MAGYAR KÁRTYA

Ne féljünk az újtól! 2024. szept. 5.

Tegnap készítettem egy videót, amelyben nyilvánosan elmondtam, hogy a délutáni komáromi helyi pártgyűlésen javasolni fogom Gubík Lacit a Magyar Szövetség országos elnöki posztjára, és azt is, hogy miért támogatom az Esterházy Akadémia igazgatójának és a SZAKC elnökének jelölését.

Utólag úgy vagyok vele, hogy bár ne tettem volna. Nem azért mert megingott volna a bizalmam Laciban, még véletlenül sem! Hanem azért, mert ezzel nemcsak a sajátjainkat motiváltan, hanem minden bizonnyal Laci ellenlábasait is akcióra, valamiféle háttéralkura késztettem. 

Nyilván nem vagyok beképzelt, tisztában vagyok vele, hogy nem körülöttünk forog a felvidéki politikai világ, de Komárom mindigis szimbolikus hely volt. Egyfajta nagypolitikai lakmuszpapír.

A nagy felvidéki politikai történések magvait az elmúlt harminc évben - pozitív és negatív értelemben is - mindig itt vetették el. Elég csak a Komáromi Nagygyűlésre, illetve az MKP szakadására gondolni.

Azóta azonban nagyon sok víz lefolyt a Dunán. Az egykori MKP - amely a helyi pártgyűlések alkalmával színültig megtöltötte a Tiszti pavilon nagytermét - mára már csak nagyon halovány árnyéka önmagának. Mindenféle értelemben.

De vissza a videóhoz! Magyarán nem tudom, hogy jót vagy rosszat tettem-e vele, azaz segítettem-e vele Lacit, vagy inkább ártottam neki abban a törekvésében, hogy Komáromot, pontosabban a komáromi szervezet támogatását, elnyerje a jelenlegi járási elnökkel szemben.

Ahogy a videóm alatti kommentben tegnap este írtam, az eredmény 9-9 lett, azaz mindkét jelölt elnöki jelölését helyben hagyta a komáromi helyi szervezet.

Laci szűk körben úgy fogalmazott a gyűlés után, hogy idegenben az X nem rossz eredmény...

Fején találta a szöget, hiszen a gyűlésen tapasztalható nyomott és meglehetősen ellenséges hangulat alapján ítélve, Komárom ezúttal számára valóban nem hazai pálya volt. Én ugyan felszólaltam az érdekében, de az irányába feltett kérdések, felvetések inkább számonkérőek voltak, mint támogatóak. (A p7 is szóba került.)

A szavazás titkos volt, de azért a megnyilvánulásokból ki lehetett matekozni, hogy az egálhoz elengedhetetlen volt, hogy a korábbi Összefogás és a Híd platform tagjai (szinte kivétel nélkül) kiegészülve néhány volt emkápéssal Becsére szavazzanak.

Szomorúsággal tölt el, hogy immár nemcsak az egykori elődpártok szintjén vannak a gyűjtőpártban törésvonalak, de az MKP-n belül is... (Megvalósult a nagy mesterterv.)

Én ennek kapcsán magamban azt az elkeserítő konklúziót vontam le, hogy ez a párt Komáromban menthetetlen. És - valószínűleg - országos szinten is.

Ugyanis, egy ennyire fragmentálódott, ennyire önző, széthúzó és nyilvánvalóan ellenséges közegben, ahol a párttársak a háttérben igyekeznek egymásnak minél inkább betartani, a másikat bemószerolni, bizony egy új elnöknek szinte lehetetlen lenne megvalósítania, az egyébként kiváló programját.

Ez kábé olyan, mint a Nokia és az Apple esete volt.

A Nokiának ugyanis megvolt a technológiája, megvolt a szofvere ahhoz, hogy okostelefont készítsen. Az igazgatótanács tagjai mégis úgy döntöttek, hogy jó lesz a buta telefon is az embereknek, mert a okostelefon túl drága lenne számukra.

Ezzel szemben az Apple mert nagyot és merészet álmodni, csakazértis előhozakodott az okostelefonnal. És, mint látjuk, egy bő évtized alatt kitörölte talán még az emlékezetből is a Nokiát. A gazdasági és pénzügyi világból meg végképp. A Nokia sehol nincsen, az Apple pedig a világ egyik legértékesebb és legmeghatározóbb cége.

A végkicsengése ennek a mai kis eszmefuttatásomnak legyen tehát az, hogy nem szabad félni az újtól!

Szerintem Laci képviseli azt az új impulzust, ami előremozdíthatná ezt a megrekedt, önmagába fordult, megkeseredett pártot. Feltéve, ha az „igazgatótanács tagjai“ engedik, hogy bekövetkezhessen a változás.

Zárásként egy idevágó dal, amelyben Máté Péter azt énekli, hogy „Ne féljünk az újtól!“