7832

„Önmagát adja oda áldozatul szeretetből és önként” – Dávid Zsuzsanna Esterházy Jánosról 2022. jan. 13.

A Magyar Kurír készített interjút Dávid Zsuzsanna festőművésszel, tanárral. A szerző erkölcsteológiai témájú szakdolgozata Gróf Esterházy János, a szeretet politikusa címmel jelent meg. Szemlénk következik.

Fiatal tanárnőként, festőművészként mi az, ami megragadta Esterházy János személyében?

A mártír sorsú politikus életét megismerve ugyanazt éreztem, mint oly sokan, akik foglalkoznak vele: lelkesedést, meghatottságot, a hitem megerősödését. Meggyőződésemmé vált, hogy mindezt tovább kell adnom. Esterházy személye mellett nem mehet el az ember közömbösen. A felvidéki Alsóbodokon Paulisz Boldizsár kezdeményezésére zarándokközpontot neveztek el Esterházy Jánosról, és felépült a Szent Kereszt felmagasztalása kápolna. Még az építkezés közben több mesterrel együtt utaztam Alsóbodokra. Nemzeti összefogás eredményeképpen mindenfelől érkeztek festők, segíthettünk a kápolna és a zarándokközpont festésében, művészeti díszítésében. Így ismertük meg mélyebben Esterházy János örökségét. Már korábban is olvastam Molnár Imre történész Esterházyról szóló könyvét, Alsóbodokon aztán személyesen is megismerkedtem a szerzővel. Az ő hihetetlen szorgalmának és kutatómunkájának köszönhetően Esterházy alakjában egy valódi, hús-vér ember képe rajzolódott ki előttem, egy igazi Krisztus-követő. Itt most az 1945-től 1957 márciusáig, a haláláig terjedő időszakra gondolok. A rokonai, rabtársai visszaemlékezéseiből egyértelműen kiderül, hogy

Esterházy János szent ember volt, óriási hatást tett a körülötte élőkre, kisugárzásával a szív megtérésére hívta őket.

Paulisz Boldizsárra visszatérve: iskolaalapító is volt, így személyében hitelesen mutatkozik meg Reményik Sándor felhívása:

„Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!”

Az is kiderült, hogy a kápolna építésével Esterházy János végakaratát teljesítette, aki a szülőföldjében szeretett volna nyugodni. 2017-ben megtörtént ez a csoda. Küldetésének nagyon nagy lelki kisugárzása van, ami korunkhoz szól.

Mi ez a küldetés?

Nehéz erre válaszolni, mert nagyon sokrétű, mindig új és új üzenetei vannak. A róla készült, Triptichon – Esterházy János élete és öröksége című dokumentumfilmben a Gulagon vele együtt raboskodó, Vas megyéből származó, akkor tizenkilenc éves Hetényi József még időskorában is meghatottan mesél arról, hogy az Esterházy Jánossal való megismerkedése döntő hatással volt rá egész későbbi életében. Ahogyan Esterházy a magyarságot és keresztényként a felebarátját szerette, az követendő példaként állt előtte. Hetényi József még szinte kamasz volt, amikor elhurcolta őt a hatalom a történelem egyik legkegyetlenebb időszakában. Ártatlansága ellenére súlyos büntetéseket szenvedett el, idősként mégis úgy emlékszik vissza: az Esterházy Jánossal folytatott beszélgetései során új reményt kapott az életre. A magyarok szenvedő Krisztusának nevezi őt. Esterházy valóban Krisztus tanúja tudott lenni még egy ennyire kegyetlen és szörnyű időszakban is.

Képes volt megjeleníteni Krisztus szeretetét, ami mindenhová elviszi a reményt és a fényt. Esterházy János által a keresztre kell tekintenünk, és meglátnunk benne a kegyelem forrását.

 Vándorkiállítása ezért kapta A mi jelünk a kereszt címet?

 Esterházy János fogalmazott így felvidéki parlamenti képviselőként, miután a náci Németország megszállta Szlovákiát:

„A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt!”

Ugyanígy elutasította a vörös csillagot is, minden diktatúrát. Ez is nagyon fontos üzenet a mai fiatalok számára: igenis van felelősségünk abban a korban, amelyben élünk. A különböző megtévesztő eszmék álarcban érkeznek, soha egyetlen önkényuralmi rendszer sem diktatúraként mutatkozik be.

Dolgozatában nagy hangsúlyt helyez az erkölcs és a politika szoros összetartozására.

A politika eredeti értelmében azt jelenti: a közjó okos szolgálata. Esterházy János ezt tette, politikusként az adott történelmi korban igyekezett előmozdítani a közjót mindenki számára. Ebbe az is beletartozott, hogy a kisebbségi létbe szakadt magyarok számára követelte az emberi méltósághoz való jogokat, melyekre ígéretet kaptak. S ami még ennél is nagyszerűbb:

amikor megfosztják szabadságától, önmagát adja oda áldozatul szeretetből és önként. A vértanúság erről ismerszik meg. Már az elhurcolása előtt azért imádkozik, hogy szenvedésekkel szolgálhassa közösségét.

A teljes interjú a www.magyarkurir.hu oldalon olvasható.