ÍRIK A GÓL

Paks - Mornar 3:0 2024. aug. 8.

Nem tudom, hogy az olimpiai izgalmak közepette és az m4sport.hu hatcsatornás, igencsak bőséges programkínálata mellett volt-e valakinek ideje és kedve tegnap este megnézni a Paks Mornar elleni konferencia ligameccsét, de ha látta, vélhetően egyhamar nem felejti el.

Egy montenegrói társaságról beszélünk, akik nem feltétlenül a focitudásukat csillogtatták meg az atomvárosban, sokkal inkább a csepűrágás művészetét.

De haladjunk sorjában! Voltak ugyan helyzeteik is, de nem amiatt fogunk emlékezni rájuk.

A Paks annyira nem játszott rosszul, mint a Vajdahunyad ellen, de a külföldi játékosügynököket sem ezzel a produkcióval fogják meggyőzni, az tuti.

Akartak, mentek, de eszméletlenül pontatlanul játszottak. Igaz, a szlávok is javarészt csak ölték a játékot, meg durváskodtak.

Az egész meccs alatt egy ideg volt az ember, iszonyatosan frusztráló volt a játék is, de a legidegesítőbb az volt, amit a balkániak a pályán (és főleg azon kívül) műveltek.

Hozzájuk képest egy marcona kanadai favágó egy brüsszeli kávézóban mentes szójalattét szürcsölgető, szivárványos zoknit viselő „jóember“.

Szóval ütötték, vágták a paksiakat, mint a cséphadaró a száraz hüvelyű lóbabot.

El is küldött idő előtt a zuhany alá lehűteni magát a spori kettőt is közülük. Miután csak kilencen maradtak a pályán, megkezdődött  a Humberto cirkusz esti nagyelőadása. Visítottak szinte minden párharc után, majd percekig fetrengtek.

Az pedig egyenesen kabaréba illő volt, amikor a legvége felé beállt az egyiknek a lábába a görcs, és addig szenvedett a földön amíg be nem rendeltette a pályára a hordágyat.

Rajta ülve kivitette magát, majd, ahogy az oldalvonalon túl volt, felpattant róla és tovább sétált. Közben káromkodva hergelte a paksi közönséget, ráadásul az egyik edzőkúpot felrúgta a nemtetszésüket fennhangon artikuláló nézők felé.

Ezért valaki mérgében feléje dobott egy majdnem üres szotyis zacskót, ami eltalálta az egyik gyúrót, aki Oscar-díj jelölést érdemelt volna a  produkciójáért. Ahogy jópár másodperc után kapcsolt, hogy ezt ki lehet használni az újabb időhúzásra, eljátszva a nagyhalált.

Jó, hogy infúziót be nem köttetett magának...

Majd amikor látta, hogy ez nem igazán használ - 10 perc lesz a ráadás - ő is felpattant, majd a nemiszervét bőszen markolászva óbégatott valami cifrát a felspanolt közönségnek.

Elképesztő, ami ezen a meccsen történt. Hogy ez nem focipályára való, az a minimum megállapítás,  de hogy ezt valakinek úgy kellett végignéznie, hogy közben ne kapjon dühében szívrohamot, na az már szinte a csoda kategóriája.

Azt hiszem, egyet én is kihordtam lábon.

Végül, a hosszabbításban a világ rendje is helyreállt. Vélhetően még odafent is megelégelhették a montenegróiaktól látottakat és begyötörtettek a paksiakkal a végén még két gólt. Így végül a magyar zöld-fehér csapat 3:0-ra nyert.

De ez a meccs nem a gólokról marad emlékezetes, az tuti.

Előre félek, hogy mi lesz a Balkánon. Megússzák-e a mieink 8 napon belül gyógyuló sérülésekkel, vagy egyenesen golyóálló mellényben kell-e majd kifutniuk a legelőre pályára.