7832

Molnár Miklós atya: Kinek a tulajdona a test? 2024. jan. 23.

Molnár atya gondolatai és megállapítása segítenek eligazodni egy olyan kemény kérdésben, mint az eutanázia, nem csupán magáról az eutanáziáról értekezik, hanem arról, ahogy a média használja a fogalmat. Szemle következik.

Ahogy ez várható volt, az orvostudomány fejlődésével egyre inkább cizellálttá válnak a bioetika kérdései. Ugyanis, gyakori probléma, hogy ha az ember képessé válik valamire, előbb-utóbb azt meg is akarja majd valaki próbálni. Így van ez a pusztító fegyverektől a biológiai kísérleteken át sok mindennel.

Mivel napjainkban élesedett pár ilyen téma a közbeszédben, szeretnék néhány szempontot átelmélkedni, melyek talán nem a fősodor válaszai, azonban fontos adalékok lehetnek. Ez azt is jelenti, hogy léteznek ennél fontosabb érvek, de a szemléletmódunkat kellene, hogy formálják ezek a megfontolások.

Nemrég egy vitaműsor ment a tévében, melyben egy népszerű publicista, aki mindenhez is ért, a tőle megszokott agresszióval, emelt hangon, személyeskedve, fogalmakat magából kicsavarva nyomta rá mindenkire a szubjektív érzelmeit, alig hagyva teret arra, hogy a szakemberek is hozzászólhassanak az igen kényes és igen súlyos témákat érintő vitához. Az eutanázia volt a téma. Tehát az ember méltóságát, életét igencsak mélyen érintő és emellett sok érzelmet kavaró ügy.

Súlyosbította a helyzetet a ma már szinte mindennapos probléma, nevezetesen a riporter elfogultsága.

Régen egy profi műsorvezetőt arról lehetett megismerni, hogy felkészült volt a témában, voltak releváns kérdései, hagyta a szakembereket szóhoz jutni és biztosította a teret a vélemény kifejtésére és tisztázására. Ma inkább azzal találkozunk, hogy tájékozatlan, érzelmileg (vagy érdekek mentén?) elfogult, csőlátású emberek vezetnek le gyakran ilyen vitákat. Aminek megvan a maga következménye, hiszen ebben a műsorban is az erőszakos felszólalókon túl alig lehetett valakinek érveket megfogalmazni. Nem egyszer azzal a válasszal reagált az éppen kifejtésbe kezdő szakemberek felé a riporter, hogy „most nem ez a téma”. Pedig hát az lett volna… Elkeserítő volt látni, hogy egy ilyen súlyú kérdés ennyit ér ennek a csatornának!

A kereszténységet gyakran vádolják meg azzal az olcsó kifogással, hogy ósdi, elavult elvek mentén, bigott módon gondolkodik.

Ez a legolcsóbb megoldás, ha nincsenek a hitünk ellen érvek. Csakhogy, amint azt Benedek pápa is kifejtette a kispapoknak, „Meg kell ismerni és meg kell érteni a hit belső szerkezetét annak teljessége szerint, úgy, hogy válasszá válhasson az emberek kérdéseire, akik külső szempontból nemzedékről nemzedékre mindig változnak, mégis mindig ugyanazok maradnak.

A teljes írás itt olvasható: https://vasarnap.hu/2024/01/21...