CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Oroszország még mindig az EU egyik legnagyobb gázszállítója 2026. júl. 3.

Miközben Brüsszel évek óta szankciókról, leválásról és erkölcsi kötelességről beszél, a számok ismét kellemetlenül őszinték: Oroszország 2026 első félévében még mindig az Európai Unió harmadik legnagyobb gázszállítója volt.

A Bruegel adataira hivatkozó beszámoló szerint az év első hat hónapjában Oroszország mintegy 21 milliárd köbméter gázt exportált az uniós tagállamokba. Ennél többet csak Norvégia és az Egyesült Államok szállított: előbbi 50,3 milliárd, utóbbi 43,9 milliárd köbmétert. A negyedik helyen Algéria állt 20,5 milliárd köbméterrel.

Vagyis miközben 

Magyarországot és Szlovákiát rendszeresen pellengérre állítják az orosz energiahordozók miatt, az Európai Unió egésze továbbra is jelentős mennyiségben vásárol orosz gázt.

A politikai kommunikációban lehet morális magaslatról beszélni, a vezetékekben és LNG-terminálokban azonban nem jelszavak, hanem orosz gáz áramlik.

Az egész történet különösen azért beszédes, mert az orosz szállítás nem is csak egyetlen útvonalon érkezik. A TurkStream vezetéken keresztül 8,74 milliárd köbméter orosz gáz jutott Európába, ami éves összevetésben még növekedést is jelent. A fennmaradó mennyiség cseppfolyósított földgázként, vagyis LNG formájában érkezett, összesen mintegy 13,4 milliárd köbméter értékben.

Ez az a pont, ahol a brüsszeli retorika és a valóság látványosan elválik egymástól. Ha egy közép-európai ország a saját ellátásbiztonságára hivatkozik, azonnal megkapja a politikai furkósbotot. Ha viszont az uniós piac egészében továbbra is orosz gáz jelenik meg, akkor 

hirtelen előkerülnek a „piaci realitások”, az „átmeneti időszakok” és a „technikai nehézségek”.

Senki sem vitatja, hogy Európa energiafüggőségének csökkentése stratégiai érdek. De éppen ezért lenne szükség kevesebb kioktatásra és több őszinteségre. Amíg az EU egyik kezével szankciós politikát hirdet, a másikkal pedig továbbra is orosz gázt vásárol, addig nehéz hitelesen számon kérni ugyanazt Magyarországon vagy Szlovákián.

A mostani adatok nem azt bizonyítják, hogy nincs szükség diverzifikációra. Sokkal inkább azt, hogy az energiaellátás nem plakátszöveg, hanem kemény gazdasági és infrastrukturális kérdés. Ezt pedig Brüsszelben is pontosan tudják – csak valamiért a politikai dorgálásnál erről gyakran megfeledkeznek.

Forrás: Topky.sk