
LIBERNYÁKULUM
Mohammed a leggyakoribb újszülött fiú név három német tartományban
2025. máj. 14.
Németországban valami mélyen megrendült. Nemrégen még kis Hans, Klaus vagy Dieter nevek visszhangzottak a játszótereken, most döbbenten olvashatják a németek statisztikát: immár második éve Berlinben, Hamburgban és Brémában a leggyakrabban adott újszülött fiú név Mohammed lett.
A Német Nyelvi Társaság (Gesellschaft für deutsche Sprache) nemrég nyilvánosságra hozta a 2024-ben Németországban leggyakrabban adott lány- és fiúnevek listáját. A száraz statisztika azonban valójában egy vészcsengő – egy figyelmeztetés, amit már régen komolyan kellett volna venni.
Ismételjük meg: a leggyakoribb fiú név három nagyvárosban nem német eredetű, nem kapcsolódik a keresztény-kulturális hagyományhoz, és nem tükrözi a német történelmi gyökereket. Ez már nem csupán társadalmi változás – ez egy identitásváltás.
Ez már nem az a Németország, amelyet a világ megismert. Ahol valaha a kis Hans, Karl vagy Heinrich neve csengett az iskolai névsorokban, ma már Mohamed, Ali és Amir szerepel az első helyeken. És ez nem csak névkérdés – ez a demográfiai valóság könyörtelen lenyomata. Egy ország jövője a gyerekeiben rejlik, és ha a névjegyzék ennyire átalakul, az azt jelenti: a társadalom jövője is gyökeresen más irányt vesz.
Berlin, Hamburg, Bréma – ezek nem akármilyen városok. Ezek történelmi, kulturális és gazdasági központok. Ha ezekben a tartományokban már most kisebbségbe szorul a német név- és kultúrkör, akkor mi vár ránk 10-20 év múlva?
Az, hogy valakit Mohammednek hívnak, önmagában nem jelent semmit. De amikor egyre többen viselik ezt a nevet, miközben a német nevek háttérbe szorulnak, akkor már nem az egyes emberekről, hanem a társadalom egészéről kell beszélnünk.
A probléma gyökere nem a bevándorlás, hanem az, hogy az integráció helyett asszimilációt várunk el, de helyette párhuzamos társadalmak jönnek létre, amelyeknek semmi közük a német alapértékekhez, sem a kultúrához, sem a nyelvhez, sem a történelemhez.
Egy népnek joga van megőrizni önmagát. Joga van ahhoz, hogy ne szoruljon háttérbe a saját földjén, saját városaiban, saját iskoláiban. A németek lassan vendégek a saját hazájukban.
Lehet tanulni a hibájukból.
A német szülők azért dolgoztak generációkon át, hogy egy napon idegen kultúrák diktálják, mi legyen a „normális” név, vallás, szokás vagy viselkedés. De ezt ők már megszokhatták...
A Kárpát-medencében, Európa szívében: ha most nem védjük meg, amit még lehet, akkor holnap már nem lesz mit megvédenünk. Tanuljunk a németek hibájából!

Stüszi vadász
