LIBERNYÁKULUM

Pánikol a német politika, ismét az AfD betiltásáért visítanak 2026. szept. 21.

Az Alternatíva Németországnak sorozatos tartományi választási sikerei után ismét előkerült a párt betiltásának kérdése. Ferda Ataman, a német szövetségi kormány diszkriminációellenes biztosa szerint eljött az idő, hogy a Szövetségi Alkotmánybíróság elé kerüljön az AfD ügye. Nem először merül fel ez az ötlet: az elmúlt években már parlamenti képviselők is kezdeményezték a párt betiltását, miközben a nagy német pártok egy úgynevezett „tűzfallal” igyekeznek politikailag elszigetelni az AfD-t. A stratégia eddig megakadályozta, hogy a párt kormányra kerüljön – választói támogatottságának növekedését azonban nem állította meg.

A vita a szeptemberi tartományi választások után kapott új lendületet. Az AfD szeptember 6-án Szász-Anhaltban a szavazatok csaknem 44 százalékát szerezte meg, majd szeptember 20-án Mecklenburg-Elő-Pomerániában is az első helyen végzett. Az ARD eredményei szerint ott 38,3 százalékot kapott, miközben a CDU mindössze 4,9 százalékot ért el, így története során először még az ötszázalékos tartományi parlamenti küszöböt sem tudta megugrani. Még az ultraliberális Berlinben is 16,3 százalékot szerzett az AfD.

Az eredmények után Ferda Ataman azt mondta, hogy a Bundestagnak, a Bundesratnak vagy a szövetségi kormánynak kezdeményeznie kellene az AfD betiltására irányuló alkotmánybírósági eljárást. Úgy fogalmazott, nem lehet egyszerűen napirendre térni afölött, hogy egy olyan párt támogatottsága növekszik, amelynek egyes részeit a német alkotmányvédelmi szervek szélsőjobboldaliként minősítették. Ataman szerint végső soron nem a politikusoknak kellene kimondaniuk, hogy betiltható-e az AfD, hanem lehetőséget kellene adni az alkotmánybíróságnak ennek megvizsgálására.

Már korábban is megpróbálták Karlsruhe elé vinni az AfD ügyét

A párt betiltásának gondolata korántsem új. 2024 novemberében 113, több párthoz tartozó Bundestag-képviselő terjesztett elő indítványt, amely szerint a parlamentnek a Szövetségi Alkotmánybírósághoz kellett volna fordulnia annak megállapításáért, hogy az AfD alkotmányellenes. Az indítvány alternatív lehetőségként azt is felvetette, hogy 

ha a teljes betiltás feltételei nem állnak fenn, a pártot zárják ki az állami pártfinanszírozásból.

Decemberben 43 zöldpárti képviselő egy második indítványt is benyújtott. Ők először „független jogi szakértőkkel” vizsgáltatták volna meg egy tiltási eljárás sikerének esélyeit, és ehhez a német szövetségi és tartományi hatóságoktól is bekérték volna az AfD-vel kapcsolatos anyagokat.

A Bundestag 2025. január 30-án tárgyalta a két kezdeményezést. A vita kifejezetten heves volt, végül azonban mindkét indítványt a belügyi bizottsághoz utalták. A parlament ekkor nem döntött arról, hogy ténylegesen benyújtja a párt betiltására vonatkozó kérelmet Karlsruhe számára.

A tiltás támogatói azzal érveltek, hogy elegendő bizonyíték gyűlt össze az AfD egyes politikusainak és szervezeteinek kijelentéseiből és tevékenységéből. Az ellenzők között ugyanakkor nemcsak az AfD politikusai voltak: más pártok képviselői közül is többen arra figyelmeztettek, hogy egy sikertelen tiltási eljárás politikailag éppen az AfD-t erősíthetné.

A német alkotmányvédelem régóta figyeli a pártot

Az AfD és a német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal, a BfV között évek óta jogi csatározás zajlik.

A BfV 2021-ben az egész AfD-t úgynevezett „Verdachtsfallként”, vagyis 

alkotmányellenes törekvésekkel gyanúsítható szervezetként kezdte kezelni. 

A párt ezt megtámadta a bíróságon, azonban a münsteri tartományi felsőbíróság 2024-ben jogszerűnek találta a megfigyelést. A német Szövetségi Közigazgatási Bíróság 2025 májusában nem engedélyezte a döntés további felülvizsgálatát, így a „gyanús eset” minősítés jogilag fennmaradt.

2025 májusában a BfV ennél tovább is ment, és bejelentette, hogy 

az egész pártot bizonyítottan szélsőjobboldali szervezetnek tekinti – természetesen bármiféle konkrét bizonyíték nélkül. 

Az AfD bírósághoz fordult, az alkotmányvédelmi hivatal pedig vállalta, hogy a kölni bíróság döntéséig nem használja nyilvánosan ezt a szigorúbb minősítést. Vagyis az AfD egészének ilyen besorolása továbbra is jogvita tárgya.

A „tűzfal” – együttműködés nélkül az AfD-vel

A betiltási vitánál jóval régebbi módszer az AfD politikai elszigetelése. Németországban ezt Brandmauernek, vagyis tűzfalnak nevezik. A lényege, hogy a nagy parlamenti pártok nem kötnek koalíciót az AfD-vel, és lehetőség szerint nem támaszkodnak annak szavazataira kormányzati döntések elfogadásakor sem.

A CDU már a 2018-as pártkongresszusán kimondta, hogy nem működik együtt az AfD-vel. Paul Ziemiak akkori CDU-főtitkár 2019-ben ezt úgy pontosította: nemcsak koalícióról nincs szó, hanem az együttműködés más formáiról sem.

