ÍRIK A GÓL

Nem jött össze a bravúr 2024. szept. 30.

Tegnap délután, jobban mondva koraeste, a komáromi KFC Zsolnán vendégszerepelt, és, hát, az ember tudta, hogy ez nem lesz egy könnyű mérkőzés, nem lesz sétagalopp, és nem is lett az.

A Zsolna rögtön az elején, a 2. percben vezetést szerzett, és kicsit meg is ijedtünk, hogy ebből akár csúnya vereség is lehet. De végül nem lett.

Sőt, még az első félidőben kiegyenesedett a csapat és ki is dolgozott három nagy gólszerzési lehetőséget, de sajnos a helyzetkihasználással kicsit hadilábon állunk. Úgyhogy nem lett belőle egyenlítés.

A második félidő elején azonban az is összejött. A cseh center, Voleský révén sikerült betalálnunk, úgyhogy az 1:1 már kifejezetten jó eredménynek volt mondható a mi szemszögünkből.

Az X egy olyan csapat ellen, ahol két szlovák válogatott legenda és egy jelenleg szinte vagyont érő fiatal csatár is játszik, konkrétan Hubočan, Pekarík és Kaprálik, óriási fegyvertény lett volna. De a volna sajnos nem játszik...

A Zsolna kifejezetten jó benyomást keltett, ügyesen játszottak, rengeteg helyzetet kialakítottak, volt két lesgóljuk, és végül szereztek egy szabályosat is, 2:1-re módosítva az állást.

Sőt, még utána is volt egy szinte ajtó-ablak helyzetük, amit sikerült elpuskázniuk. De a komáromiak javára szóljon, hogy az utolsó pillanatig is megvolt az esély az egyenlítésre, még a legvégén is volt néhány apróbb helyzetünk, de mindent összevetve el kell ismerni, hogy ezúttal a Zsolna megérdemelte a három pontot.

Nekünk pedig maradt a szimpatikus vesztes szerepe.

Annak ellenére, hogy nem vallottunk szégyent, nem sikerült pontot szereznünk, és nem maradt más, csak üres kézzel elindulni a nem igazán rövid hazaútra. Az ilyen bosszantó vereségek után pedig a mintegy négy órás út igencsak hosszúnak tud érződni..

De ez van. Az első osztályban nincs könnyű ellenfél, nincs könnyű meccs. Az adódó lehetőséggel pedig könyörtelenül élni kell, mert a kihagyott ziccerek ezen a szinten már szinte törvényszerűen megbosszulják magukat.

Én azért büszke voltam a csapatunkat, mert többé-kevésbé jól helytálltunk az egyik legerősebb csapat ellen, amelyet joggal kiáltott ki a szakma a Slovan méltó riválisának a bajnoki címért folyó harcban.

Hajrá, KFC! Hajrá, lilák!