CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Ócó kínai katona érdekel? 2025. ápr. 11.

Avagy most mehet el mindenki a  „bucsába”!

Mindenki (legalább is az én korosztályom mindenkije) emlékezhet még azokra a nagyszerű időkre, amikor még a libsi és Soros mentes Rádió Jereván tudósításaiból ismertük meg a világpolitikát. Hogy a nagy, rettenthetetlen Szovjetunió és Kína határvidékén, a két ország közötti konfliktusban, a kínai határőrök tüzet nyitottak, az ott éppen békésen szántogató szovjet traktorokra, melyek viszonozták a tüzet, majd felszálltak és elrepültek a telephelyükre.

A hír nemcsak hogy régen volt, de igaz is volt, bár ahogyan Rejtő Jenő egyik mondásában megállapította: „Az igazság…sokszor titokban marad…De az igazságtalanság…mindég kiderül.”

Mint ahogyan az is kiderült a minap, hogy az ukrán hadsereg két kínai, az oroszok oldalán Kurszkban harcoló zsoldost ejtett fogságba, akik feltehetően nem a világbékéért, de nem is a világvégéért küzdöttek, és bizonyosan nem önszántukból, Putyin birodalmi seregében.

Reméljük nem járnak úgy, mint egykoron az amerikai rabok, akiket a hidegháborús kommunista propaganda szerint konzerváltak és csak utólag derült ki, hogy nem rabok voltak, hanem foglyok.

A világok harcában így lassan körvonalazódik, hogy hatodik (VI) Lenin, Kim Ir Sen és Teng Hsziao-Ping kései utódai ugyanazon az oldalon harcolnak a hős, Európát (értsd ez alatt annak a velejéig romlott elitjét és annaj pénzügyi, hatalmi érdekeit) védő ukrán hadsereggel szemben. Ahol, ne szépítsük a dolgot, szintén jelen vannak köztudottan a NATO elit alakulatainak parancsnokai, tisztjei és a világ pénzéhes, a gyilkolást halálukig élvező neomarxista zsoldosai. Dél-Amerikától, Ausztráliáig.

Így az egyik oldalon, nemcsak orosz, évszak-kolerai és kínai esett fogságba, hanem a másik oldalon is számos nyugati (kanadai, francia, brit és amerikai) került orosz fogságba, akik persze hivatalosan szintén nincsenek ott, mert az hazugság, de azért hadifogolyként csak mesélnek erről-arról, az eladhatóra kifehérített rémtörténeteikben.

Ebben benne van minden, ami a háború borzalmaiban és a katonák megemelt adrenalin szintjében kihozza a legmocskosabb állatot az emberből. Erőszak, civilek kivégzése, fosztogatás, a magukat megadó sajátjaik által hátulról agyonlőtt bajtársak, civilek elleni pogromok.

Most kapott például szárnyra a hír, hogy az ukránok, a nyugati elit családokban felnövő és valódi háborús izgalmakat kereső fiatalok számára, háborús szafarikat szerveztek 10 000 dollárért az elfoglalt és az ukránok által ellenőrzött kurszki területekre, falvakba és városokba.

Hogy kedvük szerint fosztogathassanak és kiéljék elmebeteg pszichopata vágyaikat.

Hogy ebből mi igaz és mi nem, majd kiderül. Ismerve az ukránok náci hajlamait, és pénzéhségét, nem kizárt még az sem, hogy igaz.

Háborúban nem válogatnak az eszközökben.

A minap olvasom az amerikai jelentéseket, melyek egyre őszintébben és nyíltabban tárják fel azt a proxiháborút, melyet a Biden-adminisztráció vezetett Ukrajnában az oroszok ellen és amelyről a jelenlegi, a realitásokon és nem Soros-emlőkön táplált, amerikai média úgy nyilatkozik, hogy Amerika elvesztette azt.

Mint az a napokban kiderült, a NATO amerikai tisztjei Németországból irányították a HIMARS (angolul: High Mobility Artillery Rocket System, magyarul: „nagy mozgékonyságú rakétatüzérségi rendszer) rekéták orosz, belföldi célpontok elleni bevetését.

Hogy ebben az eszement háborús történetben mennyi még az eltitkolt hazugság, az lassan de biztosan kiderül, mint ahogyan az is, hogy a hős és Európát védő ukrán hadsereg mítosza is pont annyira hazugság, mint ahogyan az is, hogy Ukrajna Európát, és nem a kijevi vezetés életben megmaradását és hatalmi, pénzügyi érdekeit védi és leplezi.

