A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
FB IMG 1711449872952

Nagy élmény volt 2024. márc. 26.

Piros7.es - Mindent üt! Piros7.es - Mindent üt!

Köszönjük!

Sokan, sokféleképpen magyarázzák meg ítélik meg a Most vagy soha! című filmet (is). Ahogy sok minden más témában is markánsan elkülönül és vadul megoszlik a konzervatív és liberális látásmód.

És ezzel nem is lenne túl nagy baj, hiszen a filmművészet, mint más művészeti ág is, messzemenőkig szubjektív dolog. Valakinek tetszik valami, valakinek meg nem. De a probléma az, amikor már előre lehúzza valaki azt, amit még nem is látott (láthatott), hiszen már az ősbemutató előtt is ment ellene a lázítás. A film lehúzása. Csak azért, mert a többi "elvtárs" is ezt teszi? Meg, hát a szekértábor elvárása is ez...

Tegnap a komáromi Jókai moziban (köszönet érte Molnár Attila polgármester úrnak és Gubík Laci SZAKC-elnöknek) a komáromi díszbemutató kapcsán nekem is volt rá alkalmam, hogy megnézzem az új Petőfi-filmet, és nem tudok az élményre jobb kifejezést találni, mint a lenyűgöző és (pozitív értelemben) hátborzongató.

És, ami fontos, nemcsak filmélmeny, de mindenképp felemelő közösségi élmény volt.

Legalábbis én így éltem meg. Ugyanis viszonylag ritkaságszámba megy, hogy egy film után felállva tapsoljon a közönség. Ez inkább csak a színházakra jellemző, az úgymond filmszínházakra nem.

Az is meglepő volt (számomra), hogy a viszonylag nagy moziterem csordultig megtelt. Sőt, pótszékekre is szükség volt.

De nem is csoda. Hiszen a híre megelőzte (jó értelemben is) a filmet. És joggal. Hiszen egy olyan remek sodrású és helyenként annyira megható alkotást láthatott a közönség, hogy bizony - szégyen, nem szégyen - még a férfiembernek is könny szökött a szemébe. 

Egyszóval: profi. Kiválóan és hitelesen vegyül benne a történelmi száll, a katarzis, a pátosz és az akció.

Kicsit meglepő is, hogy ebből a mindenki által unalomig ismert történetből hogyan tudott Rákay Philip és Szente Vajk ilyen fantasztikus forgatókönyvet írni, és a rendező, Lóth Balázs, ilyen lüktető akciófilmet alkotni.

Nem lelőve a poént, a titkosügynöki és a tábornoki szál miatt szinte az első perctől az utolsóig izgalomban tartja a nézőt a film. És van pár olyan megható jelenet is, például amikor a Pilvaxban először és a Nemzeti Múzeum tornácán, a rengeteg ember előtt elszavalja Petőfi a Nemzeti dalt. Vagy amikor az olasz osztag katonái nem akarják átengedhetik a tömeget Budára, a helytartóság épülete elé, de végül mégis megteszik, mert előjön a két nemzeti lobogó színére alapozott testvériségi (fratelli) szál. A kiváló  filmzenével megtámasztott mozzanat a film egyik csúcspontja, katartikus élménye volt (legalábbis szerintem).

Csak ajánlani tudom a filmet mindenkinek! Nézzék meg mielőbb az alkotást és ne úgy ítélkezzenek felette, hogy nem látták!

Ami pedig Komáromot, az összetartozás városát illeti, bizonyos kulcsjeleneteket a monostori erődben forgattak, úgyhogy valahol igazán szoros kötődésünk lehet komáromiként ehhez a filmhez. Hiszen az egyik főszereplő, Jókai Mór is komáromi volt és Petőfi is járt Jókainál Komáromban. Ráadásul az egyik versét nálunk, a Dunaparton vetette papírra.

Pár éve utca, és nem olyan régen mellszobor is őrzi ezt az emléket Komáromban. Észak-Komáromban. Vagy ha úgy tetszik, Révkomáromban. De bárhogy is nevezzük a város északi felét, mi mindnyájan - déliek és északiak - csak komáromiak vagyunk. Így egyszerűbb, és történelmileg is így hiteles a dolog.

Még egyszer: Köszönjük az élményt!

Rákay Philip posztja a bemutatóról ITT tekinthető meg.

Piros7.es - Mindent üt! Piros7.es - Mindent üt!