A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
nepszavazás

Néhány unortodox gondolat a népszavazásról 2023. jan. 25.

A sokak által sugallt véleménnyel ellentétben én azt állítom, hogy a szombati népszavazás nem volt felesleges.

Mivel viszonylag sokan részt vettek rajta és véleményt nyilvánítottak. Többek között e sorok írója is. De, ami ennél sokkal fontosabb, rajtam kívül több mint egymillió-százezer polgár, ami a szavazásra jogosult összlakosság mintegy 27 százaléka. Ez pedig nem kevés.

Az eddigi kilenc népszavazás harmadik legmagasabb részvételi aránya ez. Jobb eredmény, mint amilyen a 2015-ös családról szóló népszavazáson vagy az SaS által szervezett 2010-es koncessziós népszavazáson született.

Az, hogy érvénytelen lett a voksolás eredménye, tagadhatatlan. De ez nem Fico, vagy a feleslegesség rovására írható, hanem a rendszer szigorúságából adódó anomália.

Amikor a helyi és megyei önkormányzati választásokon sem éri el (gyakran messze nem) az átlagosított részvétel az ötvenegy százalékot (pedig az az eredmény érvényes), akkor ne várjuk el, hogy a népszavazáson többen lesznek, mint olyan voksoláson, amit legalább féléves masszív kampány előz meg.

Egyébként, amint az várható volt, szinte minden résztvevő igennel szavazott a Ficoék által feltett kérdésre.

Külön pikantéria, hogy a három legbefolyásosabb közjogi méltóság közül kettő nemes egyszerűséggel leignorálta a polgári plebiszcitet. Sőt, szándékának előre, nagy nyilvanosság előtt hangot is adott.

És, hogy mi volt az indok?

Egyrészt, hogy ez Fico népszavazása, meg az ő privát pártkampánya, amit közpénzen folytat le.

A masik érv pedig az volt, hogy felesleges ez az egész hűhó, mert a parlamentben úgy is meglesz a szükséges 90 kéz és a képviselők megszavazzák a választási ciklus lerövidítésének alkotmányos jogi keretét.

Viszont én úgy látom, hogy mindkét érv legalább fellábra sántít.

Az első azért, mert nem kizárólag Fico pártja gyűjtötte az aláírásokat. Tehát nemcsak az ő kezdeményezése volt. Plusz az alkotmánybíróság is rábólintott a kérdésre, az elnök asszony pedig kihirdette a népszavazást, ami által e két intézmény, illetve személy is bizonyos mértékig magáévá tette a kezdeményezést.

A második érv pedig azért biceg, mert sokan elfeledkeznek egy fontos különbségről. A népszavazás a ciklus (a képviselők mandátumának) lerövidítesét egyszerű parlamenti többséggel javasolta, a magát megbuktatott kormány viszont alkotmányos többséget probál elfogadni.

Ami nem kis különbség. A kétharmad mifelénk nagyon ritkán jön össze.

Tehát azt állítani, hogy "felesleges" lett volna a véleménynyilvánítás, nem kis túlzás.

Az, hogy "drága" volt, már kevésbé.

De tény, hogy ez a népakarat kinyilvánításának egyik legerőteljesebb formája.

Nem kötelező rajongani a közvetlen demokrácia ezen eszközéért, de ha a népszavazás intézménye létezik a szlovák alkotmányos rendszerben, akkor a demokráciáról papoló politikusoknak illene ilyenkor a nyelvünkbe harapniuk, mielőtt feleslegesnek vagy haszontalannak nevezik csak azért, mert nem szeretik azt pártot, vagy annak vezetőjét, amelyik leginkább szorgalmazta.

És félreértés ne essék, nem Ficot védem. Csak arra próbáltam rávilágítani, hogy ez esetben sem afféle hollywoodi kétbites a történet. Azaz nem jó vagy rossz, nem fekete vagy fehér, hanem árnyalt.

Végül még annyi, hogy az eddigi népszavazási tapasztalatokból kiindulva, mind az összes eddigi referendum a politikai rendszerünk szempontjából kockázatos vállalkozás volt.

Hiszen csak egy lett eddig érvényes. Mégpedig a NATO-csatlakozásról szóló, de az is csak egy paraszthajszállal.

Ráadásul úgy, hogy óriási kampány és ritka, szinte teljeskörű politikai konszenzus előzte meg. Meg mi, magyarok is bőven besegítettünk. És még így is csak alig sikerült megugrani az érvényességi küszöböt és elkerülni a méretes nemzetközi blamát.

Ha szombaton újra a NATO-belépés lett volna a kérdés, valószínűleg az a voksolás is mehetett volna a kukába a 8 millával együtt, amibe került.

Vagyis talán itt lenne az ideje valahogy módosítani, lazítani az érvényességi feltételeken. Vagy ha nem, akkor teljesen kivezetni ezt a lehetőséget a jogrendből.