CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Nem csak olcsó olajat és gázt intézett, hanem amerikai rakétarendszert is Orbán Viktor 2025. nov. 10.

Orbán Viktor wahingtoni kiruccanása után tényleg csak a legelvakultabbak mondhatják, hogy nem történelmi léptékű találkozóra került sor, illetve hogy a magyar miniszterelnök nem történelmi léptékű vezető. Gázról és olajról esett már szó, nem is kevés, ám most egy újabb, nem kevésbé fontos üzlet megkötésének hátteréről ejtenék néhány szót.

Magyarország a deal értelmében amerikai fegyvert vásárol. Nem kicsit, nem jelképeset, hanem olyat, ami különösen nagyot szól – tüzérségi rakétarendszert, azt, ami a XXI. századi hadviselésben már a stratégiai erőt jelenti. A legmodernebb HIMARS rakétarendszer megvásárlása teljesen átírja az ország katonai értékét. Papíron ez „honvédelmi fejlesztés”, a valóságban viszont a geopolitikai sakkjátszma új lépése.

A hivatalos verzió egyszerű mint a vasszög: a magyar honvédségnek modern eszközökre van szüksége, hogy megvédje az országot. A politikai háttér azonban sokkal izgalmasabb annál, hogy elintézzük egy kézlegyintéssel. 

A beszerzés most indulhat el, miután Washington zöld utat adott az üzletnek. Érdekes, hogy korábban éveken át jegelték a folyamatot – az amerikaiak részéről politikai okok miatt. 

Most viszont „engedékenyebbek” lettek a jenkik. Mi változott? 

A válasz nem katonai, hanem politikai: Európa újra fegyverkezik, és az Egyesült Államok igyekszik biztosítani, hogy mindenki tőlük vásároljon. Nem a britektől, nem a németektől – tőlük. Meg persze azt sem szabad elfelejteni, hogy azóta nem a kicsinyes David Pressman-féle ócska garnitúra tartózkodik Budapesten nagykövetként, sem a Fehér Házban.

A magyar kormány azt hangsúlyozza, hogy a döntés önálló, nemzetbiztonsági racionalitáson alapul. De a valóságban a NATO-rendszeren belül önálló döntés már alig létezik. 

Ha valaki modern tüzérségi rendszert akar, akkor előbb-utóbb amerikai partnerhez kell fordulnia.

A németek Leopardjai és a dél-koreai Lynx páncélosok után most jön az amerikai rakétatüzérség. Így a magyar haderő egyre inkább „nemzetközi mozaikká” válik, kevés a hazai konstrukció – bár meg kell jegyeznünk, hogy a Lynxeket itthon gyártják, illetve a magyar kormány több hadiipari vállalatot is megvásárolt, illetve bevásárolta magát néhányba. Csak a biztonság kedvéért.

Persze, a képességfejlesztés nem ördögtől való. A kérdés inkább az, kinek az érdekeit szolgálja: a magyar szuverenitást, vagy a szövetségi lojalitás látszatát?

A tervezett költségvetés – akár 1 200 milliárd forint – önmagában sokkoló. Ennyiből új kórházakat, autópályákat, energiaprojekteket lehetne finanszírozni. Meg iskolákat, meg ingyen sört és örök életet (plusz húsz évet) – ismerjük a rendkívül álságos, képmutató balos mantrákat. Ilyen összegnél valahogy elcsitulnak az ellopott pénzekről, korrupcióról szóló böffenések. Persze halálosan nyugodt vagyok, hogy ezzel a haderőfejlesztéssel kapcsolatban is előjönnek majd ezek a hazugságok.

A kormány szerint viszont ez „a béke ára” – az elrettentés ereje. 

És valóban: a világ abba az irányba halad, ahol az „erősek maradnak életben”. És nehéz is ezzel vitába szállni, különösen azokban a napokban, amikor Zelenszkij és sleppje szinte napi szinten fenyegeti Magyarországot. Csakhogy a béke nem attól béke, hogy drága fegyvert veszünk, hanem attól, hogy mikor és hogyan használjuk azt.

Orbán Viktor régóta hangsúlyozza a katonai önállóság fontosságát, de közben mindig pragmatikus maradt: ha az érdeke úgy kívánja, kezet ráz az amerikaiakkal is. Most is ez történik.

A nyugat-ellenes retorika mellé odakerül az amerikai fegyverüzlet – a realitás győzött az ideológia felett. Vagy egyszerűen csak különbséget tesz nyugat és nyugat között, mert lássuk be: Brüsszel és Washington között épp úgy törésvonalak húzódnak, ahogyan Budapest és Brüsszel között is. De a kérdés marad: lehet-e egyszerre „függetlennek” mondani magunkat, miközben a haderő gerincét külföldi technológia adja? Én ebben nem látok problémát. 

Ha a beszerzés lezajlik, Magyarország katonai szempontból ugrásszerűen előrelép. A rakétarendszer elrettentő ereje komoly tényező lehet a térségben 

– de egyben célponttá is válhat, tekintve a harci drónok haderejenének és jelentőségének növekedését az elmúlt években.

A következő évek tehát nemcsak a fejlesztésről, hanem a stratégiai újragondolásról is fognak szólni:

• merre tart a magyar hadsereg identitása,

• milyen viszonyt akarunk fenntartani a nagyhatalmakkal,

• és mennyi önállóság marad a döntésekben.

A hivatalos kommunikáció szerint tehát egy mérföldkőhöz ért el a magyar honvédelem. A valóságban viszont egy újabb lépés, a „geopolitikai kötött pályán”. A haderő fejlesztése nem most kezdődött, hosszú ideje zajlik már, amire igencsak nagy szükség volt, különösen a Vadai Ágnes fele félőrültek tombolása után, akik gyakolatilag számháborúzó óvodások szintjére züllesztették le a Honvédséget.