AMMARHA!

NONKONFORM, könyvek a jövőről: A figyelem válsága 2023. márc. 21.

Böszörményi-Nagy Gergely Nonkonform című könyve több olyan kötetet foglal össze, amely megtöri a liberális és globalista tézisek alapjait. A világ értelmezésében a tudomány is segítségünkre van. Olyan tudományterületeket hoz példaként, amelyekről hiába hisszük, hogy nem gyakorolnak hatást a politikán keresztül az életünkre, mégis teszik. A konformista világkép elhatárolja az embert a természettől, nem tekinti a természet láncszemének.

Ez Böszörményi-Nagy szerint az alap tévedése a konformista világképnek. Továbbá a konformisták hiszik, hogy felvilágosult ember nem hihet Istenben. Mi konzervatívok, hisszük, hogy tévednek, és ha tévednek, egy nemzeti közösségnek sok előnye származik a nonkonformizmusból. Nézzük az egyik könyvet, amit a Nonkonform górcső alá vett.

Johann Hari: Stolen Focus. Why You Can’t Pay Attention –and How to Think Deeply Again. Crown, 2022

Egy mai egyetemista átlagosan 19 másodpercig tud koncentrálni, a munkavállalók legfeljebb 3 percig maradnak egy feladatnál. A figyelemzavar a 21. század legfontosabb pszichológiai problémája, és alapvetően befolyásolja a Homo sapiens képességét az előtte álló kihívások megoldására. Számos vitám adódik abból, hogy ismerőseim szerint lassan reagálok a nap közben küldött üzenetekre. Vállalom, mert szeretek elmerülni a munkámban: azokra az emberekre figyelni, akikkel épp vagyok. A fontosabb értekezletekről kitiltottuk a mobiltelefont s ha tehetném, kitiltanám az oktatási intézményekből is.

Meggyőződésem, hogy nem az én hozzáállásom szélsőséges, hanem az előttünk álló probléma méretei és jelentősége azok. A Homo sapiens ugyanis elfelejtette, hogyan kell összpontosítani, és ennek következményei beláthatatlanok. Ahogyan Johann Hari újságíró fogalmaz, “a figyelmünk megtört állapotának alattomosabb okai és drasztikusabb hatásai vannak, mint gondolnánk”. Könyve, a Stolen Focus (ellopott fókusz) szókimondó olvasmány napjaink talán leglényegesebb, egyszerre egyéni és kollektív pszichológiai jelenségéről.

Hari két kategóriára bontja a figyelemhiány okait: amiből túl sok és amiből túl kevés jut a modern életbe.

A koktél összetevői: túl sok információ, stressz, külső kontroll és felügyelet, valamint túl kevés alvás, olvasás, önreflexió és –nem utolsó sorban–túl kevés valóban tápláló élelem. Nem véletlen, hogy az ADHD kezelésére elérhető gyógyszerek száma néhány évtized alatt megtöbbszöröződött. A Hari által bemutatott tanulmányok azt mutatják, hogy egy átlagos egyetemista 65 másodpercenként váltogatja a feladatokat, és átlagosan 19 másodpercig koncentrál egy dologra. Az idősebbekre vonatkozó adatok sem biztatóbbak: egy mai munkahelyen a dolgozók átlagosan három percig maradnak egy feladatnál. Az egyik áldozat az olvasás: 2004 és 2017 között a férfiaknál 40 százalékkal, a nőknél 29 százalékkal csökkent a kedvtelésből olvasott könyvek száma.

“Az agy olyan, mint egy éjszakai klub kidobóembere” — osztotta meg a szerzővel sajátos hasonlatát egy elismert idegtudós.

Úgy szűri meg a külső impulzusokat, ahogyan az őr a népszerű szórakozóhelyre belépni szándékozó embereket. Még a legfélelmetesebb kapuőr is túlterhelt, amikor egyszerre több tucatnyi elszánt mulatozó rohamozza meg. S valóban, a ránk zúduló adatmennyiség 1986 és 2007 között megnégyszereződött –ezt nagyrészt, de nem teljes egészében az internet okozza. A bolygószintű figyelemzavar már az okostelefonok előtt elkezdett kialakulni: a munkamánia elterjedése például 20. századi fejlemény, és nagyban hozzájárul, hogy ma 20 százalékkal kevesebbet alszunk, mint 100 évvel ezelőtt. Az algoritmusok ugyanakkor rontják a képet: “tervezői úgy alakítják a közösségi médiát, hogy a lehető legnagyobb mértékben károsítsa a figyelmünket, és ezt ők is tudják.

A mai konstrukció tehát nem elkerülhetetlen, hanem cinikus tervezés eredménye.”

Pedig a technológiát “ellentétes módon is fejleszthetnék: ne úgy, hogy elvonja az embereket az értelmes céljaiktól, hanem úgy, hogy segítse őket azok elérésében”. Szerzőnk azt állítja, hogy a napjaink sürgető, sőt egzisztenciális problémáinak –például az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak–a megoldására való képességünk is attól szenved, hogy nem tudunk úgy összpontosítani az összetett kérdésekre, ahogy kellene.

Rendszerszintű problémáról van szó, ezért oktalanul hibáztatjuk magunkat. Ám a figyelem képességének visszanyerése mégis rajtunk múlik. A szerző –néhány hetes időszakokra elosztva–évente hat hónapig tartja távol magát a közösségi médiától, és naponta egy órát sétál telefonja nélkül. Lehet és érdemes követni a példáját.