SZOBORPARK

Nem vagyok jóérzésű magyar, ezt Mózes Szabolcstól tudom 2024. ápr. 5.

Egy hete tudom, hogy nem vagyok jóérzésű magyar. Mindezt a Magyar Szövetség elnökségi tagjának, Mózes Szabolcsnak köszönhetem, aki veretes Facebook-posztban értekezett arról, hogy aki nem ért vele egyet – tehát elfogadja a párt elnökének kiállását az egyik jelölt mellett – az nem jóérzésű magyar. Ilyen ez a libsi tempó.

Emlékszem, nem is olyan rég még magamat is abba az illúzióba ringattam (úgy a 2009-es pártszakadásig), hogy a politikai színtéren megférnek egymás mellett a különféle világnézeteket valló emberek, nem szakadnak meg barátságok, mert valaki az egyik vagy épp a másik oldal értékrendje szerint képzeli el a jövőt. Csalódnom kellett. 

Éveken át azt vágták a fejemhez, hogy mi, a magyarságunkhoz ragaszkodó MKP-sok csak feszültséget és gyűlöletet szítunk, politikai árkokat ásunk.

Elismerem, rosszul esett. Na nem az, hogy nem jutottunk konszenzusra az egyes vitákban, sokkal inkább azért, mert megbélyegeztek a véleményem miatt, ráadásul azzal vádoltak, hogy mi, hogy én vagyok az, aki jó és rossz magyarokra osztja fel a közösséget.

Az évek teltek, a barátságok megszakadtak, pedig azt mindig többre tartottam holmi ideológiai ellentéteknél, leültem sörözni konzervatívval, liberálissal, most-hidas polgármesterrel, sőt egyszer még egy marxista egyetemistával is. Meghallgattam mondandójukat, elmondtam a véleményemet. Volt, akivel értelmes vitát lehetett folytatni, volt, aki a fentihez hasonló megbélyegzéssel élt a vaktöltény-érvek elfogytával. Egy valami mégsem történt meg: nem neveztem senkit sem jó vagy rosszérzésű magyarnak a véleménye, a nézete miatt.

Erre mit tesz a politikai életünk egyik prominens, magát értelmiséginek nevező alakja, aki ráadásul – velem ellentétben – liberálisnak vallja magát? 

A magyar közösségünk döntő többségét kitevő felvidéki embereket bélyegzett meg azért, mert számukra a kisebbik rossz nem az az elnökjelölt, aki nemzetbiztonsági kockázatnak tekinti a teljes felvidéki magyar közösséget, és ott rúgott bele korábban a magyarokba, ahol csak tudott.

Kérdezem én, hogy a liberális „élni és élni hagyni” szellemiségébe, a be- és elfogadást mindenek fölé emelésének eszményébe hogyan fér bele Mózes Szabolcs azon tette, hogy jóérzésű és nem jóérzésű – jó és rossz magyarokra – osztotta fel a teljes közösséget?

Egy héttel ezelőtt többek között erről is kérdeztem őt a párt sajtósán keresztül. Válasz azóta sem érkezett...

Nyitókép: SITA