AMMARHA!

NONKONFORM, könyvek a jövőről: Lehet, hogy a történelem tisztán matematika? 2023. márc. 20.

Böszörményi-Nagy Gergely Nonkonform című könyve több olyan kötetet foglal össze, amely megtöri a liberális és globalista tézisek alapjait. A világ értelmezésében a tudomány is segítségünkre van. Olyan tudományterületeket hoz példaként, amelyekről hiába hisszük, hogy nem gyakorolnak hatást a politikán keresztül az életünkre, mégis teszik. A konformista világkép elhatárolja az embert a természettől, nem tekinti a természet láncszemének.

Ez Böszörményi-Nagy szerint az alap tévedése a konformista világképnek. Továbbá a konformisták hiszik, hogy felvilágosult ember nem hihet Istenben. Mi konzervatívok, hisszük, hogy tévednek, és ha tévednek, egy nemzeti közösségnek sok előnye származik a nonkonformizmusból. Nézzük az egyik könyvet, amit a Nonkonform górcső alá vett.

PeterTurchin: War and Peace and War. The Rise and Fall of Empires. Plume, 2007

Az emberi történelem ciklusokra oszlik, amelyek matematikai alapon modellezhetők — állítja Peter Turchin orosz biológus. Módszertanát a sztártörténészek kevéssé kedvelik, ám ettől még akár igaza is lehet.

Tudták? A nyugati történetírás 21. századi fenegyereke egy emigráns orosz biológus. Peter Turchin a világ első atomerőművéről elhíresült Obnyinszkban született 1957-ben. Édesapja, Valentin Turchin fizikus a mesterséges intelligencia korai teoretikusa, egy az emberiséget a gépekkel közös hálózatba szervező “globális agy” víziójának kiötlője volt — egyben szamizdat-szerző, aki a KGB elől végül családostul menekülni kényszerült. Az ifjú Peter már New Yorkban végezte iskoláit. Az állatvilág dinamikái érdekelték, a fajok populációinak alakulása, agresszív terjeszkedésük, drámai visszaszorulásuk. Később rájött, hogy az erdő lakóira szabott előrejelző modellek akár az emberi társadalmakra is alkalmazhatók.

Szerzőnk most “főállásban” azzal foglalkozik, hogy számadatok jelentős mennyiségének elemzése (big data) alapján mutat rá a civilizációtörténet — s különösen a nagyhatalmak felemelkedésének és bukásának

— matematikai mintázataira. Épp úgy, ahogy Isaac Asimov karaktere, a “pszichotörténész” Hari Seldon tette az Alapítványban. Turchin meggyőződése, hogy a történelem természettudományos módszerrel is kutatható sőt, dinamikája kizárólag így érthető meg. Ha a bolygón fellelhető más életformák csoportos viselkedése leírható a számokkal, miért pont az emberi közösségeké ne lenne az? Turchin először az ezredfordulón publikálta eretnek módszertanát, majd 2010-ben nagy visszhangot kiváltó tanulmányt közölt a Nature hasábjain — azt állítva, hogy számításai szerint 2020-ra polgárháború-közeli állapotok alakulnak ki az Egyesült Államokban és több nyugati országban. A tényeket ismerjük. Lehet, hogy az őrült orosz felfedezett valamit?

A történelmi adattömegre alapozott cikluselmélet röviden: ahol egy karakteres kultúra szembekerül egy tőle markánsan különbözővel, ott az ellenségkép eredményeként rendkívül erős belső kohézió jön létre. Ennek legfontosabb jele, ha a társadalom tagjai hajlandók jelentős áldozatot hozni egymásért, a közösségükért. Az erre alapozott berendezkedés azonban magában hordozza saját bukásának magvait. A növekvő népesség és a fejlõdõ technológia ugyan sikeres elitet eredményez, azonban kisvártatva felborul az egyensúly. A vagyoni egyenlőtlenségek elviselhetetlenné válnak, miközben a társadalom kevesebb csúcspozíciót tud fenntartani, mint ahányan aspirálnak rájuk.

A közösség elveszíti belső kohézióját, majd összeomlik. Eszerint tehát egy birodalom születése csakis háború, bukása pedig csak polgárháború útján képzelhető el.

A történettudomány kortárs nagyágyúi (köztük Joseph Tainter vagy Niall Ferguson) persze szkeptikusak Turchin logikájával szemben. Nem tudhatjuk azonban, hogy e távolságtartást mennyiben magyarázza a természet- és társadalomtudomány elitjei közötti bizalmatlanság és módszertani szakadék. Utóbbi ráadásul a modernitás terméke, hiszen az i.e. 2. században élt és munkálkodott Polübiosz például író-politikusként jósolta meg Róma bukását pontosan azzal érvelve, hogy az emberi közösségek az élő szervezetekhez hasonlatos módon növekednek, öregszenek és buknak el.

Peter Turchin szerint egyébként nagyon is létezik a történelmet formálni kívánó, szabad emberi akarat — csupán a jelentősége csekély. Úgy gondolja, hogy a természeti tényezők (pl. éghajlatváltozás) széles körben elismert civilizációtörténeti szerepe sem mond ellent a társadalmi ciklusok elméletének — e kettő egyszerre érvényesül. Félelmetes vagy megnyugtató e determinizmus? Reformátusként nekem könnyű a válasz. Most az olvasón a sor.