatáknak, és nem igazán értem, hogy az ilyen hangnemet használó, a választókat képviselni akaró politikusunk mégis mit képzel, hiszen a nyilvánosság előtt nem csak egy személyt vesz célba, hanem 

a stílusával elriaszthat sokkal több választót úgy önmagától, mint magától a Szövetségtől is, amely folyamatosan a 3% körül evickél a nagy szlovák politikai Holt-tengerben.

Lassan május vége van, jönnek a falunapok, a fesztiválok, és ezzel együtt jönnek a haknizó politikusok is, akik majd be-beugranak a sátrak közé gulyást kóstolni, fröccsel a kézben mosolyogni, pár szót váltani az ünneplésben lefáradókkal, majd disztingváltan továbbállni a következő falunapra. Szelfi, közös fotók, majd az hasít a Facebookon, hogy lássátok, itt vagyok veletek, köztetek, szavazzatok ránk, de legfőképpen RÁM!

Oszt ennyi. Arra sosincs idő, hogy két vigadalom között leüljenek hosszú órákra kielemezni egy adott térség állapotát, összejönni mindazokkal, akik még akarnak önerőből is építkezni és nem csak plakátokat ragasztani, meg szórólapokat kihordani, ha annak jön el a kampányideje.

A „kibicek“ azért kritizálnak, mert látják, hogy a rossz politika miatt mindenkinek beszűkül a mozgástere, hogy a Szövetség szinte azonos a szépemlékű Fornettivel, azaz látványpolitizálás kis falatokkal, ami éppen csak arra jó, hogy ne halj éhen, amíg leadod a szavazatodat ránk, de legfőképpen RÁM, aztán meg kaparjátok ki nélkülem magatoknak az anyaföldből az életeteket, ha nem akartok megdögleni, mert nekem nincs időm veletek foglalkozni, hiszen dolgom van...

Nem, nem fogjuk be a pofánkat! Ugyanis értetek haragszunk nem ellenetek,

de ha nem értetek a szóból, akkor nagyon sokan el fogják engedni ezt a történetet, és akkor majd rá lehet fogni a kibicekre a saját, mérhetetlen önzőségeteket.

Ne így legyen! Bár lehet, hogy így lenne a jobb, hogy végre jöhessen valami más. Nem ellenetek, hanem értünk, szegény magyarokért.

Papp Sándor