A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
042761fde526512404f524e7df86a37180ca0296

Nem minden arany fénylik, pláne ha orosz is! 2022. máj. 18.

Nagyüzem van az Európai bolhacirkuszban. Patkolni kellene a bolhákat, csak hát a patkókat csak Oroszországban kovácsolják, tartalék patkókat pedig még nem lehetett beszerezni a kínai piacon. Nem baj, az európai politikus leleményes. Majd rajzolunk egyet. Ki bánja, ha a sántít a bolha, fő a látszat!

Nem is tudom, hol kezdjem, baromi hosszú a sor, szó szerint. Néha olyan érzésem van, mintha álmodnék, valami szörnyű rémálmot, és alig várom, hogy felébredjek. Az európai politikusoknak eddig új, ismeretlen fajai bukkannak fel a világhálón. Nem elég, hogy barmok, de még tetőzi a bajt, hogy mind az ukrán külügyérre, Kulebára hasonlít. 

Olyan ez, mint amikor az amazonasi őserdőben az ember egy új majomfajt vagy egy eddig még senkiről el nem nevezett gilisztát fedez fel.

Tegnap megszólalt a litván külügyminiszter, Vakarifülnius Minekülsz, és rögtön beletörülte a lábát Magyarországba. Mondván, az olajembargó elutasítása számára elfogadhatatlan. 

No, ha eddig ezt nem tudták, hát most itt van. Azt hittük, hogy már nagyobb baj nem lehet. Nem is értjük, hogy ezt a litván olaj származékot hol rejtegette eddig a Baltikum, és miért nem került eddig még a szemünk elé. Talán most jött haza a tengerentúli képzésről, vagy csak simán késztetést érzett magában, mint amikor az embernek szorulása van egy Jókai bableves után. Miközben mindenki a magyarokra mutogat, titokban mindenki örül, hogy még egy ideig jöhet a gyilkos orosz olaj. Mert a képmutatástól, csak a megfelelni akarás nagyobb ma az uniós politikusok között. 

Még szerencse, hogy Szlovákiában a helyzet változatlan. Ez egy biztos pont az életünkben. 

Itt komplett hülye mindenki, de ez már magától értetődik. 

A mi politikusaink úgy forgatják a köpönyeget, mint a váltóáram. A fagyi azonban visszanyalni készül, mert hát nyaljuk a fagylaltot, a mézesmadzag rég elfogyott. Az ukrán gyűlöletcunami hullámai elérték a hazai házi kedvenceket is. Nem a hasmenős macskákról van szó. Nem számít semmi és senki. A kis zöld ember figyelme mindenre kiterjedhet, és ha valaki a célpontba kerül, ott nincs menekvés. Van ám demokratikus halállista Ukrajnában. Ott vezetik azokat, akiket demokratikusan meg akarnak majd öngyilkolni, akik csak álmukban is rossz szemmel álmodtak erről a szent népről, akik már 14 000 éve itt élnek közöttünk, csak eddig ezt nem vette észre a sarki lőtéri kutya sem. Nem baj, nincs kivétel. A pedigré kötelező mindenkinek. 

Aki orosz, egy kicsit is, az dögöljön meg, de ha lehet, azonnal. 

A honosított, egykoron orosz hóistennő, a téli sportok szlovák Mengyelejev-táblázata, a biatlonkirálynő, Anastasiya Vladimirovna Kuzmina, lánykori nevén, Sipulin, aki 1984. augusztus 28-án született az egykori Szovjetunióban, a mai Oroszországban, Tyumenben, nem tud rendesen elszámolni a származásával, ami pedig a mai Európai Unióban elfogadhatatlan. Ettől csak a valódi nácik mentesülnek. Mert a jó náci, az nem rossz. Legalább is a szlovákok is ezt hirdetik mindenkivel szemben, aki nem szlovák. De hát így van az, amikor is akasztani viszik a hóhért, mert hát a mi Nasztyánk is beleszaladt a liberális nokedliszaggatóba. A Gennyík N kérdésére ugyanis, mit ad Isten, elutasította véleményezni Oroszország különleges katonai műveletét, amikor megtámadta Ukrajnát. Elsősorban a békét hangsúlyozta, mint mondjuk ahogyan nagyon sok magyar politikus is. Dehát a mi Nasztyánk az egészen más. Ő nem annyira orosz, és már bizonyított. 

Csak hát a vérvonal nem enged.

Mit ad Isten, az Európai Unió szankciós listájára került a mi ősszlovák Nasztyánk öccse, az egykor orosz színekben versenyző Anton Sipulin, volt biatlonista is. Sipulin a karrierje után az Orosz Állami Duma képviselőjeként már szavazott Putyin elnök előterjesztésére, mely elismerte a két szakadár donyecki népköztársaság függetlenségét. Ezzel egyidőben Oroszország megtámadta a szomszédos Ukrajnát, és Sipulin sikeresen felkerült az EU tiltólistájára. 

Le van szankcionálva rendesen, ahogy illik.

A mi háromszoros olimpiai bajnok Nasztyánk, aki természetesen elsősorban sportolónak vallja magát - mint az a több száz orosz művész, aki művésznek, az a több ezer orosz sportoló, még akár kerekesszékes is, aki szintén sportolónak, az a sok ezer külföldön megélhetést kereső szakmunkás , aki szakmunkásnak - valamiért nem érez visszafoghatatlan kényszert az iránt, hogy elítélje egykori szülőhazáját, Oroszországot, különösen akkor, amikor a saját családja is bőven érintett politikai vonalon az agresszióban. 

Elmondása szerint, és mi is egyetértünk vele, nem kell mindenkinek nyilvánosságra hoznia a véleményét mindenben és mindenhez, akkor sem, ha ezt tőle mások elvárják Slussz. passz! 

Van olyan sanda érzésünk, hogy Heger kormányfő legközelebbi kijevi látogatásán, erről nem nyit nyílt vitát a kis zöld emberrel, akinek szerintem még nagyobbra düllednének a szemei ilyen hírek hallatán.

Érdekes, hogy az orosz művészek, sportolók, karmesterek, táncosok vagy csak sima munkások szerte Európában - akik szintén ezt vallják, mint a mi Nasztyánk - ezirányú megnyilvánulásait nem nagyon veszik ma figyelembe az oroszgyűlöletbe fulladt liberális politikusok. 

A Szlovákia számára olimpiai érmeket szállító sportoló véleménye, már nem annyira veri ki a biztosítékot, mert hát mégis csak a mi kutyánk kölyke valahol. 

Egy ilyen származással párosult vélemény után a mai világban a Szlovák Olimpiai Bizottság már akár az olimpiai érmek visszaadásáról is tárgyalhatna a sportolónő esetében, hogy megfeleljen Zelenszkij méltóságos, nagyságos, sugárhajtású elnök úrnak. 

Hogy is mondja a közmondás: más szemében a szálkát, a sajátjában a gerendát sem! 

És mondja még azt is, hogy az ilyen kétszínű talpnyalóktól ezután ne halljunk bármiféle magyarozást, meg ukrán vért tankoló autósokat, meg csalódott köztársasági gágogást, mert a közmondás azt is mondja, hogy a kutyaugatás nem hallatszik az égig.

Hrubík Béla

nyitókép: flashsport