CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

NÓ Ó-ió-akció! 2022. máj. 26.

Magyarország 5. konzervatív, nemzeti kormánya (ha a rendszerváltó Antall-kormányt is ide soroljuk, akkor a hatodik) immár nemcsak a szavak szintjén illiberális. Ez a világlátás és az ország gazdasági irányítása értelmében is nyilván érvényes, és a negyedik kormányzás idején is egyértelmű volt, most viszont még magához képest is szintet lépett az odaáti unortodox gazdaságpolitika.

Igorko csak kullog az események után. Ahogy a pesti flaszteren mondják: 

még a fasorban sincs.

Eddig a nagyobb lélegzetű intézkedések a nyugdíjalapokat és a multik extraprofitját érintették. Ezt próbálja most Igorko lemásolni a kormánybeli lipsik fülsértő visítása közepette. Majd meglátjuk, hogy Zuzanka pennája fog-e majd. De vissza csonkahonba. Ott most még a korábbiakhoz képest is látványosabbat villantottak. Beintettek az üzletláncok értékesítési ügyeskedésének. Az akcióbiznisz gátolására is kiterjesztik az állam szigorát. Magyarán vége az akciós átverések Klondajkjának.

Mert mi volt eddig? Nagyjából minden (is) akciósan került eladásra kihasználva a vevő tájékozatlanságát, hiszékenységét, rövid memóriáját és lustaságát.

Mert kinek van arra ideje és energiája, hogy feljegyzéseket készítsen az árak tényleges alakulásáról egy nagyáruházban, ahol százezres nagyságrendű is lehet a kínált árucikk-szám.

Ez még azon termékek esetében sem életszerű, amelyeket az ember viszonylag gyakran, többé kevésbé rendszeresen vásárol. De mondjuk az még elképzelhető, hogy valaki képes az árakat megjegyezni, tegyük fel egy éves ciklusra visszamenőleg. Igaz, ehhez nagyjából fotómemoriával megáldott esőember-szerű autistáknak kell lennie. De tegyük fel, hogy van ilyen. Az élelmiszer és a napi használati cikkek esetében ez mondjuk - élénk fantáziával - elképzelhető. De a ruházat és mondjunk az elektronikai cikkek esetében ez szinte kizárt.

Hacsak nem használ az ember valami internetes árösszehasonlító oldalt, ahol mondjuk egy évre visszamenőleg is rögzítik az adott termék árszintjenek igaz alakulását. De ilyen megközelítés is nagyjából csak akkor életszerű, ha valami nagyobb értékű terméket vásárol az ember. Mondjuk tévét vagy számítógépet stb. 

A napi használatra kínalt árucikkeknél ez kivitelezhetetlen.

Ezzel pedig szépen - és kellően sunyi módon - vissza is élnek az óriási szupermarketeket üzemeltető kereskedőláncok. Minden (is) akciós. Nem kicsit, nagyon. Csak úgy röpködnek a nagyobbnál nagyobb százalékok. Szerintem egyeseknek még az sem szúrna szemet, ha azt írnák, hogy 120%-os az akció!

A hisztéria mögötti pszichológiai háttér az ember azon vágyára épül, hogy még véletlenül sem szeretne senki lemaradni valamilyen, kellő haszonnal kecsegtető lehetőségről. Ez a lehetőség esetünkben az olcsóbb vásárlás.

De valóban olcsóbb? Vagy csak elhitetik a vevővel, hogy az? 

Az esetek túlnyomó többségében nyilván az utóbbi. Annak ellenére, hogy ezt kevesen tudatosítják.

Erre eszelt ki a magyarországi kormányzat egy faék egyszerűségű, mégis zseniális módszert. Mégpedig azt, hogy az akciós ár mellé kötelezően fel kell majd tüntetni az akció előtti, eredeti árat is. Vége az olyan jellegű ügyeskedésnek, hogy felviszik a listaárat a triplájára, majd kisvártatva akciósan leárazzák a felére, a vevő pedig boldogan kifizeti az eredeti ár másfélszeresét, mert azt hiszi naivan, hogy megspórolta az ár felét.

Na, de most jön a feketeleves. Ami jó a polgárnak, az nem biztos, hogy jó a nagytőke világurainak és ezek brüsszelita udvartartásának. Szinte biztos, hogy jön ezért is az aktuális europarlamenti és uniós bizottsági dádá.

De hát a magyar már csak ilyen, szeret kuruckodni.

Králik Róbert

nyitókép: index.hu