VÖRÖS PROSZTÓ

Német és francia parasztok elvetnék a vétómagot - tanmese egy felvonásban 2023. jún. 26.

Ez az Európai Unió már nem az az Európai Unió, amibe 2004-ben beléptünk. Míg korábban Nyugat-Európa szemétdomnak használta a térségünket, ahol az ott eladhatatlan szemetet jó pénzért értékesítették, és ahonnan olcsó alapanyaghoz és munkaerőhöz jutottak, ma már nem is titkolják, hogy ide bizony gyarmatosítani jöttek.

Laurence Boone francia EU-ügyi államminiszter és Anna Lührmann német államminiszter szemrebbenés nélkül áll a kamerák elé, hogy elcsicseregje, itt az ideje az Európai Unió részleges intézményi reformjának, aminek lényege, hogy kivezessék a vétó intézményét az Európai Tanács szavazásainál.

Az unió egyik legalapvetőbb elve a testvériség és az egyetértés. De mi van olyankor, amikor két agresszív nagy testvér úgy dönt, zsarnokoskodni akar a kisebbek felett? Nem ezt álmodták meg az alapító atyák és anyák. Schuman és társai forognak a sírjukban, amikor még csak elméleti síkon is a kontinens kolhozosításának ötletével előáll valaki. Mert ez, kérem, kolhozosítás. Először szép szóval kértek minket, közép-európaiakat, hogy adjuk be a közösbe, amit ők, a mindent jobban tudók bevenni kívánnak (valami mást kellene bevenniük, de azt a politikai korrektség nem engedi begépelni). Magyarország, Lengyelország és Ausztria viszont úgy döntött, hogy nem szeretné be adni a közösbe azt, amihez a kolhoz főnökeinek semmi köze, hiszen

közös lónak túrós a háta. 

Itt kezdődik a tanmesénk. 

Az élpülő szocializmus éveiből, az 1940-es, 1950-es évek fordulójának idejéből tudjuk, ilyenkor jön a fenyegetőzés: Józsi, az anyád úristenit, aki titokban lakozik a burzsoá Mennyországban, add be a tehened a közösbe, különben baj lesz. Magyar Józsi és Lengyel Mariusz viszont nem olyan csicska, mint Szlovák Ondro, aki a tehén és a magyaroktól ellopott anyaföld mellé még az asszonyt is beadná a közösbe (legalább cseszegetés nélkül ihatna egész nap), Cseh Honzo meg egyenesen beállt a padláskisöprők közé, hátha tud magának is söpörni valamit. Józsi és Mariusz úgy gondolja, náluk jó helyen van a vétómag, bölcsen használják fel, hogy az ugarrá lerohasztott földből ismét virágzó gazdaság legyen, hiába masíroznak rajta kaviárt zabáló háborús menekültek és gyerekeket megkéselő, nőket tömegesen megerőszakoló betántorgók, hiába adnak oda mindenta szomszéd kolhoznak, ahol Vologya felprédálja a segítségül küldött javakat, miközben újabb és újabb szállítmányokat követel a telhetetlen bendőjébe. 

Hű, ez a mondat jó hosszúra sikeredett! Pont mint a kolhoz főnök szócséplése. Laurence és Anna tesz még egy tétova kísérletet, hogy kierőszakolja, amit akar, de sem Magyar Józsi, sem a behülyített, majd a szitán átlátó Lengyel Mariuszt nem tudják átverni. No, ilyenkor hívnak össze egy kolhozgyűlést. A helyi kultúrház falán ott virít a kolhoz összes szabálya, amit midnen alkalommal felolvasnak Józsinak és Mariusznak, ám rajtuk kívül senki sem szándékozik betartani. Kicsit olyan ez, mint Orwell Állatfarmjában: minden állat egyenlő, de egyese egyenlőbbek. Adjátok nekünk a vétőmagot – harsogják tébolyodottan. Nem lehet, mert akkor minden elveszik, amiért eddig dolgoztunk – harsogja Józsi és Mariusz. Lehurrogják őket, lobogtatják előttük a szabályzatot. A két rebellis nézi, nézegeti, hosszasan tanulmányozza a papirost, de sehol sem talál benne olyan passzust, amit miatt le kellene mondaniuk a vétómagról. 

Ekkor feldörög Holland Guy hiányos fogsora mögül a bűzös ukáz: Szavazzunk, elvtársak! Magyar Józsi és Lengyel Mariusz felsóhajt, tudják, benne van a szabályzatban, mindenkinek egyet kell értenie, hogy a vétómagot el lehessen venni tőlük, ők pedig önként nem adják. Ekkor a hátuk mögött ólálkodó Szlovák Ondro, Cseh Honzo, Román Ioan lefogja a két rebellis kezét, hátracsavarja, éles fájdalom hasít a barátok árulása miatt Józsi és Mariusz szívébe. Ordítani szeretnének, de a szájukat befogják, az árulók kiveszik a soványka fizetésüket a zsebükből, és közben megszavazzák: 

nincs többé vétómag.

Magára maradva, megalázva Józsi és Mariusz lógó orral kullog haza. Ezek a büdös parasztok egy hét alatt szétbarmolják, amit évtizedek óta építettünk. Még szerencse, hogy gyorsan szét fog esni a kolhoz, és aztán majd mi döntjük el, kivel akarjuk majd megosztani a földünket és az ekénket. 

A vétómag poraiból pedig újra kisarjad egy csodás gazdaság, de oda ezek már csak a kerítés túloldaláról leshetnek sóvárogva.