DR. MINISZTERELNÖK ÚR

Orando et laborando – imádkozva és dolgozva! 2022. ápr. 4.

Ez a jelmondat olvasható a Debreceni Református Kollégium homlokzatán. mely sok mindenre megtaníthat bennünket, felvidéki magyarokat, politikusokat, közéleti embereket és civileket egyaránt, ha elolvassuk, elgondolkodunk rajta, és meg is értjük. De erről majd kicsit később.

Most még egy kicsit, néhány percig, óráig, fürdök az örömben, osztozok benne barátaimmal, családommal, azokkal, aki fontosak nekem, mert valljuk, be nem sok jutott ebből nekünk mostanság, sem magyarként, sem nemzetiként, sem felvidékiként. Olvasgatom a nyilatkozatokat, telefonálgatok, nézem a barátaim örömét, és reggel, amikor a tükörbe néztem, rettenetesen jól esett, jó érzés fogott el, hogy nem kellett szégyenkeznem, mert a magam szerény, véleményformáló lehetőségeim szerint, írásaimmal, tetteimmel, állásfoglalásaimmal amellett álltam ki, ami a szívem szerint igaz, tisztességes és becsületes, a nemzet javát szolgálja, amire a szüleim neveltek, amit egész életemben vallottam, vallok, és viszek a vállamon, és ezt akkor tettem, amikor még nem tudhattam, ez sikerrel is jár. A nemzet, a Kárpát-medencei magyarság sikerével, a demokrácia győzelmével.

Nem titkoltam soha, hogy az a fajta politizálás, politika, melyet Orbán Viktor képvisel, a sajátom. 

Az a fajta ember vagyok én is, aki szereti a nemzetét, aki elfogult is kicsit, vagy lehet hogy nagyon is iránta, és aki nem tagadná azt meg soha, semmilyen körülmények között, csak azért, mert az ma menő, trendi vagy lehetséges haszonhoz juttat. 

Az, hogy valaki négyszer egymás után, Európában, iszonyú ellenszélben, nagyhatalmi ármánykodások tüzében, pénzügyi spekulánsok mediális szolgahadának ellentmondva, kétharmados felhatalmazással nyerni tud, az nem véletlen. Amögött iszonyú sok ember iszonyú sok munkája van, és végtelen elkötelezettség, alázat, amit a liberális világelit, aki a saját anyját is eladná, ha az érdeke úgy kívánja, nem ért. 

Nem hallottam még politikus szájából egy győztes választás után, de előtte is csak igen ritkán, hogy megköszönte az imát, amit a munkájáért felajánlottak. ,,Köszönöm, hogy imádkoztak értem”.

Valamit nagyon elfelejtettek ugyanis a nagy Európában. Megköszönni Istennek a lehetőséget és az öröm érzését, hogy szolgálhatja valaki a népét, nemzetét. Elfelejtették Istent. De Isten soha nem felejti el azokat, akik hisznek benne. Erről tanúskodik a tegnapi nap is. Mária népe nem maradt egyedül. Ez az alázat hiányzik ma a világ- és az európai politikából. Azért van annyi gonoszság és gyűlölet a világon, mert megkerülik Istent, nem kérnek a segítségéből, nem hallgatják meg az imáiba szőtt üzeneteit, és nem fogadják meg a parancsolatait. Talán Volodimir Zelenszkijnek sem az Oscar díjátadón kellene felszólalnia, hanem ez templomban letérdepelnie. És olyat sem igazán hallottam még haladó liberális politikustól egy nagy győzelem esetén sem, hogy „győztünk, ezért most kell igazán szerénynek lennünk”. 

Ami a tegnapi kormánypárti sikert illeti, két dolgot üzen nekünk, felvidéki magyaroknak, és ezt már többen is megfogalmazták a barátaim közül. Munka és alázat nélkül nincs se politikai hitel, sem politikai siker. Az embereket nem lehet ugyanis átverni. 

Megérzik, ha valami nem hiteles, vagyis nem szívből jön. A másik, hogy a tüzet a vízzel, és a számító közönnyel, nem lehet társítani egy politikai párton belül, mert abból sok minden lesz, csak sikeres és őszinte politizálás nem.

A győzelmet nem kell megmagyarázni. Az ellenzék vereségéhez csak néhány szót, mert a látszatát is kerülni szeretném, hogy foglalkozok velük. A magyarországi ellenzék tegnap este egy új politikai fogalmat honosított meg a politikában, ami hosszú időre megpecsételi a sorsát, a „politikai nyomorúság" fogalmát. A mai magyarországi ellenzék becsületesen nem tud nyerni és tisztességesen veszíteni sem. Mint politikusok, egytől egyik megbuktak. Ez tény, nem kell magyarázni. Azt az eredményük mutatja, hogy emberként is, szövetségesként is megbuktak. Az április 3-i, esti színpadkép mutatta, ahol cserbenhagyták  a szintén bukott, fényevő társukat, Márki-Zay Pétert, akivel elhitették, hogy mellette állnak, de hazudtak, reggel, délben, este, meg éjjel is. 

Mint ahogyan eddig is. Emberileg megbuktak, és a politikai hulláik bűze a szemlőhegyi villába vezet, és nem elég már csak szellőztetni. Csak hogy tiszta legyen a kép, ez még időben derült ki a jövőre nézve. A saját népüket és országukat is így hagynák cserben az első adandó alkalommal, és mindig ezután is. mert a hazug emberek ilyenek. Becstelenek, hazátlanok, és pocsékok. Csak ezt mindig másra mondják. Márki Zay Pétert igazából nem szeretném bántani, pedig nagy igény volna rá. Csak annyit akarok még egyszer elmondani most utoljára róla: kár érte, jó ügynök volt!

(Hrubík Béla, nyitókép: https://drhe.hu/)