CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Nyúlpástétom baracklekvárral és brióssal, desszertnek kínos csend: államfőket látott vendégül az államfő 2026. jan. 13.

Peter Pellegrini köztársasági elnök újévi díszebédre hívta meg az elnöki palotába elődeit: Rudolf Schustert, Ivan Gašparovičot, Andrej Kiskát és Zuzana Čaputovát. Az asztalnál így egymás mellé kerültek azok az államfők, akikkel a jelenlegi kormányfő – és maga Pellegrini politikai közössége – korábban előszeretettel vívott nyilvános szócsatákat, erkölcsi hadjáratokat és játszott el alkotmányos jellegű sértődéseket.

De január van, új év, új hangulat: a politikai ellentétek ilyenkor elférnek egy tál nyúlpástétom mellett.

Pellegrini szerint a találkozó „nagyon kulturált és nyílt beszélgetés” volt, ami a szlovák közélet jelenlegi állapotát ismerve már önmagában rendkívüli eseménynek számít.

„Bár a volt államfők eltérő környezetből indultak, eltérő időben töltötték be a posztot, és különböző dolgokat éltek meg, a díszebédnek nagyon baráti, nyílt és pozitív hangulata volt. Minden további nélkül képesek voltunk beszélgetni a most zajló dolgokról” 

– mondta az államfő.

A „most zajló dolgok” pontos tartalma nem derült ki, de a menü ismeretében nem zárható ki, hogy egyes témák – például jogállamiság, hatalommegosztás vagy a Beneš-dekrétumok decemberi törvényi szentté avatása – inkább az ököruszályleves alá lettek söpörve.

Pedig a helyzet önmagában is pikáns. Az asztalnál ott ült Rudolf Schuster, szlovákiai német gyökerű volt államfő, miközben ugyanennek az államnak a parlamentje nemrég elfogadta, az államfő pedig aláírta azt a törvényt, amely tiltja a Beneš-dekrétumok tagadását és kritizálását. Azokét a dekrétumokét, amelyek alapján a csehszlovákiai németek – köztük Schuster közössége – elveszítették egyebek mellett állampolgárságukat és ingatlanjaikat.

A protokoll szerint azonban az ilyen témák nem illenek a pisztáciás tiramisuhoz.

Pellegrini mindenesetre példaértékűnek nevezte a találkozót, és reményét fejezte ki, hogy más politikusok is tanulhatnak belőle.

„Jó példája annak, hogy az eltérő politikai meggyőződések ellenére is képesek vagyunk egy asztalhoz ülni és tárgyilagosan beszélgetni, ahogy az intelligens és kultivált emberekhez illik.”

A mondat különösen szépen cseng annak fényében, hogy az asztalnál ott ült Čaputová és Kiska is – a Smer és a Hlas egykori politikai főellenségei –, akiknek hivatali idejük alatt a „kultivált párbeszéd” inkább egyirányú sajtótájékoztatók formájában valósult meg.

A menü közben haladt tovább: nyúlpástétom baracklekvárral és brióssal, ököruszályleves julienre vágott zöldséggel, majd választás szerint tépett marhaszegy körtével és faragott burgonyával, vagy milánói osso bucco borjúlábszár sáfrányos rizottóval. A desszert pisztáciás tiramisu volt kakaócsipsszel – ideális lezárása egy olyan ebédnek, ahol a politikai múltat gondosan al dentére főzték.

Az elnöki szóvivő, Patrícia Medveď Macíková szerint a menüt tapasztalt protokollosok állították össze.

„Olyanok is vannak köztük, akik már Rudolf Schuster idejében is itt voltak, tehát megélték az összes eddigi elnököt.”

Így lett az újévi díszebédből a szlovák politika egyik legtökéletesebb performansza: mindenki jelen volt, mindenki jóllakott, mindenki mosolygott – és semmi sem változott.