Az amerikai jelentésekből az is kiderül, hogy az egykoron, a háború elején nagy szenzációként beharangozott Bucha-i (bucsai) mészárlást sem az oroszok, hanem az utánuk bevonuló ukrán náci alakulatokban gyilkoló Banderisták végezték, akik a civil lakosság azon részét, akik a rövid orosz megszállás alatt „együttműködtek” az oroszokkal.

Értsd: élelmet és egyéb apróságokat cseréltek velük, hogy életben maradjanak. Egyszerűen kivégezték őket – mint a kutyákat – a nyílt utcán.

Az ide érkező riporterek és média persze mindennek már csak a következményeit filmezte le, az utcán szerteszét heverő halottak, hullazsákba csomagolt tetemeket. l

Még maga az EU főbizonytalansága , őfelsége és Ő neomarxistája, Ursula nincs már Leyyebb is személyesen ellátogatott a helyszínre, ahol az eléje kitett hat hullazsák láttán úgy megjátszotta a megrettent és megrímedt ócska, képmutató szinkronszínész szerepét, hogy azt még maga, a farkával akkorra már csak ritkán zongorázó, kijevi zöld manó, Zelenszkij is megirigyelte.

Erről ma, már az igazságot egyre gyakrabban feltáró amerikai jelentésekben írnak, és nem mi találtuk ki.

Persze, és azt se zárjuk ki, hogy az oroszok is gyilkoltak ott embereket, mert ez a háború elkerülhetetlen velejárója, amit érdekes módon csak az európai elit nem akar meglátni.

Amit mi tudunk tenni az az, hogy emberként elítéljük ezt a végtelenül aljas tettet, akárkik is követték el, bízva az isteni igazságszolgáltatásban. Hogy a bűnök és a bűnösök végül bűnhődni fognak. Egy biztos, amíg pokol van, addig megfelelő ördögöt is találnak bele.

Hogy végül is kitől vagy mitől kellene megvédeni valójában Európát, az is ki fog derülni hamarosan (ha még nem derült ki, és valaki számára ez még nem világos).

Joggal feltételezetjük, hogy a nyugat irányából ránk ömlő mocsoktól, arroganciától, zsarolástól és hazugságcunamitól kellene inkább megvédenünk önmagunkat, mint az oroszoktól, akiknek eszük ágában sincs megtámadni olyan országokat nyugaton, melyek harc nélkül, amúgy is szétrohadnak, széthullanak és belerokkannak hamarosan a saját tehetetlenségük, kapzsiságuk és hozzá nem értésük, népeik, polgáraik elárulásába.

Európa ma gazdasági, poliikai és energiaválságban van, ásványkincsei, ha még vannak, kifogyóban vannak. Ha ehhez még hozzávesszük a bevándorlás és a gender, valamint az LMBTQ jogok melletti eszement és teljesen abnormális kiállást, ami a mai nyugati szabadságjogok melletti kiállás szimbóluma, állatorvosi lova, nyugodtan konstatálhatjuk, hogy kár az orosz vagy akármilyen töltényért. És Putyinnak elég, ha a hintaszékében hátradőlve egy kávét kér és a díszpáholyból végignézi, ahogy tönkretesszük ezt a jobb sorsra érdemes kontinenst.

Nem véletlen, hogy az oroszok nem ellenzik Ukrajna EU-csatlakozását, mert tőlünk eltérően tisztán látják, hogy ez az EU és a jelenlegi tagállamok mezőgazdaságának és pénzügyi stabilitásának a végét jelenti.

Hiába vergődnek a jelentéktelen és súlytalan Észtek, Kaja Kallassal az élükön, akiknek az oroszfóbiájuk az agyukra ment, és akiket egy nagyobb specnaz alakulat az északi tengerbe hajtana két nap alatt, Oroszországnak nincs szüksége egyetlen európai állam területére sem.

Gondra, hitványságra és eszement politikusaira meg pláne nem!

Ha valaki ma megnézi a 12 időzónát átfedő Oroszország területét, térképét, a szinte kiapadhatatlan ásványkincsekkel, édesvízkészletekkel és termőföldekkel egyetemben, vaknak kell lennie ahhoz, hogy ne lássa, nemcsak nappal hazudunk az embereknek a várható orosz agresszióról, de még éjjel is, hogy ne lássuk a valóságot a sötétben, ami nemcsak a szemünk előtt, de a két fülünk között is igen jelentős mértékben jelen van.

Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, az elfogott kínai katonák ténye azonban felveti a kérdést, vajon Ukrajnának érdemes-e hadat üzennie ezek után Kínának és Évszak-Kolerának is egyszerre, mert az utánpótlási vonalak ma meglehetősen káoszosnak és végtelenül hosszúnak tűnnek.

Kínának amúgy is utoljára csak a székelyek üzentek hadat, de még ők is megfontolták a kérdést, lévén nem tudták volna azt a sok kínait hová temetni.