CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Parasztpuding vagy Omán, választhatunk komám! 2021. dec. 31.

Lassan véget ér az év. Szilveszter az utolsókat rúgja, és éppen belénk, mint mindig. Csak kipurcan. Már csak a funusz, a temetési szertartás van hátra, pezsgő, kaviár, meg hanggránát, de a kántor nem fog sokáig énekelni, legfeljebb a föl, föl ti rabjait a földnek.

A hantolás gyorsan megy. Az utolsó másodperc éjfél előtt mindent visz! A fejfára az kerül: Itt nyugszik egy felejthető év, akit nem sikerült kordában tartani, szerette a tréfát és a bort, felmelegedett mint a Föld, élt 364 napot, béke omikronjaira! De akármilyen is volt, nem illik elengedni a halottat jó falusi tor nélkül, bor, pogácsa, verekedés, ahogy illik, meg legalább egy tál parasztpuding, magyarul kocsonya kerüljön az asztalra, meg semmi, ami egy liter pálinka két magyarnak. Azt mondják halottról, jót vagy semmit, de akkor most abba kellene hagynom az írást. Mit is mondhatnánk erről az évről? Legalább megtartott. Legalább figyelmeztetett megint, nem mi osztjuk a lapot se a világmindenségben.

Megint tanított, mi meg megint nem tanultunk semmit. Jó hír, hogy visszatért a hallhatatlanságból Rejtő Jenő mostohatestvére, Lejtő Jenő.

Benne nem fogunk csalódni jövőre sem. Sorban állnak a nyomdák a kávéház előtt. Laponként viszik a mantrát. Őt ez az év szülte minden kilátástalanságával. A humor sem halt még meg,

Ő is túlélte a túlélhetetlent, és aki nem értette, az még savanyúbb lett vagy politikus.

Miközben kormányunk a rudat kereste meg a vitorlákat, a szelet régen kifogták belőle, a hajó hánykolódott eleget, a kardélre hányás sem segített. Amióta van oltási prémium, több lett a lakástűz. Jó éve lesz a túzoltóknak. Béremelés helyett! Létre jött a régen óhajtott egység is a felvidéki magyaroknál, minden gyermekbetegségével és elesettségével együtt.

Jelenleg úgy vagyunk, mint a karácsonyi betlehemezők az ének után, néha még kiszólnak a házakból: ahányan vagytok, annyi fele szaladjatok! De valahol találkozunk azért, egyszer biztosan,ha máshol nem, a végtelenben. A karácsonyban majdnem megtiltották a karácsonyt, de résen voltunk, még Máriát és Józsefet is sikerült megmenteni, ideiglenesen. Felkészül Malika és Ahmed! Jézus segíts!

Az élelmesebbje, aki nekünk a családi kamrába zárkózást javallotta az ünnepekre, titokban Ománba ment, bár ott is maradna. Ha szerencsénk van, eltéved vele egy teve. A lőtéri kutya sem keresné.

A lustábbja nem Ománba, de Románba ment gázolajat lopni kulturális szokásból. Nem nyertünk a Covid lottón, még a számok húzása is káoszba fulladt, de legalább vesztettünk, és ez is valami. Kevesebb pénzt kell elszámolni az unokáink felé. Ez is egy pozitívum.

Egyébként is minek az a sok pénz? Csak a baj van vele. Eladjuk érte a lelkünket. És van rá vevő, hála magunknak.

Túléltük. Örüljünk a családnak, egymásnak a barátoknak. Köszönjük meg a jó Istennek, hogy vigyázott ránk. És kérjük, hogy segítsen továbbra is, mert bár élünk, ebbe más is belehalt már! Vigyázzunk az egészségünkre, mert újat nem tudunk venni, akármennyi pénzünk is van, volt, lesz. Ne feledjük: a lelkünket nem lehet bezárni , hiába is szeretnék. Keressük a jót, feledjük az ót.

Bort, búzát, békességet. Boldogabb Új Évet mindenkinek, akinek jár, meg annak is, akinek járna, de nem jut. Találkozunk a barikádokon 2022-ben is. A zászlót és a jókedvet ne hagyjátok otthon. Éljen február 30-a is. BÚÉK örök Magyarország!

Hrubík Béla írása.  Kép forrása: cafeblog.hu.