CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Nézzük meg a Szövetség vezető politikusainak pedigréjét 2022. jún. 6.

Wikiszótár.hu: pedigré (főnév) átvitt értelemben: Személyes előtörténet, élet, tevékenység korábbi része. Az emberek nem szívesen fogadják be azt, akinek több erőszak szerepel a pedigréjében. A munkakerülő pedigré sehol sem népszerű.

Ennyit bevezetésképpen, mielőtt bárki valamilyen rosszra gondolt volna az elején.

Ha egy párt a győztesek között szeretne lenni, akkor a modern marketing minden eszközét be kell vetnie, hogy összeszedje a megfelelő mennyiségű szavazatot. Ez egy olyan közhely, hogy kár volt most pazarolni az időt a leírására.

Mi tartozik ezek közé az eszközök közé. Elsősorban a „sztori“, azaz egy leegyszerűsített, vaskos üzenet. Na ez egyelőre (?) nincs a Szövetségnek, mondhatnánk, „o tom, potom“. A másik a program, ami már rég nem divat, mármint a többoldalas, részletes program, mert ilyeneket a kutya se olvas, a népnek egyszerű üzenetek kellenek, tehát a fent említett „sztori“ a legmegfelelőbb a program zanzásított átadásába.

Mi is kell még?...ja, persze, az egyéniségek! Akkor következzen a mustra, azok között a csúcspolitikusaink között, akik naponta megjelennek a vélt vagy valós szavazók előtt ilyen-olyan formában, de leginkább a mindenható közösségi hálón. Nos, nézzük meg a párt honlapján, hogy kik is a vezető politikusaink. Nincs ott! Ha a választó, valamilyen indíttatásból meg szeretné tudni, hogy kik szeretnék őt vezetni, a Szövetség-Aliancia honlapráról  ezt nem tudja meg! Viszont van ott tizenhárom oldalas alapszabály, pár pontban összefoglalt célhalmaz és belépésre csábító link. Nooormááális??? Mégis, hogy!? A mai világban, amikor az egyéniségeken múlik egy párt sikere, a mi pártunk weboldala, kábé egy ingyenes weprogram által megszerkesztett oldal silány utánzata. Rendben, akkor keressük máshol a neveket. A keresőprogram a Wikipédiát dobja ki elsőre, amitől nem leszünk okosabbak. Nem tudjuk, hogy kik a platformok elnökei, kik az országos vezetőség tagja Marad tehát a saját, szubjektív összeállítás azokról, akik a leggyakrabban jönnek szembe a Facebookon.

Forró Krisztián, országos elnök

Sólymos László, Országos Tanács elnöke

Mózes Szabolcs, országos alelnök

Berényi József, MKP platform elnöke

Orosz Örs, Összefogás platform elnöke

Rigó Konrád, Most-Híd platform elnöke

Hopp, végre egy eldugott cikk az interneten az alakuló kongresszusról, amelyben itt a többi név is. Nézzük, hogy közülük kik azok, akik említést érdemelnek, olyan értelemben, hogy sűrűbben szerepelnek a nyilvánosság előtt.

Íme tehát a névsor:

Az elnökség tagjai: Agócs Attila, Bárdos Gyula, Bauer Ildikó, Beke Beáta, Berényi József, Cziprusz Zoltán, Farkas Iván, Furik Csaba, Michal Goriščák, Nagy József, Orosz Örs, Őry Péter, Pataky Károly, Rigó Konrád, Viola Miklós.

A párt ellenőrző bizottságának tagjai: Cséplő Éva, Dobai Tibor, Farkas Attila, Hervay Rozália, Józan Horváth Gabriella, Kiss Kolos, Marcinkó Adrián, Nászaly Gábor, Tóth Marián, Póttagok: Csudai Róbert, Pálinkás Éva, Veszprémi Zsuzsanna.

A párt döntőbizottságának tagjai: Bokor Réka, Horony Ákos, Kotiers Róza, Neszméri Tünde, Palásty Péter, Piekarski Marcell, Sárközy Irén, Vitkó Andrea, Zupko Mária. Póttagok: Nagy Tibor, Lestyánszky Viktor, Stubendek Attila.

