ILLIBERÁLIS

Öt markáns kérdés, öt egyenes válasz – Baczkó Norbertet, a patrióta fiatalok térnyeréséről kérdeztük 2021. dec. 10.

Norbert, a Megafon csapatát erősíti. A konzervatív hangok hallatásáról, törésvonalakról, ideológiai háttérről kérdeztük, valamint megosztotta velünk azt is, hogy mi a véleménye a külhoni magyar fiatalok szerepvállalásáról.

Mit gondolsz, hogy mennyire szükséges, vagy milyen fontos az, hogy teret nyerjen a fiatal, konzervatív, magyar véleményvezérek csapata a Facebookon?

Talán a legfontosabb! A Megafon azért volt egy kiemelkedő vívmány, mert azt hittük, és azt gondoltuk – ami hibás feltételezés volt –, hogy mi kevesebben vagyunk a közösségi médiában, illetve hogy a mi hangunk ebbe a szférába nem tud benyomulni. A gyakorlatban viszont a Megafon visszaigazolta, hogy igenis be tud nyomulni, és egyébként ugyanúgy nem vagyunk kisebbségben, mint ahogy társadalmi szinten sem, az emberek alapvetően igenis ragaszkodnak az értékekhez, ragaszkodnak a magyarságukhoz. Csak éppenséggel a közösségi médiatér egy olyan tér, ahol azok az inkább nemzetközi, inkább liberális gondolatok, amikről úgy gondoljuk, hogy ezt a teret uralják, azok könnyebben tudnak szárnyra kelni.

Ezzel szemben meg kiderült, hogy igazából azok, akik csendben vannak, akik inkább figyelemmel kísérik az eseményeket, számszakilag többen vannak, csak egyszerűen nem mennek bele olyan típusú vitákba, vagy parttalan marakodásokba, amiről tökéletesen tudják, hogy egyrészt nem lesz értelme, másrészt pedig nem ott dől el a játék.

Véleményed szerint, mekkora átfedés van a fideszes magyar fiatalok és a konzervatív magyar fiatalok között, akár itt a Megafonnál?

Ez egy nagyon jó kérdés egyébként. És azért, mert ebben a formában még nem nagyon tették fel nekem, pedig viszonylag gyakran szoktunk politikáról elmélkedni, akár újságírókkal, akár a politikában mozgó szakemberekkel.

Nem biztos, hogy ebben a dimenzióban érdemes ezt értékelni. Szerintem nagyon kevés olyan fiatal van, aki azt mondja, hogy ő alapvetően a saját önmeghatározása szerint konzervatív. Van egy fogalmi deficit, amiről azt gondoljuk, hogy konzervatívnak lenni valami avítt dolog, hogy akkor már-már fiatalon is öreg vagy, meg hülye ruhákat hordasz.

A kérdésben szereplő törésvonal ebben a formában nem értelmezhető a XXI. században. Azok a fiatalok, akiknek egyébként fontos a hazájuk, fontos a nemzettudatuk, fontos, hogy egy erős nemzeti közösséghez tartozzanak. Esetleg fontos a vallásuk, fontos a hitük. Ők mind-mind egy magukat értékalapon meghatározó közösség részei, akiket egyébként akár úgy is hívhatunk, hogy konzervatívok, csak ez egy csomó negatív képzettársítással jár együtt, vagy legalábbis fiatalok között nem túl trendi képzettársítással.

Tehát mi, akik magunkat konzervatívnak valljuk, ugyanolyan fiatalok vagyunk, mint bárki más, csak sokkal markánsabban fogalmazzuk meg azt, hogy számunkra mi fontos, mi érték, mit nem tartunk értéknek, mi határozza meg az életünket zsinórmértékként.

Azt látom, hogy akik kifejezetten szembe mennek a konzervatív értékekkel, vagy akik magukat deklaráltan liberálisnak gondolják, sokkal kevesebb olyan gyökeret tudnak meghatározni, amit mi gyakorlatilag csípőből tudunk mondani. Gumifogalmaik vannak, legalábbis ahogy én látom. A végére mindig kiderül, amikor egy liberális és egy kvázi konzervatív fiatal beszélget, vagy vitatkozik, hogy az érvek sokkal hamarabb fogynak el a liberálisok oldalán. De törvényszerű, mert nekünk van mibe kapaszkodni, van hova visszatérni, van logikailag zárt lánca annak, amit mi a világról gondolunk. A liberálisok ennek az ellentettjét képviselik.

Nem is politikai szinten határozzák meg magukat a magyar fiatalok, hanem inkább ideológiai szinten? Patrióta, vagy globalista? Attól függetlenül, hogy milyen pártra szavaz, vagy egyáltalán elmegy-e szavazni, fontos az, hogy magyar és a liberálizmussal szemben lépjen föl, nem pedig a magyar kormány mellett?

