LESZ, LESZ, LESZ

Nemzetgyűlés az Őrhegyen, hármas ünneppel 2025. szept. 2.

Ipolynyék község önkormányzata, mely ebben az évben ünnepli a község első írásos emlékének 890. évfordulóját, 2005-ben indította útjára a Kárpát-medencei Nyék nevű települések találkozóját.

Az út bizony nem volt mindig egyenes, de a hit és az elszántság sohasem hiányzott ezen, egykor a Nyék törzsből kinőtt települések összetartozásához.

Akárhogyan forgatjuk az idő kerekét, két évtized telt el azóta. Barátságok, rendezvények sora, kiállítások, iskolai vetélkedők, borászati és gasztronómiai kóstolók, fesztiválok és koncertsorozatok tucatjai kísérték ezt az utat, melyet keretbe foglalt augusztus utolsó hétvégéjén megtartott jubileumi 20. találkozó, s melynek házigazdája ismét az alapító község, Ipolynyék volt.

Az első találkozón nyolc település, a magyarországi Alsónyék, Felsőnyék, Nyékládháza, Kápolnásnyék, Kisnyék, valamint a Felvidékről Ipolynyék, Nyékvárkony és Feketenyék települések vettek részt. Idővel, időnként még csatlakozott a csapathoz a vajdasági Nyékinca, valamint a Sopron melletti Hernyék, valamint Budanyék, mely utóbbi település természetszerűen már beolvadt Buda és Pest egyesülésekor a fővárosba.

A történet sokszor olyan volt, mint a mesében: „hol volt, hol nem volt”, hiszen húsz év alatt szinte mindenhol kicserélődtek az önkormányzatok, és a személyes találkozók, valamint néhány egykori kolléga, Mirk István és Ács István örökkévalóságba való távozása tompította a lendületet. De kitartottunk, hiszen az egykor a honfoglaló magyar törzsek gyepűit védő Nyék törzs mindig is harciasságáról és bátorságáról volt híres.

Természetesen a mai Nyék települések polgárai genetikailag, leszármazásilag semmilyen módon nem kapcsolódnak az egykori honfoglaló törzsek harcosaihoz, szellemileg azonban ma is méltón viselik és büszkén vallják azt, amit az ősök több mint ezer évvel ezelőtt reánk testáltak.

Bizonyosan érdekes azonban a Kápolnásnyéken élő Kupi László helytörténész, családfakutató elbeszélése és bizonyítása arról, hogy ő az őseit és felmenőit vissza tudta hiteles levéltári dokumentumok alapján vezetni egészen a 10. századig, így azért mégis elmondhatjuk, hogy nem halt ki az írmagja teljesen a Nyék törzsnek.

A hétvégére elkészített program nagyon színesnek ígérkezett és magasra tett léccel várta az ideérkezetteket, hiszen a magasságot nem más, mint az Őrhegyen, a Nyék törzs egykori első szálláshelyén, a Szent Ilona-keresztnél megtartott magyar nemzeti lobogó felvonása és a Nyék törzs képletes „nemzetgyűlése” jelentette.

A jelen lévő közel hatvan résztvevő – akiket Ipolynyék község polgármestere, Baksa Krisztián köszöntött – szemében és lelkében is felgyulladtak azok a kis tüzek, mely a nemzetet megtartották ezer éven keresztül itt, a hadak útján, a Kárpát-medence szívében, ahol a fehér a tisztaságot és a hűséget, a piros a kiöntött vért, és a zöld a szabadságot, a természet nagyságát és szépségét jelképezi a zászlónkon is.

A nemzeti lobogót, az országzászlót, mely nemcsak jelképesen, de valóságosan is jelezte, hogy itt tényleges nemzetgyűlésre gyűltek össze a harcos hétköznapokban edzett barátok és nemzettársak, 2016-ban Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke adományozta Ipolynyék községnek.

Idézet az adományozó levélből:

„Ez az országzászló, amely az Országházon lobogott, hirdesse Ipolynyéken is, hogy összetartozunk. Emlékeztessen azokra a magyarokra, akik minden erejükkel azért dolgoznak, hogy hazánk megőrizhesse a világon szétszóródott nemzet közösségeivel való összetartozását, és azért, hogy minden nehézség ellenére részt tudjunk venni egymás életében.

Hirdesse a zászló egyazon sorsunkat: ha megvetjük lábunkat közös múltunk talaján, ha egymásnak vetjük vállunkat a közös jelenünkben – nincs, aki elvehesse tőlünk közös, boldogító jövőnk.”