Igazából ennek a cikknek nem az a célja, hogy az egyes szereplők múltjában vájkáljon, hanem éppen fordítva, azt szeretnénk megállapítani, hogy ezek a személyek mennyire és miért vonzóak, vagy taszítóak a felvidéki (szlovákiai) magyar, illetve magyarul tudó választók számára.

Forró Krisztián: A tipikus jóarc. Fess férfi, nagyon szép családdal. Ideális plakátarc, ami a legjobban passzol a habitusához, az a „jó rendőr“ szerepe. Eddigi közmegjelenése azt sugallja, hogy integráló személy, s ez így van jól. Konfliktuskerülő a nyilvánosság előtt, ami viszont pici negatívum, hogy a színfalak mögött is, pedig pozíciójából adódóan nincs mitől és kitől tartania. A jó megjelenést nem játssza túl, bár időnként zavaró, hogy pudingot is vasalt ingben főz a fiainak. Ez hamis, olyan Pellegrinis. A verbális komunikációja kellően semmitmondó (ez most abszolút pozitív értelemben mondom!), mert az a típus, aki nem tér ki a jól bejáratott nyomvonalról. Mond hasznos és fontos dolgokat, nem unalmasan, de csak a közhelyek szintjén. Nem akar (vagy nem tud) olyanokat mondani, amire felszisszen a hallgatóság. A tipikus jótanuló esete.

Összegzés: Jól eladható, főleg a negyvenplusszos női választók körében, s ez így természetes az ilyen karakter esetében, de ettől több kell és csak rajta múlik, hogy kihozza-e magából még a plusz energiákat.

Sólymos László: Látszik az idő vasfoga az arcán és ezt rosszul ellensúlyozza a mindig trendi, márkás öltözékeivel. A kínai szakács földrevitelét csak azért hozom ide, mert esküszöm, nekem még szimpatikus is a sztori, mert emberi. Múltja ismert, amely teher, de sokan nem is emlékeznek erre, hiszen már régen volt, amikor miniszter volt, talán igaz sem volt... Hogy kit szólít meg László, az jó kérdés, hiszen inkább egy lestrapált karakter az övé, de bizonyára a Hidas szavazók szűk köre még szereti őt. Nem erőltetem tovább, mert egyszerűen nincs mit írni róla.

Összegzés: Annak ellenére, hogy a Szövetség második embere papíron, a valóságban egy súlytalan karakter.

Mózes Szabolcs: Alelnök, emelett a magyar Kormány által támogatott Pozsonyi Magyar Szakkolégium igazgatója, azelőtt az „egyetlennapilapunk“ szerkesztője. Kassai, somorjai és pozsonyi egyszerre, bár a somorjaiak gyakran neheztelnek rá, hogy azok közé tartozik a városban, akik csak aludni járnak haza, és nem vesznek részt a város életében. Nos, ezek nagy része szlovák, de Szabolcs egy fehér holló ebben az esetben, mert magyarként, sőt országos alelnökként valamilyen oknál fogva nem bírja a helyiek szagát. Tipikus elitista, inkább filozofál, mint előad, amikor a néphez szól, ezért tűnhet az átlag magyarnak unalmasnak. Az a fajta politikus, akivel órákat lehet beszélgetni, vitatkozni, de minek, mert minden csak elméleti síkon marad. Mintás családapa, öt szép gyermekkel és a feleségével tényleg minta lehetne a választók előtt.

Összegzés: Szabolcs sem egy ketrecharcos a mindennapi politikában és bár a FB-posztjai nagyon gyakoriak és értelmesek, nem igazán hoz plussz szavazatokat a pártnak, ha eljön az ideje.

