ZSÍR

Mit olvassunk karácsonykor? 2022. dec. 24.

A karácsonyt körbelengi az ünnep esszenciális hangulata, és az évszázadok során rárakódott máz kellemes kötőanyagnak bizonyul. Így lehet, hogy a Coca Cola Mikulása meghittséget áraszt, fülünkben rivall Mariah Carey slágere, és nem tudunk elszakadni a házakon függő fénysoroktól. Az ünnep hangulatát akkor is meghatározzák a nemzetközi trendek, ha el akarunk szakadni azoktól. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, ha figyelmen kívül hagyjuk őket. Ha megállunk egy pár napra.

Az internet tele van sikerlistákkal, elég bepöttyintetnünk a Google-be a legjobb karácsonyi könyveket, és százával szakadnak ránk a toplisták, a nagy többségük pedig valóban minőségi műveket ajánlj majd.

Sławomir Mrożeknek, a lengyel abszurd mestere egy helyen Brodszkijt idézi: „Az ember az, amit olvas." Aztán ennél pesszimistább végkifejletet von le: 

„»Az ember az, amit néz.« (Brodszkij, ugyanott). A többség semmit sem olvas, és csak egymást nézi.”

A XXI. század emberénél sincs másképp. Korai (kései) temetni az olvasást, ami a régmúltban kevesek kiváltsága volt, a történetmesélés viszont mindig megtalálta útjait az emberekhez. Hogy ezek a médiumok manapság eltávolítanak bennünket a könyvektől, természetes velejárója a változásnak.

Olyan kort érünk, ahol a rövid, velős üzenetek érnek célba. Ezért népszerűek az instaversek, melyek sekélyes mondanivalóval és rövid terjedelmükkel a metrón átgörgetett két Facebook-poszt között elférnek. Azonban szimpla döntés kérdése, hogy rászánunk-e napi fél órát az olvasásra, vagy nem. Egy 2020-as kutatás szerint a felnőtt lakosság 13 százaléka olvas hetente. A nem olvasók negyvenöt százaléka szimplán azért nem olvas, mert „nem szeret”. Érdemes hozzátennünk, hogy a mindennapi életünk írásalapú, és rengeteg olvasunk naponta: híreket, kommenteket. 

Valóban létezik egy csökkenő tendencia, de ahogy a történelem során mindig, ezt is majd kiegyenlíti a társadalom. 

Az online világ térnyerésével például megugrott a társasjátékok népszerűsége. Ezért sem kell temetnünk sem a könyvet, sem a kultúrát. Pillanatnyi állapotáért azonban tehetünk egy-két dolgot.

A könyv imaginárius tér. Belül sokkal lassabban telik az idő, mint kívül, amikor olyan érzésünk van, hogy órák óta olvasunk (mert annyi minden történt), akkor a valóságban tíz percnél járunk. Az emberek egy része az időhiányt jelöli meg legfőbb felelősnek az olvasás elmaradásáért. Ezért üdvös az egyre gyakrabban megjelenő, olvasási időt jelző rubrika a cikkek tetején: csak úgy gondolod, hogy nincs rá időd. Ki tudja, talán a szépirodalomban is működhetne hasonló kezdeményezés.

Furcsamód a magyar irodalomban a novella nem szerepel kiemelkedő helyen. A regény az igazi magasirodalom, míg a rövid történetek másodrendűként kezelendőek. Pedig időhiányunkban, és azért, mert a közösségi média az egyre rövidebb és erősebb figyelemre kondicionálta agyunkat, érdemes lehet novellákkal indítanunk. Akár Örkény egyperceseivel, ezek terjedelemben ekvivalensei az instaköltészetnek. 

Ha pedig a születés csodája érdekel bennünket, felcsaphatjuk Hemingwaytől az Indián tábort vagy Anatole France-tól A júdeai helytartót. Egyik sem túl hosszú.

A lényeg egy: olvassunk. Csak így vagyunk képesek dacolni a technikai fejlődés árnyoldalával. A könyv régi, bevált és jó, igazi reakciós találmány. Olvassunk tehát bármit, a szépirodalom keresztül megértjük a világot, a földrajz minden jelenleg létező, a történelem pedig minden, ami valaha volt – fontos sarokkövei lehetnek életszemléletünknek.

A modern ember időt és pénzt nem sajnálva költi pénzét, idejét és energiáját, hogy olyan tevékenységet találhasson és művelhessen, ahol elkapja az a bizonyos flow. Hogy ha elmerül abban, örömét leli benne, semmi más nem számít körülötte, és mindenáron folytatni akarja. Több ilyen van, de a legkézenfekvőbb ezek közül az olvasás. És persze olcsó is.

A címben feltett kérdésre az adekvát válasz: bármit. 

Akár a közhelyszerűen ismételt karácsonyi listákról a Karácsonyi éneket, akár Bram Stroker Drakuláját, Tar Sándor egy nyomasztó novelláskötetét, Vadkerty Katalin dekrétumkrónikáját, politikát, filozófiát, szépirodalmat. Mindegy milyet, az olvasással fejlődik az esztétikai érzékünk, egy idő után szükségszerűen igényesebb irodalomra vágyunk majd. Ifjúsági irodalmat, meséket, népmeséket is olvassunk bátran – gyakran az élethez tartozó esszenciális magyarázatok csodálatosan megfogalmazva. Ne féljünk toplistáktól sem segítséget kérni, de ne ragaszkodjunk hozzájuk mindenáron. 

Habár címe alapján ennek a cikknek egy top 10-es ajánlónak kellene lennie, ha úgy érezzük, eltávolodtunk az irodalomtól, fölösleges számunkra fontos, esetleg példaként szolgáló emberek olvasmánylistáján erőszakkal átvergődnünk magunkat. A kultúrában egyébként is csak a személyes ízlés, és a mű minősége lehet a mérvadó: nem szabad, hogy létezzenek politikai oldalpreferenciák. A modern kor rákfenéje, a halálig ismételt „én, enyém” egyedül az ízlés terén engedhető szóhoz – akkor viszont mindenek felett kell állnia. Keressük meg a számunkra legotthonosabbat, és olvasssuk el. A többi magától is jönni fog.

(nyitókép: Pixabay)