A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
282137089 1918218901715076 4051331132565164987 n

NONKONFORM, könyvek a jövőről: A bölcs erdő titkai 2023. febr. 21.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Böszörményi-Nagy Gergely Nonkonform című könyve több olyan kötetet foglal össze, amely megtöri a liberális és globalista tézisek alapjait. A világ értelmezésében a tudomány is segítségünkre van. Olyan tudományterületeket hoz példaként, amelyekről hiába hisszük, hogy nem gyakorolnak hatást a politikán keresztül az életünkre, mégis teszik. A konformista világkép elhatárolja az embert a természettől, nem tekinti a természet láncszemének.

Ez Böszörményi-Nagy szerint az alap tévedése a konformista világképnek. Továbbá a konformisták hiszik, hogy felvilágosult ember nem hihet Istenben. Mi konzervatívok, hisszük, hogy tévednek, és ha tévednek, egy nemzeti közösségnek sok előnye származik a nonkonformizmusból. Nézzük az egyik könyvet, amit a Nonkonform górcső alá vett.

Suzanne Simard: A bölcs erdő titkai.

Évszázadok óta félreértjük Darwint. A természetben az együttműködés sokkal elterjedtebb, mint a versengés, mert ez szolgálja inkább a túlélést és a reprodukciót. A fák például földalatti hálózatba szerveződnek, amit egyetlen példány koordinál — állítja korszakalkotó könyvében egy kanadai erdész.

Suzanne Simard életművéről nemrég Pulitzer-díjas könyv és hollywoodi sikerfilm készült. Ez még a sztártudósok esetében is ritka, míg egy — például az orvostudományhoz vagy a számítástechnikához képest — kevésbé megbecsült tudományterület ismeretlen képviselője esetén egészen rendkívüli. Ám a Brit Columbiai Egyetem erdész-professzorának személyisége és felfedezése is az, így a visszhang nagyon is megérdemelt.

Simard nem kevesebbet bizonyít, mint hogy a fák egy bonyolult gomba-hálózaton keresztül a föld alatt kommunikálnak egymással.

Az egész középpontjában egy “anyafának” hívott egyed koordinál, amely a hatalmas földalatti hálózatok csomópontjaként gyógyítja és táplálja az erdő többi tagját. Amellett, hogy ők az erdő legnagyobb fái, aktívan támogatják a csemetéket azáltal, hogy gombákkal fertőzik meg őket, ellátva a kicsiket a növekedésükhöz szükséges tápanyagokkal.

Ha mindez nem lenne elég: amikor egy fa haldoklik, a gomba-hálózaton keresztül a vele genetikai rokonságban álló szomszédai felé pumpálja felhalmozott tápanyagait.

Önmagán már nincs mit megmentenie, ám rokonaiban tovább élhet, ezért továbbadja utolsó erőforrásait. Egyetlen állatot sem ismerünk, ami efféle rutint tanúsítana — a fák viselkedése a Földi élőlények közül egyedül az emberéhez hasonlítható. Az együttműködés ráadásul nem korlátozódik az egyes fajokon belüli segítségnyújtásra. A nyírfák például bonyolult szimbiózisban állnak a fenyőkkel: a már említett gomba-hálózaton keresztül évszaktól függően szénmolekulákat adnak át egymásnak: a forró, száraz nyáron a cukrokban gazdag nyírfák táplálják a naptól szenvedő fiatal fenyőket, míg utóbbiak kora tavasszal és késő ősszel viszonozzák a szívességet. Egy másik példa: a lombhullató fák lombja biztosítja a fiatal tűlevelűek számára a szükséges árnyékot, míg a lehullott levelek a talaj nitrogén-forrásaként szolgálnak. Hosszú távon mindkét fél hasznot húz, erős és életképes lesz.

Simard 1997-ben írt először kutatásainak eredményeiről a Nature hasábjain. Az internet után csak “wood wide web”-nek nevezett felfedezését pályatársai lesöpörték az asztalról, a tudományos fősodor ugyanis sokáig elvi síkon elutasította, hogy a természetben az együttműködés dominálna.

Darwin munkásságának félreértelmezésére építve, csakis a versengést és a harcot, a “legerősebb túlél” koncepcióját tartották életszerűnek — ahogy ekkor még a közgazdaságtant is a neoliberális kapitalizmus mindenhatósága uralta. Simardnak köszönhetően mára tudjuk, hogy a teremtett világban a hosszú távú együttműködés sokkal elterjedtebb, mint a versengés. Pontosan azért, mert ez szolgálja inkább a túlélést és a reprodukciót. A kanadai vadonban az erdők fiatalításakor sokszor válogatás nélkül döntötték le a fákat az új telepítésekhez, köztük az anyafákat is.

Így nem volt senki, akihez támaszt és védelmet nyújthatott volna a csemetéknek, gyökereik nem tudtak időben vízhez és tápanyaghoz jutni, és sok növény elpusztult a nyári hőségben. Szerzőnk tanulmányainak hatására hazájában mára felülvizsgálták az erdészeti politikát. Az anyafa megtalálása nem csupán lenyűgöző tudományos könyv, hanem egy kivételes tudós és családtörténete is. Erdészeti munkája mellett Simard barátságaiba és anyaságának történetébe is betekintést nyerhetünk. Legfőbb üzenete, hogy a természet technológiájára sokkal inkább támaszkodhatunk, mint saját poszt-modern agyszüleményeinkre.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!