Berényi József: Az utolsó aktív ősbölények egyike. Még „benne van a bugi“, hiszen még hatvan sincs. Egyszerre reálpolitikus és a pillanatnyi hangulatának parancsolni nem tudó csapongó. Tényleg olyan, mint egy szunnyadó nagyvad a pampákon. Teszi a dolgát a saját életterében és csak akkor mozgatja meg az izmait és kezd el száguldásba, ha a fiatal szurikáták mozgása eléri a tűréshatárát. Olyankor területvédésbe kezd és nagy port kavar egy időre. Vannak még céljai távolabbi legelőkön...

Összegzés: Az MKP hű szavazóinak hű politikusa. A fiatal generáció meggyőzésére már nem igen vállalkozna. Ő a Jóska, aki szereti a jó bort és a magyei munkáját, s ez így van jól. Része a motornak, megbízható alkatrész, hiányozna ha nem volna.

Orosz Örs: A „monterkis aktivista“, aki zseniálisan építette fel a független civil és jómunkásember szerepét (ezért most majd újra megharagszik, mert a múltkor már ez megtörtént, amikor erre utaltam), és ezzel teljesen más, mint a többi politikusunk. Nem megharagudnia kell neki, mert nem rántom le róla a leplet, hiszen teljesen normális dolog egy politikus részéről az imidzsépítés. Örs nehezen olvasható, vagy szent őrültként küldetéstudata van, vagy egy minden fifikával felvértezett politikai konjunktúralovag. Egy a lényeg, irdatlan munkát fektet mindabba, amit csinál. Állítólag tud nagyon kemény is lenni, bár sokszor azokkal is, akik több tiszteletet érdemelnének, és ezek az emberi hibák a későbbiekben nem lesznek a hasznára. Meggyőződése, hogy a fiatal generációnak kell elzavarnia a töketlen szlovákiai politikusainkat. Itt kérdezném meg, hogy kik lennének azok, hiszen az egy kezünkön meg tudjuk számolni azokat a nyugdíjas korú aktív politikusainkat, akik még bezavarhatnak az Örs vezette fiatalok forradalmába. Nem csak ez is egy ügyes marketinghúzás? Mindenesetre a fickó, az összes negatív dolgaival együtt, az egyik legaktívabb, leglátványosabban dolgozó és legismertebb karakter, amolyan „aky Felvidék, taky Matovic“ az a mi (mármint Örs és a választók) közös történetünk vele... Egy kérdésem viszont lenne feléje, illetve kettő: 1. Ha parlamenti képviselő lennél, akkor is ilyen aktív lennél bent? 2. Szerinted hogyan lehetne felemelni a felvidéki magyar közösséget? Csak ezt nem mondd, hogy még több fesztivállal!

Összegzés: Nagy kártyajátékos, de akkor lenne igazán hiteles és sikeres, ha a cinkelt lapjait eldobná.

Rigó Konrád: Ilyen is kell, de minek, és ez most nem a személyére vonatkozik természetesen, hanem a politikai pedigréjére. Az az ultraliberális fajta, akit tényleg csak a meggyőződéses liberálisok választanak. Politikai tevékenységével túlnyomó részben kárt okoz a Szövetségnek. Taszítja el a kemény magot, a kitartó vidéki, konzervatív szavazókat a párttól. Igen, ő is alkatrésze a gépezetnek, egy beragadt fék formájában. Megjelenése is inkább unszimpátiát vált ki, hiszen sok esetben inkább pökhendi, mint megnyerő. Mindezt csakis a választási cél, tehát a siker szempontjából írom, le, amúgy lehet, hogy emberileg egy jó fej, de ez most nem számít.

Összegzés: ha lelépne, nem dőlne a kardjába sokezer jó magyar ember.

Bárdos Gyula: Őstulok2.0, aki 1989 óta jelen van a közéletünkben. Most kapott egy Csemadok-törvényt Gyimesitől és úgy van vele, mint a trójaiak a görögök falovával... A nagy kérdés, hogy a méltán népszerű, mindenki Gyulája milyen módon tudja még feltüzelni a választókat. Ő is inkább az a kategória, aki az idősebb generációhoz, természetszerűleg az őscsemadokosokhoz tud szólni, de otthonosan mozog a fiatalabbak között vidéken, legyen az Zoboralja, Ipoly-mente, vagy Ungvidék. Gyula a miénk, hasznos ember. Esetleges negatívumait jól álcázta eddig és ezért is elfogadható mindenki számára. A kérdés az, hogy mennyi spiritusz van még benne, ha indulni kell a harcmezőre.