Szerintem az a fiatal, aki ma Magyarországon a Fideszre szavaz, nem biztos, hogy azt mondja, hogy ő konzervatív lenne, hanem azt mondja…

-Normális?

Ugye a liberálisok azt mondják, hogy nincs olyan, hogy normális. Pedig van, és az egészen jól körülhatárolható. Ők viszont próbálják eltagadni, de a kérdést talán engedjük is el, mert a liberálisoknak az egyik alapvetése, hogy megpróbálnak elmosni és relativizálni minden fogalmat, mert ez az ő világuk.

Amikor semmiről nem kell semmit kimondani. Lehetsz ilyen is, lehetsz olyan is. Lehetsz egyébként forró, lehetsz hideg, lehetsz langyos, teljesen mindegy, csak legyél. Ez az önmagában és önmagáért való létezés a világban. Nem mondom, hogy nem legitim életfelfogás, vagy nem legitim gondolat, de talán ennél többre hivatott a gondolkodó, érző ember, minthogy csak létezzen a világban, de ez messzire visz, meg ez inkább filozófia.

Mennyire van átpolitizálva, vagy politikai indokokkal átszőve a Megafon munkássága? Melyik a fontosabb egy megafonos fiatalnak? Az, hogy magyar és patrióta, vagy az hogy, pártra szavaz?

Szerintem teljesen pártfüggetlen, és a Megafon személyi összetétele nagyon is megmutatja ennek a mivoltát.

Vannak itt olyan fiatalok, akik soha nem tartoztak sem a Fideszhez, sem Fidelitashoz, többségében vannak azok, akik egyébként semmilyen szervezeti kötődéssel nem bírtak, egyszerűen azt gondolták, hogy elegük van abból, hogyha a közösségi médiában megnyilvánulnak – nem is feltétlenül direkt politikai, hanem közéleti kérdésekben, meg arról, hogy mit gondolnak a világról, az emberek közötti viszonyokról, férfi és nő viszonyáról, alapvető értékekről, az életről, mit gondolnak, és itt most ez alatt értem nyilván az életnek az alapvető szentségét is, vagy mit gondolnak arról, hogy mik a legfontosabb társadalomalkotó tényezők, – akkor azzal találták szembe magukat, hogy egyszercsak rátámadtak emberek, akik vércseként szedték szét azért, mert mer„a”-t vagy ”b”-t mondani. Onnantól kezdve, hogy te mersz „a”-t vagy ”b”-t mondani, azt mondják, hogy jó, akkor kezdjük el szétszedni, mert ez túl sok, túl veszélyes, túlságosan konkrét elképzelése van a világról, és ez rengeteg embert zavar.

Mit mondasz, hogy a liberális erőkkel szemben mennyire fontos stratégiai szinten a külhoni magyar fiatalok hangjának felhangosítása? Ezzel egyidejűleg azt is szeretném kérdezni, hogy mit üzennél azoknak a külhoni magyar fiataloknak, akik hallottak a Megafonról, de még nem jelentkeztek?

Hát azt, hogy minden nyitva áll. A Megafonnak ugyanúgy nincsenek határai, mint a nemzetnek. Ha bármikor, bárhogyan, bármiben segíthet a Megafon, akkor tessék jelezni, jelentkezni. Magyarországon ez értékelven dőlt el és értékelven dől el a magyar jobboldalon. Nem lesznek határai a Megafonnak. Bátran bele kell állni, és tudjuk, hogy ez a határainkon túl sokkal nehezebb. Egy határon túli fiatalnak kiállni saját magáért, a nemzetéért és a magyarságáért egy karakán dolog, és van, ahol nem csak azt kockáztatja vele az ember, hogy mások majd jól megmondják neki a véleményét, hanem valahol, akár a testi épségét, vagy a saját boldogulását veszélyezteti.

És én csak azt tudom mondani, hogy bátran, nagyon bátran, mert olyan sosem lesz, hogy nekünk nem kell megküzdeni azért, hogy elmondhassuk a véleményünket, vagy, hogy talpon maradjunk.

De hát ezt pont egy határon túlinak nem kell elmondani. Minden alkalommal és minden időben meg kell küzdenünk majd a véleménynyilvánítás szabadságáért, de én hiszem, hogy azért van könnyű dolgunk, mert nekünk az igazságot kell képviselni a hazugsággal szemben, az abnormalitással szemben a normalitást, és ha egy mondatban akarom kifejezni, akkor: nekünk van igazunk, és ez mindig a legkényelmesebb álláspont.

Csak el kell tudni mondani, meg kell tudni védeni, és nem kell félni attól, hogy ezzel szemben majd minket elkezdenek lőni. Ebbe bele kell állni.

kép forrása: ECHOTV