CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Nyílt levél Jens Stoltenbergnek, a NATO főtitkárának 2024. febr. 12.

Nagy bajban vagyok, mert nem tudom, hogyan is szólítsam Önt. Uramnak nem merném nevezni, mert nem az, parasztnak meg azért nem, mert a napokban az európai utakon és tereken tüntető gazdák és parasztok lelkét sérteném meg vele, akik az ön asztalára is megtermelik, előteremtik a jó minőségű élelmiszert, és akik magasan az Ön, és a hasonszőrű globalista senkik erkölcsi és emberi mivolta fölött állnak. 

Felháborodással és mélységes aggodalommal olvastam a nyilatkozatát, melyet néhány héttel ezelőtt már idomított papagáj módjára, szinte szóról-szóra elmondott az egyik beosztottja is, miszerint 

„a NATO-nak fel kell készülnie egy hosszabb, elhúzódó háborúra Oroszországgal.” 

Nos, nem tudom, én nem vagyok sem katona, sem mocskos háborús uszító, de még olyan vezető sem, aki egy állítólagos védelmi és nem támadó szövetségnek a főtitkára. De szeretném megérteni, hogy miért is kell felkészülnie egy védelmi szövetségnek egy olyan háborúra (hacsak nem azért, mert ezt akarja), amelyet senki nem üzent meg, mert tudtommal Oroszország nem küldött hadüzenetet a NATO-nak, és külön önöknek sem. Ellenben Önök minden eszközzel, hamis módon, tanácsadóknak álcázva, feltételezve, hogy mindenki hülye Önökön kívül a galaxisban, titokban, minden lehetséges és nem lehetséges módon támogatják azt az Ukrajnát, mely jelenleg Oroszországgal vív egy olyan háborút, melyet még az elején meg lehetett volna akadályozni, de a szövetség oszlopos tagjai, név szerint Nagy-Britannia akkori miniszterelnöke, Boris Johnson, és az USA is, határozottan ellenzett. 

Önök nemcsak hogy békét nem akartak Ukrajnában és a világon, de egyenesen tudatosan előkészültek arra, a háttérben felfegyverezve Ukrajnát (ahogyan arról Angela Merkel és François Hollande egykori nyugati vezetők is nyíltan szóltak), hogy kiprovokálják ezt a háború. 

Önök egy nyílt konfliktusba léptek a háttérből, a világ egyik legnagyobb atomhatalmával szemben, és azt hiszik, hogy ez csak valami jó móka, játék, és azóta sem törekednek semmilyen módon a béke megteremtésére, esetlegesen egy tűzszünetre, melyet már minden harcoló katona és az ukrán lakosság is elvár. 

Mindenki belefáradt az értelmetlen öldöklésbe, Önökön kívül...

Ha Önt kivezényelnék a frontra harcolni, és két év óta ott fetrengene a sárban, mocsokban és vérben, ágyúzásban és rakéták becsapódásának örökös zajában, a háború poklában, hidegben, esőben, fagyban, éhesen, talán másképpen értelmezné a háborús uszítást, és a hosszan elhúzódó háborúra való felkészülés igényét. 

Persze a meleg szobában és kifényezett bútorok között, az irodában, sok mindenre fel lehet készülni. De a háborúra biztosan nem. 

Minden katonai szövetség vezetőjét kinevezése előtt kötelezhetnék egy kétéves sorkatonai szolgálatra, akár éles bevetésen is, hogy elképzelése legyen arról, mi a halál közelsége, az emberi élet és félelem, a család nélkülözése. 

Könnyű a más életével hazardírozva játszani a nagymenőt. Könnyű más vérét, életét, jövőjét feláldozni egy értelmetlen, csak a globalista háborús nyerészkedők zsoldjában tetszelegve észt osztani, aminek sokszor nincsenek is a birtokában. 

Önnek semmilyen erkölcsi és egyéb joga, felhatalmazása sincs azon NATO-szövetséges tagállamok polgáraitól, hogy a fiaikat, férjeiket, édesapákat háborúba, halálba, és hogy őket a családjaikat apa nélkül felnevelni kényszerülő helyzetbe juttassa. 

Önt senki nem hatalmazta fel, hogy egy, akár az emberiség jövőjét és életterét elpusztító uszításba, mely akár világháborúba is torkollhat, kezdjen, mert ön nem Isten. Ön egy senki a szememben, és az is marad. Ha Istenre akar játszani, válasszon magának egy másik univerzumot. Ezért ne is viselkedjen úgy!

Nincs elég nyomor még a világban? Nem haltak még meg elegen a háborúk következtében fellépő nyomorban, a bombáik következtében, éhínségben, vagy a globalista fegyvergyárosok és az örök rabszolgaságba taszító bankárok kölcsönei miatt? Nincs még elég nyeresége a fegyvergyártó multiknak? 

Nem az a baj az emberiséggel hogy a szegényeket nem tudnánk megetetni, hanem az, hogy az olyan gazdagoknak, mint a maga és megbízói fajtája, soha nem sikerül megtöltenünk a mocskos, feneketlen gyomrát. 

Nem tömték még degeszre a zsebeiket véres haszonnal a nem létező háttérhatalom urai? Mennyi embert küldenének még a halálba , parancsszóra? Mennyi lenne a még feláldozható emberfölösleg? 

Tudja, hogy ma a világon nem lenne éhezés, ha az egy évben, a világon a fegyverekre költött pénznek csupán az egy százalékát élelmiszerre költené az emberiség? Mennyi árvát és özvegyet taszítanának még a reménytelenség, a kilátástalanság, az árvaság és a magányos élet börtönébe? Mennyi új sírt akarnak még ásatni azoknak a hősöknek, akik számára dicsőség csak a halál végtelen sötétjét jelenti, és az önök fajtájának pedig a jó életet, a dőzsölést? Miért van az, hogy az a maguk fajtájának a béke, az emberiség békéje és nyugalma nem opció? Miért is hívják ezt a mocskos, véres szövetséget védelmi szövetségnek, ha állandóan a háború tüzét és a világuralmi törekvéseiket szítják? 

Ha harcolni akar, ajánlom figyelmébe Gyóni Géza Csak egy éjszakára című versét. Ne szégyellje végig olvasni

„Csak egy éjszakára:
Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Úgy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyú omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.”

Maradok őszinte megvetéssel és sajnálattal egy igaz hang a béke vágyának oldaláról. Ideje lenne eltakarodnotok a Naprendszerünkből. Nem tudom, hogy számotokra, háborús hiénák számára, mi lenne a legjobb hely a világon. Talán ugyanaz, mint amit ti szántok az emberiség javára. Egy sír, mely ápol, s (eltakar) elkapar!