Összegzés: nem tudom mit írjak...

Őry Péter: Ha van szakmaiság a felvidéki magyar politikában, akkor Péter annak az egyik illusztis képviselője. A tipikus „faszagyerek“, aki mindenkivel haver, akivel meg nem az kapja be. Az ujját és harapja meg, mert Péternek a kisujjában is több van törvények, rendeletek, önkormányzatiság terén, mint a fél országos elnökségnek! Kár, hogy az év nagy részében visszahúzódik és csak a szakmai cikkeivel bizonyítja a rátermettségét, de ilyen a tipikus polgármesterpolitikus. A saját falud az első. Monotonnak tűnő hanghordozása nem válik az előnyére, de ez nem is lenne negatívum, viszont nem tud túllépni a szakmaiságon, nem az a „villogós“ fajta, ezért behatárolt a választóbecserkészési tehetsége. Az a fajta konzervatív politikus, aki még a nagy öregektől tanulta az értékrendet, amihez a végsőkig ragaszkodik. Aránylag fiatal kora ellenére, az utolsó mohikánok egyike.

Összegzés: Többet érdemelne, és általa a felvidéki magyar választó is többet kapna. Na majd meglátjuk, hogy odaengedik-e még a vezetőfülkébe...

Nagy József: Könyörgöm, azt a vastag pulóvert vesse le! Nem trendi. Lehet, hogy ezáltal egyéni, de nem válik az előnyére. Mivel hosszú ideig az EP-ben tengette az életét, a magyar ugaron nem igazán ismert, még úgy sem, hogy minden téren fiatalra vette, veszi a figurát. Nem hiteles, mesterkélt és igazából, ez a fiatalokkal egy gumimatracon való lubickolás sem hoz sokat a párt konyhájára. Nagy valószínűséggel még egyszer az EP felé irányítani a saját rúdját. Mármint a szekerének a rúdját. Amúgy a felvidéki magyarság nagy része erősen euroszkeptikus, tehát nem fog nagy jelentőséget tulajdonítani az EU-választásoknak, tökmindegy lesz neki, hogy kit fog kiküldeni sanyarogni a nyugati hülyék közé.

Összegzés: Kidobásra ítélt fölösleges teher.

Lássunk még pár elnökségi tagok, olyanokat akik a régióikban erősek, de országos szinten talán kevésbbé.

Agócs Attila: Bár az MKP-s bázisból sokan nem csípik a füleki polgármestert a liberális ki- és beszólásai miatt, a reálpolitikában nagyon is otthon van a legmagyarabb arcú felvidéki politikus. Sokan nem is értik, hogy ilyen kackiás bajusszal, hogy utasíthatja el olyan vehemensen az orbáni politikát, mint teszi azt Attila, bár azért a magyar-magyar együttműködést a városában, a rengeteg sikeres pályázatával rendesen kimaxolja. Az én meglátásom szerint, azért váltott ő a keményvonalas füleki politizálásból a multikulti irányába, mert a füleki magyarság és szlovákság arányait tartotta szem előtt, ha sikeres helyi és regionális politikus szeretett volna lenni. Amúgy az lett. Ő az a fajta Hidas, akivel érdemes vitába szálni az első vérig, mert érvei vannak, nem frázisai.

Összegzés: Sajnos, vagy a fentiek miatt inkább nem, de országos szinten nem húz be újabb szavazókat, annak ellenére sem, hogy az Agócs név azért ütős márkanév a Felvidéken.

