MAGYAR KÁRTYA

Napindító elmélkedés 2023. febr. 11.

Rastislav Káčer kijelentései felett nehéz elmenni szótlanul. Napok óta izzik a levegő a szlovák külügyminiszter elmebeteg kijelentései felett, melyek azért is felháborítóak, mert semmi oka nem volt rá, hogy Magyarországot irredentizmussal vádolja. A kijelentései nem kibuktak belőle, nem véletlen elszólások voltak, hanem ő azokat a marhaságokat előre megfontolt szándékkal ejtette ki a száján.

De mi történne, ha történetesen úgy kezdenénk el viselkedni, ahogy azt Káčer úr a fantazmagóriáiban megfogalmazta? 

Mivel Magyarországnak ténylegesen van hadereje – szemben Szlovákiával –, nem sok, néhány óra alatt nem az etnikai revíziót hajthatná végre az anyaország, hanem a teljeset.

A felvidéki magyarság sem gördítene különösebb akadályokat az impériumváltás útjába – talán egy-két idegenszívű madarat leszámítva.

Akárhogy is, a felvidéki magyarság mindig is békés, lojális polgára volt ennek a gittegyletnek, amit országnak csúfolnak. 103 év alatt azonban nem tanultak meg bízni bennünk a tót atyafiak, folyamatos paranoiával figyelik minden lépésünket. Az okokat nem nehéz feltárni: 

azzal vádolnak minket, amit ők maguk csináltak szeretett republikájukban: kétszer is aktívan részt vettek Csehszlovákia szétverésében, 

majd amikor már szarul mentek a dolgok, a magyarokat vádolták meg vele. 

Így megy ez. Csakhogy a magyar kártya már nem igazi játékszer a szlovák politikusok kezében. Egyfelől az ilyen botrányos megnyilvánulásokra a szlovák közönség sem vevő, másfelől Magyarországnak egy erélyes, a magyar ügyek iránt érzékeny kormánya és kormányfője van. A magyar gazdaság és politika egyre meghatározóbb a régióban. 

És nem mellesleg: ma már nem Magyarország veszíti a legtöbbet azon, ha valamelyik szomszédjuk meghúzgálja a bajszát.

Hogy mennyire jelentékeny figurákról van szó a szlovák külügyminisztériumban, semmi sem bizonyítja jobban, minthogy e sorok megírásához rá kellett kerenem Rastislav Káčer elődje nevére, a hasonlóan habzó szájó magyargyűlölettel átitatott Ivan Korčok nevére, aki pont annyira alkotott maradandót a posztján, mint a konfliktuskereső utóda.

Szerencséjük, hogy pontosan látjuk mi, felvidéki magyarok és az anyaország kormányzata is ezt. De mégis, mi lenne, ha csak egyszer, egyetlen napig azt tennénk, mint amivel vádolnak...?

Napindító elmélkedésenek legyen elég ennyi. Van egy olyan érzésem, hogy ennek a történetnek még nincs itt a vége.