MAGYAR KÁRTYA
„Na Slovensku po slovensky!”
2026. aug. 6.
Ma egy boltban magyarul kértem valamit.
Erre egy idősebb úr belém kötött azzal, hogy:
„Na Slovensku po slovensky!”
Pillanatok alatt óriási vita alakult ki.
Olyan szavakkal sértegetett, amelyek nem tűrik a nyomdafestéket, és még azzal is megfenyegetett, hogy megüt.
Mindezt a két éves kislányom mellett.
42 éve Somorján élek, itt születtem. Öt nyelven beszélek, beutaztam a fél világot, és egész életemben még egyszer sem ért ilyen atrocitás.
Különösen abszurd volt, hogy a dialektusa alapján egyértelműen nem helybéli, miközben én 42 éve Somorján élek, itt születtem. Mégis ő akarta megmondani nekem, milyen nyelven beszélhetek a saját szülővárosomban.
Normális esetben az ilyen emberekkel szóba sem állok. De egyetlen dolog van, amit nem tudok elfogadni: ha valakit azért aláznak meg vagy fenyegetnek, mert a saját anyanyelvén beszél.
A tisztelet nem nyelv kérdése. Senkit sem szabad azért megalázni vagy megfélemlíteni, mert magyarul, szlovákul vagy bármely más nyelven szólal meg.
Ez az egyetlen dolog, aminél nálam is elgurul a gyógyszer.
Ennek az idősebb úrnak csak annyit üzenek, hogy őszintén remélem, ha egyszer orvosi vagy bármilyen segítségre lesz szüksége, nem fogja zavarni, ha éppen egy magyar ember lesz az, aki segít neki.
Mert amikor valódi baj van, nem a nyelv számít, hanem az emberség.
Dnes som si v obchode niečo vypýtala po maďarsky.
Starší pán sa do mňa okamžite pustil so slovami:
„Na Slovensku po slovensky!“
V priebehu pár sekúnd sa z toho stala obrovská hádka.
Hrubo ma urážal slovami, ktoré sa nedajú ani zverejniť, a dokonca sa mi vyhrážal, že ma udrie.
To všetko pred mojou dvojročnou dcérkou.
V Šamoríne žijem už 42 rokov, narodila som sa tu. Hovorím piatimi jazykmi, precestovala som polovicu sveta a za celý život som ešte nezažila takýto útok.
O to absurdnejšie bolo, že podľa jeho dialektu bolo zrejmé, že nie je miestny, zatiaľ čo ja žijem v Šamoríne už 42 rokov, narodila som sa tu.
Napriek tomu mi chcel určovať, akým jazykom môžem hovoriť vo svojom rodnom meste.
Za normálnych okolností sa s takýmito ľuďmi vôbec nebavím. Je však jedna vec, ktorú nedokážem akceptovať: keď je niekto ponižovaný alebo zastrašovaný len preto, že hovorí svojím materinským jazykom.
Úcta nie je otázkou jazyka. Nikto by nemal byť ponižovaný ani zastrašovaný za to, že hovorí po maďarsky, po slovensky alebo akýmkoľvek iným jazykom.
To je jediná vec, pri ktorej ma naozaj vytočí.
Tomuto staršiemu pánovi odkazujem len jedno – úprimne dúfam, že ak raz bude potrebovať lekársku alebo akúkoľvek inú pomoc, nebude mu prekážať, ak mu ju poskytne práve človek maďarskej národnosti.
Pretože keď ide o pomoc, nerozhoduje jazyk, ale ľudskosť.
Piros 7es