7832

Nepomuki Szent János és Szepes vármegye története 2024. aug. 19.

Ezen a képen látszólag nincsen semmi különös. Egyházi festmény, egy a sokból, ám Nepomuki Szent János alakja ezúttal egy szerelmi háromszögről, Szepes vármegye levéltárosának, Raisz Ágostonnak fiatalkori extrém kalandjairól mesél...

Az ezernyolcszázas évek elején Raisz Ágoston húsz év körül járt, fiatal volt, bohém, és egy folyton távol lévő katonatiszt pajkos feleségével töltött minőségi időt.

Az egyik titkos csintalankodás alkalmával váratlanul hazajött a katonatiszt. Raisz Ágoston fürgén az ablakhoz ugrott, de párkányt tartó jobb kézfejét a katonatiszt egy laza kardcsapással levágta.

Telt-múlt az idő, Raisz Ágostonból később komoly tisztviselő lett, ő rendezte a Csáky család iratait, ő volt Szepes vármegye levéltárosa is. Egy darabig Lőcsén élt a Thurzó házban. Ott nem lakhatott _akárki_.

Halála előtt néhány évvel megkereste a híres lőcsei portré- és oltárkép-festőt, Czauczik Józsefet. "Festményt szeretnék: legyen rajta a gyónási titok védőszentje, és az én titkom is..." Így született meg ez a kép. Nepomuki Szent János egy felhőn lebeg, alakja elvonja a figyelmet, de a felhő alatt ott a történet... Egy kard, egy jobb kézfej, néhány tekercs irat, és egy - talán végrendeletet - író bal kéz...

A festményt egy eldugott szepesi falu, Arnótfalva (Arnutovce) pici templomába vittek és ott van azóta is. Szerény, egyszerű alkotás, szinte elvész a templom értékes, ragyogó kincsei között. A festő Czauczikra, Raisz Ágostonra, a képet rejtő titokra Arnótfalván már senki sem emlékszik.

Forrás: Felvidéki mesemondó