CINK

Önámító propaganda 2022. nov. 11.

Azt olvasni a Szövetség házi sajtójában, hogy micsoda fényes eredmény az 505 ezer szavazat, amit a Szövetség jelöltjeire leadtak az önkormányzati választáson.

Ez így, első blikkre nagy durranás, de jobban belegondolva inkább csak egy jó nagyra fújt lufipukkanás.

Ráadásul veszélyes, sőt, önveszélyes propaganda ez, mert azt a mintegy fél millió szavazatot nem a Szövetségre adták le az emberek.

A helyi kampányokban a Szövetség logóját inkább elrejtették, minthogy kérkedtek volna vele.

A másik dolog, és ez a fontosabb, hogy az önkormányzati választás lélektana merőben más, mint az országosé.

Vegyünk egy példát!

Az önkormányzatinál egy választópolgár számos szavazatot oszt ki. Szavasz a polgármesterre, az x számú jelöltre a községben vagy a körzetben, a járás megyei képviselőjelöltjeire, az ispánra, sőt, a nagyvárosokban még a főpolgármesterre is.

A lényeg az, hogy többszörösen szavaz, és mivel közeli, ismerős emberekre szavaz, ezért egy magyarnál is becsúszhat egy-két olyan szlovák, akit nem pártszimpátia miatt karikáz be az ember, hanem azért, mert például megműtötte és elégedett volt vele, mint orvossal, vagy segített neki ilyen-olyan ügye intézésében stb..

És ez fordítva is működhet. Számos szlováknak is szimpatikus lehet egy magyar orvos, egy hiteles magyar szakember, vagy csak azért szavazz rá, mert szomszédként, kollégaként ismeri, jó embernek tartja, és szavazatával tamogatni szeretné.

Ehhez azonban vajmi kevés köze van a pártpolitikának.

Az országos választáson viszont csak egy lehetősége van az embernek. Csak egy papírt választhat a sok közül.

Oké, bizonyára sokan fogják a Szövetség papírját, listáját választani, és azon a papíron keresnek maguknak egy-két-három olyan embert, akiben megbíznak.

De a pszichológia itt fordítva működik.

Itt nem az embert keresem elsődlegesen, hanem a pártot. És ha a párt valami miatt nem győzött meg, akkor esély sincs arra, hogy az általam választott papíron megtaláljam azt az embert, akire mondjuk helyileg szavaztam. Vagy azért, mert nem azon a papíron van amit én kiválasztottam, vagy egyáltalán semmilyen papírom nincsen rajta az adott helyi ember.

Ezért nagyon óvatosan kell bánni az ilyen ötszázezres, hurráoptimista kijelentésekkel!

A matek cudar dolog, a számok nem engednek. Mert mondjuk a legnagyobb jóindulattal van 10% magyar, illetve magyar kötődésű ember a Felvidéken. A magyarságukat felvállalókból már csak mintegy 7,5 százaléknyi maradt.

De legyünk nagyvonalúak! Számoljunk 10 százalékkal!

Ebből le kell vonni a fiatalkorúakat és a külföldön élőket, dolgozókat, akik általában nem jönnek haza a szavazás kedvéért, levélben pedig bonyolult számukra a szavazás.

Ez kb. 10 százalék lehet. Így már csak 9 maradt.

Az eddigi tapasztalatokból kiindulva, ennek a 9 százaléknak kábé a fele, jobb esetben a 60%-a megy majd el szavazni. Ez a jobbik esetben is csak durván 5,3 százalék.

Ráadásul úgy, hogy minden magyar kizárólag a Szövetséget választja!

És erre vajon mennyi az esély?

De még így is csak szűkösen lenne meg az áhított küszöbátlépés. Ha pedig az országos részvételi arány a szokásosnál magasabb lenne, akkor még az sem lenne elég a bejutáshoz, hogy minden magyar a Szövetségre szavaz. Sajnos.

A ruszinok kevesen vannak, a szlovákok pedig minimális számban szavaznak magyar pártra.

Szavazatnövelést szinte csak a nemszavazók megszólításával lehet elérni, de láttuk, hogy a magyar vidéken a helyi választáson is nagyon gyér volt az érdeklődés. Az országosnál is jóval alacsonyabb, pedig ott a helyi vezetők megválasztásáról van szó.

Az országos "magyar" átlag a részvételt tekintve siralmas.

Összegezve, a sikerhez három dolognak kellene teljesülnie:

- szinte minden magyarnak a magyar pártot kellene választania,

- mobilizálni kellene a passzívokat,

- és a szlovákok egy részét is rá kellene venni arra, hogy a magyar pártra szavazzanak.

Mindhárom feladat őrülten nehéz.

A Szövetség elutasítottsága a tömbben (például Megyeren, Ógyallán, Gútán, Komáromban stb.) azt mutatja, hogy az első szinte lehetetlen. A szerdahelyi ellenségeskedés sem az egység irányába mutat.

Ugyanis a parlamenti választásokon sajnos nem úgy gondolkodnak az emberek, hogy a listán elfér olyan ember is, akit nem kedvellek.

Egy hitelét vesztett, széles körben utált ember miatt sokan egyáltalán nem választják az adott pártot!

El kell fogadni azt az alaptételt, hogy a parlamenti választás sikere egyrészt a pártvezető és a húzó emberek személyiségétől, fellépésétől, karizmájától, meggyőző képességétől függ.

De még inkább a többség számára elfogadható, támogatott, népszerű (azaz populista) üzenetekről és legfőképpen a párt ideológiai integritásáról szól.

És sajnos a Szövetség pont ebben teljesít alul.

Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a Szövetség azért áll csehül, mert valaki felhúzta a szivárványos zoknit, más pedig kívülről mutat rá a párt hiányosságaira és ügyesen betölti a párt által üresen hagyott konzervatív játékteret.

A Szövetség azért nem népszerű, mert nem egységes, sem a vezetők szintjén, sem ideológiailag.

Így a pártkommunikació is langyos, az üzenetek pedig kaotikusak.

Ezt pedig a választó nem szereti.

Sokan a platformok eltörlésében látják a megoldást, ami nyilván szerkezetileg erősítené a párt gerincét, növelné a hitelességét (főleg ha ez a népszerűtlen bajkeverők távozásával járna), de az ellentéteket ez nem oldaná fel.

Sőt, méginkább kiélezné! A liberális és progresszív frakció kiválna a pártból, ami számbelileg nem lenne nagy vérveszteség, de ez az elektorátust is méginkább megosztaná.

Sajnos a felvidéki magyar társadalom is már durván megosztott ideológiailag, dúl a kultúrharc itt is, ami sokaknál már túllépett a sokáig szentnek és sérthetetlennek vélt etnikai kereten.

Summa summarum: Az áhított 5+ százalék elérése - etnikai alapon - már sajnos szinte a csoda kategóriába tartozik.

Igaz, csodák állítólag vannak, de mifelénk (is) meglehetősen ritkán fordulnak elő.