Hogy mennyire érzékeny kérdésről van szó, azt jól mutatta a 2020-as türingiai botrány. Thomas Kemmerich FDP-s politikust az AfD képviselőinek szavazataival választották meg tartományi miniszterelnöknek. A történtek országos politikai válságot okoztak. Az FDP később hibának nevezte az esetet, és Kemmerich végül távozott. A Bundestagban külön vitát is tartottak az ügyről.

Öt évvel később Friedrich Merz körül robbant ki hasonló vita. 

2025 januárjában a CDU/CSU migrációs indítványát az AfD szavazataival együtt fogadta el a Bundestag.

Bár Merz hangsúlyozta, hogy nem kötött megállapodást az AfD-vel, az eset azért okozott komoly politikai vihart, mert egy fontos parlamenti indítvány elfogadásához először vált meghatározóvá az AfD támogatása.

A pártok közötti tűzfal azonban mindmáig fennmaradt: az AfD jelenleg hiába végez több tartományban az első helyen, a többi jelentős párt továbbra sem hajlandó vele koalícióra lépni. Mecklenburg-Elő-Pomerániában ezért a 38 százalék feletti választási eredmény sem jelenti automatikusan azt, hogy az AfD kormányt alakíthat.

A Bundestagban is teljes az ignorálás

Az AfD parlamenti elszigetelése más formában is megjelent. A Bundestagban hagyományosan minden frakció jelölhet alelnököt, a jelöltet azonban a képviselőknek meg kell választaniuk. Az AfD több jelöltje sem kapta meg a szükséges többséget, így 

a pártnak a 2017–2021-es ciklusban egyetlen Bundestag-alelnöke sem lett.

A párt emiatt az alkotmánybírósághoz fordult, ám a testület 2022-ben kimondta: egy frakciónak joga van jelöltet állítani, de nincs joga arra, hogy a jelöltjét a parlament automatikusan meg is válassza.

Hasonló konfliktus alakult ki a parlamenti bizottságok vezetése körül is. Az AfD kifogásolta, hogy jelöltjeit nem választották meg egyes bizottságok élére, illetve egyik bizottsági elnökét leváltották. A Szövetségi Alkotmánybíróság 2024 szeptemberében 

az AfD kérelmeit ebben az ügyben is elutasította.

Ezek tehát nem formális párttilalmak. Az AfD részt vesz a választásokon, parlamenti frakcióval rendelkezik és törvényjavaslatokat nyújthat be, ugyanakkor a többi frakció szavazatai nélkül bizonyos választott parlamenti tisztségeket nem tud megszerezni.

Pártot betiltani Németországban nem egyszerű

A német alaptörvény valóban lehetőséget ad politikai pártok betiltására, de rendkívül magasra teszi a lécet. Eljárást a Bundestag, a Bundesrat vagy a szövetségi kormány kezdeményezhet, a párt betiltásáról azonban kizárólag a Szövetségi Alkotmánybíróság dönthet.

A bíróság eddig a Német Szövetségi Köztársaság történetében mindössze két pártot tiltott be: 1952-ben a neonáci Szocialista Birodalmi Pártot, 1956-ban pedig a Német Kommunista Pártot.

Különösen fontos precedens a szélsőjobboldali NPD ügye. A Szövetségi Alkotmánybíróság 2017-ben megállapította, hogy a párt céljai alkotmányellenesek voltak, mégsem tiltotta be. A bíróság szerint ugyanis nem elég az alkotmányellenes cél, annak is legalább reális lehetőségként kell felmerülnie, hogy a párt képes lehet ezek megvalósítására. Az NPD politikai súlyát ehhez túl csekélynek ítélték.

Az alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy 

a párttilalom nem gondolatok vagy világnézetek betiltására szolgál. 

Bizonyítani kell, hogy az adott párt aktívan és tervszerűen dolgozik a szabad demokratikus alaprend felszámolásán vagy súlyos meggyengítésén.

Hiába minden, az AfD választói bázisa nő

A politikai elszigetelés és az alkotmányvédelmi vizsgálatok mellett – vagy inkább ellenére – az AfD választási eredményei látványosan javultak. A 2021-es szövetségi választáson még 10,4 százalékot szerzett, 2025-ben viszont már 20,8 százalékot, amivel a CDU/CSU mögött a második legerősebb politikai erővé vált a Bundestagban. A pártnak jelenleg 152 képviselője van.

2026 szeptemberében pedig egymás után két keletnémet tartományban is az első helyen végzett. A Reuters szerint a fejlemények újra felvetik azt a kérdést, mennyire fenntartható a „tűzfal” jelenlegi formája, miközben a koalíciós lehetőségek egyre szűkülnek és egyre több pártból álló kormányokra lehet szükség az AfD nélküli többségek kialakításához.

Most tehát ismét előkerült a másik lehetőség: nem pusztán politikailag elszigetelni az AfD-t, hanem megvizsgálni, fennállnak-e egy alkotmányos párttilalom feltételei. Mert akkor egy csapásra megoldódik minden probléma: 

a németek ismét kénytelenek lesznek a hagyományos, ellenben bukott pártok közül választani, hogy aztán érdemi választási lehetőség nélkül álljanak fel újra a csak arányaikban eltérő összetételű pártok.

Arról azonban nem Ferda Ataman, nem Friedrich Merz és nem is az AfD politikai ellenfelei döntenének, hogy a párt valóban betiltható-e. Ha valamelyik jogosult állami szerv végül elindítja az eljárást, a döntést Karlsruhe, a Szövetségi Alkotmánybíróság hozza meg.