
CINK
Netflix-politika
2024. nov. 19.


Odaát tovább gyűrűzik a lehallgatási grupi. (Mindenki mindenkit - lehallgat.)
Ebben a dicstelen médiabohózatban bizony van minden. Példának okáért büdös szájú nyuggerekommandó, agyhalott tiszás EP-képviselők, meg az, hogy a Peti gyereknek a f@sza tele van a médiával.
Beleértve a független-objektívet is.
A Denník N magyar hangja pedig ennek ellenére „píárolni“ szeretné a sorosista messiást?
Nincs ember a magyar politikatörténetben, aki ennyire megsértette volna az újságírókat, a Napunk mégis fórumot szervez neki.
Dehát, ők tudják...
A részleteket a Híradó stábja foglalta össze.
Egy szó mint száz, érdekes lett a politika.
De az érdekes jelszó nem is igazán kifejező. Az alpári, gusztustalan, övön aluli sokkal plasztikusabban jellemzi a helyzetet.
Persze, valahol érthető is a dolog. A valóságshowkon szocializálódott Z-generáció ugyanis ezt szereti, ezt igényli. Az ilyen netflixes, szürreális forgatókönyvek alapján gyártott Zs-kategóriás filmes szappanoperákat. És ez valahol meghatározza a politikai gesztusukat, elvárásaikat, erkölcsi tűréshátárukat is.
De, talán, nem lenne jó véglegesen elindulni ebbe az irányba.
Van ezzel kapcsolatban még egy meglátásom. Sokan mondják, hogy a mostani politika már csak amolyan „post truth - igazság utáni“ állapot, ami nagyjából annyit jelent, hogy az igazság már nem igazán érdekel senkit.
Az igazság (vagy a vélt igazság) értelmezésének a csatája folyik csupán. Immár évek óta.
Az a nyerő, akinek a nép, a választó, az ő igazságmagyarázatát fogadja el a sajátjának.
Hasonlóképpen, mint ahogy a netflixes filmekben fittyet hánynak a történelmi hűségre, az igazságot alárendelik a mindenek felett álló woke-narratívának (már a történelmi szereplők eredeti bőrszíne sem releváns szempont).
Eljutottunk oda, hogy az igazság már szinte senkit nem érdekel, csak és kizárólag interpretációja.
Persze, kizárólag az üdvös narratíva mentén. Ami az illetőt (és az őt körülvevő lufit) megerősíti a vak meggyőződésében.
Itt tartunk...

Králik Róbert


