CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Öntsünk tiszta vizet a bombatölcsérbe! 2023. máj. 22.

Az orosz-ukrán háború lassan 16 hónapja tart, és már az első pillanattól fogva hazugságok áradatával taglózták le a tájékozódni kívánó nyugati polgárokat a harcoló felek. Nehéz, szinte titáni vállalkozás szemernyi igazságot is találni a felek nyilatkozataiban, különösen, hogy az ukrán elnök még csak véletlenül sem próbál valót állítani, Putyin szavai pedig minimum kettővel osztandók. A nyugati, progresszív sajtó pedig szintén felült a hazugságvonatra, hogy az olvasóit megtévszetve háborús pszichózist generáljanak az országaikban. Az alábbiakban kísérletet teszünk a leggyakoribb hazugságok megcáfolására.

1. Mindenről Putyin tehet

Tény és való, hogy Vlagyimir Putyin földi pályája vége felé jár, és szeretne bekerülni a történelemkönyvekbe. Azonban ordas nagy hazugság, egyben a tényeket figyelmen kívül hagyó leegyszerűsítés a nyakába varrni a háború kitörését. Az ukránok minimum a Majdan óta folyamatosan vegzálták a nemzeti kisebbségeiket, elsősorban az oroszokat. Nem véletlen, hogy 2014-ben már beavatkozott Oroszország a keleti szakadárok megsegítésével a kibontakozó konfliktusba, ám a Krím annektálása elhomályosította a történéseket. Az ukrán vezetés roppant ellenségesen viselkedett a kisebbségekkel és teszi azt máig, elég csak a kárpátaljai magyarság kálváriáját figyelemmel kísérnünk. Nyilván ez csak egy apró szelete a kijevi kormányzat túlkapásainak, ám tudatosítanunk kell, ha az ukrán vezetés nem provokálja ki a háborút, Putyin valószínűleg sosem indította volna el a seregeit nyugatra.

2. Az ukránok értünk harcolnak / minket védenek

Ha van a baloldali médiában rendszeresen visszatérő elem, amitől minden józanul gondolkodó ember falra mászik, az a fenti hazugság. Nem, az ukránok nem értünk harcolnak és főleg nem minket védenek. A sokszor valóban hősiesen ellenállást tanúsító ukrán hadsereg csak és kizárólag Ukrajnát, illetve annak politikai-gazdasági elitjét védi. 

3. Putyin nem áll meg Ukrajna nyugati határainál

Ez a kedvencem! Minden egyes Ukrajnának küldött töltény, dollár és euró hátoldalára is fel lehetne írni ezt a mantrát. A valóság azonban az, hogy az orosz hadsereg nemhogy a NATO-val nem tudná felvenni a versenyt, még a katonai szövetségen kívül álló, durván az Oroszország lakosságának harmadával rendelkező Ukrajnával sem bír el. Azzal az Ukrajnával, melynek katonai erejét a Szovjetunió szétesése óta szisztematikusan szétlopták és eladogatták a feketepiacon. A tavaly február óta tartó háború talán legfőbb hozadéka, hogy megdőlt az orosz hadsereg ütőképességének mítosza. Bár tény, hogy hatalmas területeket vettek birtokukba az oroszok, ám a villámháború napok alatt omlott össze, majd az őszi ellentámadás óta gyakorlatilag megmerevedtek a frontok, az orosz hadsereg Ukrajna esetleges kapitluációja után évekig, de inkább évtizedekig nem lesz abban a helyzetben, hogy bárkit komolyabban veszélyeztessen.

4. Az ukránok a demokratikus világot védik

Ahhoz először maguknak is demokratikussá kellene válniuk, ami valljuk be, nehezen elképzelhető egy olyan országban, ahol sorban tiltják be az ellezéki pártokat és szünteik meg az ellenzéki sajtót. Az pedig régi megállapítás, hogy a kisebbségek helyzete a demokrácia fokmérője. 

5. Kötelességünk Ukrajnát segíteni / aki az oroszokat támogatja, maga is agresszor

Morális kérdésekről talán nem a legbölcsebb a németeket kérdezni, pláne nem az istentelen brüsszelita elitet. Egy háborús helyzetben nem lehet érzelmekre hallgatni, hanem reális szemmel kell nézni a dolgokat. Oroszország esetleges támogatása (pl. Kína vagy Irán részéről) ugyanúgy hideg stratégiai számítás eredménye, mint Ukrajnáé a nyugati világban, ami pedig az USA vazallusa úgy, ahogy van. Ebből pedig következik az utolsó hazugságunk, miszerint

6. Ez nem Oroszország és az USA proxiháborúja

Ha nem így lenne, az Egyesült Államok nem tömné degeszre az ukrán vezetők Ukrajna zsebét, illetve kötelezné erre a vazallusait. Aki ennek ellenszegül, azt folyamatosan erkölcsi pidesztálra emelik, ahol aztán nyilvánosan elítélik és megalázzák. Ha a NATO nem szegte volna meg az ígéretét, és nem terjeszkedett volna folyamatosan kelet felé a hidegháború befejezése óta, akkor ezekben a percekben most teljesen másról írnánk cikket. A helyzet azonban az, hogy az amerikai jelenlétet Európában legitimáló katonai szövetség gyakorlatilag teljesen körbevette Oroszországot, ami Ukrajna gyepű jellegének elvesztésével olyan mértékű veszélyeztetettségnek tette kis a keleti óriást, amilyet már nem tudott tovább tolerálni.

A fenti okfejtésnek nem az a célja, hogy bármelyik oldal mellett lándzsát törjünk, netán mentegessük az oroszokat. Ahogy minden józanul gondolkodó ember, mi is a háború mielőbbi befejezését szeretnénk. Amellett azonban nem mehettünk el, hogy a liberális sajtó fekete-fehéren ábrázol már egy éve egy roppant összetett helyzetet, melynek árnyalása feltételnül szükséges a tisztánlátáshoz.

Nyitókép: wearethemighty.com