Az adományozó levelet Hrubík Béla, a Nyék Falvak Találkozójának egykori alapító ötletgazdája, Ipolynyék volt polgármestere olvasta fel, majd rövid köszöntő után előadta az Egy mondat a hazáról című versét, melyet Csábi István, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Alapiskola igazgatójának zenés, verses műsora követett, Adjátok vissza a hegyeimet címmel.

Igen, több mint száz évvel ezelőtt ugyan elvették tőlünk a hegyeinket, de el nem tudták vinni, és a lelkünkben mindig is a miénk maradt, még akkor is, ha mostanság a nemzet Trianonban való szétdarabolása után már osztozni vagyunk kénytelenek rajtuk. A szülőföld azonban, amíg azt betölti a magyar szív, az anyanyelv, a kultúra sokszínűsége és hűsége, a dalaink hangja és az anyanyelv, gyermekeink által igazgyöngybe fűzött mondatai, a miénk. Ne hagyjuk elveszni, mert nincs másik, csak ez az egy!

A nemzetgyűlés az Őrhegyen jelképes volt, mint a nemzeti lobogónk felvonása is, és üzeni, hirdeti a Kárpát-hazában szétszóródott, sokszor elcsüggedt, néhol elfeledett, hatályon és határon túli, de bátor és kitartóan hűséges nemzettársainknak, bárhol is éljenek: mi itthon voltunk, itthon vagyunk és itthon is leszünk, amíg egyetlen magyar szív is utolsót nem dobban!

A jelképes nemzetgyűlés vidám mulatozással ért véget a helyi Csemadok tulajdonában 2011-ben felavatott tájház udvarán, ahol nótaszó, finom borok és ételek, és nem utolsósorban régi barátok, ismerősök társaságában, amíg ránk nem köszönt a tiszta eget bearanyozó éjjeli Hold képe.

Másnap a templom előtti Szent István téren Ipolynyék és Zsombó település polgármesterei felavatták azt a Szent István intelmeit tartalmazó, fából készített, nyitott könyvet, az ott álló kettős, apostoli kereszt előtt, melyet egykoron, 10 évvel ezelőtt, a két község testvértelepülési szerződésének aláírása alkalmából adományozott Zsombó község Ipolynyéknek.

A megújulást és a kölcsönös tiszteletet jelképező ajándék előrevetíti, hogy a települések közötti kiváló és gyümölcsöző együttműködés a jövőben is folytatódni fog. Amit a délután folyamán a polgármesterek megújított testvértelepülési szerződés aláírásával is megpecsételtek.

A tér egyik sarkában átadásra és felszentelésre került még a nemrégiben a Magyar Országgyűlés Vadásztermében Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjjal kitüntetett Hrubík Béla által készített remekbe szabott emlékkapu is, mely a Nyék települések összetartozását, barátságát és a XX. jubileumi találkozóját örökíti meg.

Az emlékkaput a jelenlévő Nyék települések, Alsónyék, Felsőnyék, Ipolynyék, Kápolnásnyék, Nyékvárkony, Feketenyék és Nyékládháza polgármesterei leplezték le közösen.

Ezt követően került sor szent királyunk szobrának árnyékában a Nyék Falvak borainak összeöntésére, melyet Kupi László, kápolnásnyéki borlovagrendi tag felügyelt alapos szakszerűséggel.

A délelőtti gazdag program a helyi moziteremben folytatódott, ahol a helyi Balassi Bálint Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulói készítettek remek történelmi és kulturális összefoglalót, képekben, írásban és vetítéssel egybekötve a 890 éves Ipolynyékről. Az előadás annyira jól sikerült, hogy azon felbuzdulva a diákokat Kápolnásnyék és Nyékládháza polgármestere is meginvitálta a községükben lévő iskolába egy bemutatóra. Ha valaminek van értelme, akkor ennek bizonyára.

A délutáni, alaposan megtervezett kultúrműsort gyakorlatilag elmosta az eső, de még a nagy zápor előtt sikerült átadni a diákoknak, az egykori Nyék Falvak Találkozója alapító tagjainak, valamint a helyi érdekeltségű szervezeteknek, iskolának, óvodának Ipolynyék Község Díját, melyet az első írásos említés 890. évfordulója alkalmából adományoztak nekik.

A háromnapos ünnepség vasárnap szentmisével és Szent István királyunk bronzból készült szobrának közös megkoszorúzásával ért véget.

Lélekben megerősödve, szellemileg, érzelmileg feltöltődve tért mindenki haza, gondolataiban ismételgetve az Emlékkapu történelmi Magyarország térképébe vésett, azt keretbe foglaló, a Szózatból kiragadott idézetet:

„Hazádnak rendületlenül”