MAGYAR KÁRTYA

Králik Róbert: Ne ez a harc legyen a végső! 2023. ápr. 26.

A (Magyar) Szövetség újabb kihívás elé került.

Már nemcsak az a tét, hogy egyben lehet-e tartani a három platformot (nyilván nem). Meg, hogy ki hoz meg ki visz szavazatot, és mennyit, a nagy etnikai politikai olvasztótégelybe, illetve ből. De azon is komolyan törnie kell a fejét a szövetségi spindoctoroknak, hogy hogyan lehet hatékonyan harcolni az ellen a trend ellen, hogy immár a szlovák pártok is felfedezték maguknak a déli régiókat.

Tegnap épp Pellegrini sztendapolt Komáromban az Erzsébet-híd északi hídfőjénél, ahol egy olyan kapitális halat mutatott be a média nyilvánosságának, amit a Vág kajakházzal átelleni részén sikerült kifognia.

Hiába, na. Komáromban nagy hagyománya van a halászatnak. Újabban pedig, a szavazathalászatnak is!

Mitagadás, Pelle hálójába ezúttal bizony egy nagy fogás akadt. Egy pozitív személyiség, akit Komáromban szeretnek az emberek. Szlovákok, magyarok egyaránt. Felnéznek rá, mert a sportolói múltja (jelene) is példás, de az emberi kvalitásaiba sem lehet érdemben belekötni. Mindez arra predesztinálja, hogy hiteles képviselőjelölt legyen.

Ennek Pelle is tudatában van.

Alig győzte köszöngetni a sajtótájékoztatóján Eriknek, hogy hajlandó belebújni a Hlas mezébe.

Még arra is ügyelt, hogy ne kisebbségezze le a magyarokat. Közösségként hivatkozott ránk és udvarolt is nekünk ezerrel. Vlčeknek még azt is ukázba adta megengedte, hogy magyarul is szóljon az istenadta komáromi és duna menti néphez egy országos sajtótájékoztatón.

Politikai marketingből jeles! Igor is megirigyelhetné.

Beszéltek a nagy szlovmagy összeborulásról, a déli régiók igazságos fejlesztéséről, és nyilván a sportolási lehetőségek bővítéséről.

Persze visszakérdezhetnénk, hogy eddig, a Smeres Pelle-éra idején, ez miért nem volt annyira fontos, mint most a választások előtt? De ne gonoszkodjunk!

Fontosabb felvetni azt a tényt, amely miatt sajnos joggal fájhat a Szövetség kampánygurujai feje, mégpedig azt, hogy egy éra végérvényesen lezárulni látszik.

A felvidéki magyarok közötti etnikai választás kedveltsége (szinte kizárólagossága), amely pár éve még túlnyomóan jellemző volt, mára nagyon bizonytalanná vált.

Az előző választáson tapasztalt OĽaNO-s elszivárgást még lehetett egyszeri, egyfajta nagy társadalmi tisztulási igényként magyarázni, de az alacsony szövetségi preferenciák arra utalnak, hogy ez a negatív trend tartósabb.

Úgy tűnik, hiába próbáltuk meg egy akolba terelni mindazokat, akik magyar szavazatokra pályáznak, a kilátás nem túl biztató.

A számok sajnos nem engednek. 60%-os részvételnél, amikor nagyjából 10-15%-nyi szavazó egyáltalán nem is tartózkodik idehaza, külföldön dolgozik vagy tanul, és az a maradék 40%-nyi rendszeren kívüli pedig nem igazán fog elmenni szavazni talán még akkor sem, hogyha valaki tényleg leperkálná nekik a beígért 500 eurót a szavazatonként.

Így hát reálisan nagyjából 50%-nyi szavazóval számolhatunk.

Ha pedig összesen hét és fél százaléknyian vagyunk mi magyarok a Felvidéken, akkor gyakorlatilag szinte minden magyarnak az etnikai pártra kellene szavaznia ahhoz, hogy meglegyen a parlamenti bejutás.

Viszont, ha a szlovák pártok is megcélozzák ezt a közösséget, és le is forgácsolnak belőle egy bizonyos hányadot, legyen az a Hlas, a PS, az OĽaNO vagy bárki más, aki még eddig nem fedezte fel a magyar vidéket, bizony nagyon nehéz lesz egyben tartani az elektrorátust és sikeresen megvívni ezt a csatát.

Persze szurkolok a Szövetségnek. Legyen sikeres, legyünk mindnyájan sikeresek! De ez nagyon kemény harc lesz.

És csak remélhetjük, hogy nem a végső...