LESZ, LESZ, LESZ

„Nem hagyjuk, hogy újra ártatlanul vádlottakká váljunk” – Gubík László beszéde Pozsonyban 2026. jan. 31.

Tegnap Pozsony Fő terén, a zord januári idő ellenére, több száz ember gyűlt össze, hogy az önbecsülés, a jogbiztonság és a történelmi igazságtétel mellett emelje fel a hangját. A megmozduláson felszólalt Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke is, aki beszédében a múlt feldolgozatlan örökségéről, a kollektív bűnösség elutasításáról, valamint a felvidéki magyar közösség jelenkori jogbiztonság iránti követeléseiről szólt. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a beszédet.

Isten éltesse a bátor magyar fiatalokat és minden jóérzésű szlovák polgárt!

Pozdravujeme a vítame všetkých ľudí dobrej vôle!

Pozsony Fő tere ma délután nem csak a turistáktól, hanem az igazság kimondásától is hangos. Köszönet a Magyar Szövetség nevében is mindenkinek, aki a zord januári időben az önbecsülés és jogbiztonság melletti kiállást választotta az otthon melege helyett.

Tegnap Ótátrafüreden jártam. Gyönyörű hely, teli kontrasztokkal, ahol lüktet a történelem. Az egyik oldalon a békéért és a magyar-szlovák együttélésért a Grand Hotel melletti templomban imádkozó Esterházy János, aki hiába menti zsidó és lengyel életek százait, ő háborús bűnös, tehát vesznie kell. Az életének is és az emlékének is.

A másik oldalon a kassai kormányprogram kihirdetése után itt megszálló Edvard Benes, aki háborús győztes, tehát megengedheti, hogy büntetlenül tönkretegye németek millióinak és magyarok százezreinek az életét.
Drámai ellentmondás, amelyet nem hagytunk magunk mögött a 20. században, hanem áthoztunk magunkkal a jelenbe.

De hogy ne csak mindig Esterházy életén keresztül mutassam be a felvidéki magyar sorsot, most segítségül hívom egyik legnagyobb kritikusát és szellemi ellenfelét, Fábry Zoltánt, a vox humana megtestesítőjét.

A vádlott megszólal:

“Életemet tiltó rendeletek keretezik. Kivételek nem tűretnek, és nem számítanak. Tíz igaz nem lehet száz bűnös felmentvénye, de a másik oldalon ugyanakkor kilencven bűnös a tíz igaz erényéből élősködik. Győzők vannak és legyőzöttek! Örök törvény. Háborús törvény: embertelen törvény. Vae victis!

A legyőzöttek csoportjába tartozom újra: magyar vagyok. A legmélyebb
megalázottság fokáról, nyelvfosztottan, szóbénítottan kiáltok hozzátok,
szabad emberek, írók és írástudók, kiknek némasága már feloldódott. Tanúk helyett vádlottak lettünk.”

Mi a jelenben élünk, nem a múltban, és a történtek értékelését alázattal át is engedjük a történészeknek. Az elnöki dekrétumok megszületésének és a csehszlovák, majd cseh és szlovák államiságát tényét nem vitatjuk és nem kérdőjelezzük meg. Tényekkel vitatkozni egyébként sem lehet.

De egy dolgot nem engedünk. Nem engedjük, hogy a rosszul értelmezett nemzetállam szellemisége tönkretegye a jövőnket, és nem hagyjuk, hogy mi újra ártatlanul vádlottakká váljunk.

Nem vagyunk bűnösök, ha követeljük az újkori földrablások leállítását és a kárvallottak kárpótlását.

Nem vagyunk bűnösök, ha követeljük a Földalap és az Erdővállalat nyerészkedő praktikáinak kivizsgálását.

Nem vagyunk bűnösök, ha követeljük a mindezt lehetővé tevő törvényerejű rendeletek hatályon kívül helyezését.

Nem vagyunk bűnösök, ha fontos számunkra a jogbiztonság, és a személyre szabott törvények helyett igazságos és végrehajtható jogszabályokon alapuló államban szeretnénk élni.

Nem vagyunk bűnösök, ha kiállunk a szólás-és kutatás szabadsága mellett, és visszautasítjuk a szájkosarat.

Nem vagyunk bűnösök, ha kimondjuk, hogy ebből az országból hiányzik 100 ezer kiűzött magyar, akiknek tudása és munkája ma gazdagabbá tehetné Szlovákiát.

Nem vagyunk bűnösök, ha követeljük a kollektív megbélyegzés elítélését és egy kölcsönös, konkrét bocsánatkérésre alapozott történelmi megbékélést, amelyre máshol is van példa, hát pont két testvérnép, a szlovák és a magyar között ne születhetne meg?

A Magyar Szövetségben tisztában vagyunk azzal, hogy az embereket elsődlegesen az emelkedő árak, a kórházi várólisták, a gyér közlekedési kapcsolatok érdeklik. Békében és jólétben szeretnének élni. Csak hogy boltba, kórházba és autóbuszra is csak felemelt fejjel érdemes járni, mi pedig mindkettőért síkra szállunk: a jólétért és az önbecsülésért egyaránt. Ehhez kínáljuk szövetségünket, és ehhez kérjük bizalmukat, hogy programunkat a legmagasabb szinten is képviselni tudjuk.

Ma újra Fábry hangjára, a vox humanara van szükség. Mi, felvidéki magyarok ezt az emberi hangot tudjuk a legőszintébben ajánlani a szlovákiai közéletnek. Partnereink pedig azok lesznek, akik ezt a hangot hajlandóak meghallani, megérteni és velünk együtt egy 21. századi társadalmat építenének a 20. századi reflexek hátrahagyásával.

Isten minket úgy segéljen!