ZSÍR

Nők, akik megváltoztatták a világot 2025. márc. 8.

Nőnap alkalmából két olyan kivételes nő történetét idézzük fel, akik hatalmas hatással voltak a világra, nevük azonban mégsem vésődött aranybetűkkel a történelemkönyvek lapjaira.

Margaret Hamilton (1936–)

Margaret Hamilton amerikai szoftvermérnök, aki kulcsszerepet játszott az Apollo-program sikerében. Ő fejlesztette azt a szoftvert, amely lehetővé tette az első Holdra szállást 1969-ben.

Margaret az MIT (Massachusetts Institute of Technology) szoftverfejlesztési részlegének vezetője volt. Az intézmény 1961-ben szerződést kötött a NASA-val az Apollo-program egyik navigációs rendszerének, az AGC-nek (Apollo Guidance Computer) a kifejlesztésére.

Csapatának hála sikerült elkerülni, hogy az első Holdra szállás katasztrófába torkolljon. 

Leszállás közben ugyanis a számítógép túlterheltség hatására majdnem összeomlott, Hamiltonék rendszere azonban előtérbe helyezte a létfontosságú műveleteket, automatikusan leállítva a kevésbé fontos folyamatokat. Ennek köszönhető, hogy az expedíció sikerrel zárult.

Az elmúlt években Hamilton és csapatának Apollo-kódjáról készült fotója bejárta a közösségi médiát. Az 1969-ben készült fényképen Margaret egy óriási köteg papír mellett áll és mosolyog. A tudósnő elmondása szerint a fotót a laboratórium Apollo-projektben végzett munkájának népszerűsítésére készítette az MTI egyik laboratóriumi munkatársa.

Érdekesség, hogy Margaretet nem csak a reál tudományok vonzották. Az Earlham College-ban matematikából diplomázott filozófia minorral. Elmondása szerint költő édesapja és iskolaigazgató nagyapja inspirálta arra, hogy tanulmányai közé beékelje a filozófiát is.

Lise Meitner (1878–1968)

Lise Meitner osztrák-svéd fizikus volt, aki az atomfizika egyik legfontosabb felfedezésében, az atommaghasadásban játszott kulcsszerepet. Otto Hahn német kémikussal együtt dolgozott az atommag kutatásán az 1930-as években. Hahn és Meitner 30 éves közös munkássága Berlinben kezdődött 1907 után, Meitner ugyanis a bécsi doktorálását követően tudományos képzésre jelentkezett a német fővárosba.

Bár Meitnert evangélikus hitben nevelték zsidó vallású szülei, 1938-ban mégis menekülni kényszerült a náci Németországból, ekkor költözött Svédországba. Hahnnal továbbra is levelezőviszonyban voltak, mindketten folytatták a kutatást. Meitner 1939-ben unokaöccsével, Otto Robert Frisch-sel megfogalmazta a maghasadás alapját. A maghasadásra kezdetben „szétpukkadásként” hivatkoztak, és a jelenséget Otto Hahn és Fritz Strassmann hozta létre először, az értelmezés azonban kétségkívül Meitnert és Otto Robert Frisch-t illeti.

Bár Hahnnal végzett kutatásai forradalminak számítanak, a kémiai Nobel-díjat csak a férfi kapta meg 1944-ben. 

Ennek feltehetőleg a zsidó származása volt az oka. Olyannyira kivonták őt a képletből, hogy még csak az indoklásban sem említették meg. Neve azonban nem merült feledésbe, 1997-ben róla nevezték el a 109-es rendszámú kémiai elemet, a Meitnériumot (Mt).

Nyitókép: brandon-valorisation.com