Cziprusz Zoltán: Motoregér, és ez most nagyon nagy dícséret. Zoli a gömöri perpetum mobile, minden követ megmozgat, csapatban gondolgodik és dolgozik. Kellően fiatal, jóképű és még szabad! Mindig jólfésült és szépen vasalt inge-gatyája. A fesztiválokban hisz, mármint, hogy a fesztiváljai által tudja toborozni a bulizós magyar népet. Nem bonyolítja túl a történetet, az egykori „sosehalunk meg“ féle Hidas népmulattató sratégiát tunningolja fel az általa menedzselt koncerteken, rendezvényeken és talán igaza is van, ha eljön az ideje, a (gömöri) nép majd Zolit akarja a parlamentbe, mint a berögzött kellemes élményei okozóját. Hajrá!

Összegzés: Remélem, hogy egyszer majd azon is elgondolkodik, hogy ha tényleg meg akarja menteni a szülőföldje magyarságát, ettől több kell majd...

Bauer Ildikó: A díva. A női tagozat illusztris tagja. Mosolya egyszerre igéző és hideg, és ettől sokunkat kiráz a hideg, mert az az ember érzése, hogy nem mosolyog a szavazókra, hanem gunyorosan nézi őket egy borospoháron keresztül. A bulváros pucsításaival sok női szavazót veszít, és ez nem okos dolog, ha komolyan részese akar lenni a csúcspolitikának. Régebben igyekezett szakmai téren is kiteljesedni, de az utóbbi időben inkább a belpesti liberális kreatívok használhatatlan ötleteit próbálja elhinteni a felvidéken. Csak szólok, nem működik.

Összegzés: az nincs.

És szándékosan a végére hagytam egy kivételt, aki erősíti a szabályt: Farkas Iván 

Az MKP, bocsánat, a Szövetség pitbullja. Iván is több évtizede edződik már a csatatéren, ő az, akit nem lehet hülyíteni holmiféle PR-dumával, mert ő ott van a szeren, részese volt sok mindennek és egyet tud, ha van munka, van eredmény. Az ő esetében is sok energiát ki vesz a polgármesteri teendők, de egyértelműen ő a leghatékonyabb megyei politikusunk. Mesterien teszi a dolgát, ami előnyére válik, hogy tudja a helyét. Józanul látja, hogy bajban van a párt országos szinten, de nem tolakszik a csúcs irányába csak azért, hogy onnan lenézhessen a többiekre, főleg azért nem, mert sokuk vele együtt jutnának így sikerhez, Iván testébe kapaszkodva. Iván meg nem hülye, hogy ezt a szívességet megtegye nekik. Ő a pitbull állkapcsainak szorításától is erősebben tartja a fogai között a felvidéki magyar politika becsületét. A retorikája egészen kiváló, nem lehet nem figyelni rá, ha ő beszél a közönségnek, és teszi azt szinte mindig érthető és élvezhető módon bárki is a célközönség. Igazi old school! Ja és tökéletesen nyomja szlovákul is, tót atyafi legyen a talpán, aki le akarja őt győzni egy vitában. Iván kezében azért áll hitelesen a borospohár, mert ő maga gondozza a muzslai szőlőjét.

Összegzés: Iván a nép gyermeke, és ez mindent elmond róla.

Végszó: és mégis, hogyan vettem a bátorságot ilyeneket írni ezekről az emberekről? Választó vagyok, vazze! Ők akarnak engem, bennünket képviselni, hát naná, hogy tudni akarjuk, hogy képesek-e erre!

Ugyanis az a kérdés, hogy ez a csapat képes-e 5% fölé tornázni a Szövetséget, de az régen nem jó, ha csak arra számítunk, hogy ez majd az adott pillanatban fog kiderülni, mert akkor ez nem több, mint gyermeki reménykedés. Ahhoz, hogy reális esély legyen egy sikeres szereplésre ettől sokkal több kell. Nem, nem fogunk tudni előhúzni a kalapból egy csodanyulat, aki majd megment mindenkit, viszont, ha csapatban kezdenének a politikusaink gondolkodni, akkor nőne az esély mindenki számára.

A nép viszont egyelőre az egymás elleni könyöklést, a végtelen önzést és a sumákolást látja.

Szóval kellene egy csapat.

Papp Sándor

(Nyitókép: Új Szó.sk)