Péntek esti gyász: Ace Frehley (1951-2025) 2025. okt. 17.

Tudom, sokszor elmondtam már, hogy egyszerre szerencsés és szerencsétlen a mi generációnk, hiszen még láthatjuk élőben a legnagyobb zenészeket, de mi vagyunk az a nemzedék is, amelyik eltemeti ezeket a nagyokat. Arról már kár beszélni is, hogy 2025-ben hány kiválóság adta vissza a lelkét a Teremtőnek, de most már tényleg úgy tűnik, hogy lassan kihal a rockszakma.

Sajnálatos hír látott napvilágot ma hajnalban, 74 éves korában elhunyt Paul Daniel Frehley, vagy ahogyan a világ megismerte, Space Ace Frehley, a Kiss legendás gitárosa. Minden idők egyik legnagyobb hatású húrnyűvője 1951. április 27-én született New York Bronx városrészében holland és német bevándorlók gyerekeként. Az első elektromos gitárját 1964-ben kapta karácsonyra, és noha nehéz azzal megvádolni, hogy különösebben technikás vagy innovatív mestere lett volna a hangszerének, szép sikereket ért el a lányok körében Jimi Hendrix, a The Rolling Stones, a The Who, Buddy Guy vagy épp a Led Zeppelin dalainak előadásával.

A korai évek többé-kevésbé sikertelen bandázását követően 1972-ben egy újsághirdetésre reagálva csatlakozott Paul Stanleyhez, Gene Simmonshoz és Peter Crisshez, a többi meg már történelem, ahogy mondani szokás. Persze nem ment ilyen simán a dolog, hiszen a Kiss első három lemeze (Kiss - 1974, Hotter Than Hell - 1974, Dressed To Kill - 1975) jobbára semmilyen reakciót nem váltott ki, miközben olyan klasszikusok szerepeltek rajta, amelyek a zenekar koncertjeinek kirobbanthatatlan darabjai lettek. Már-már feloszlott a Kiss, amikor az Alive! című koncertlemezzel szó szerint berobbantak a köztudatba.

1975-től egy példátlan nyerőszéria következett: Destroyer (1976), Rock and Roll Over (1976), Love Gun (1977), majd egy úkjbb koncertlemezzel, az Aive II-vel ünnepelték meg a dallamos és roppant fogós hard rock muzsikát rejtő korongok sikerét. 1978-ban egy picit szusszantak a zenekar tagjai, egymástól függetlenül mind a négyen szólólemezt készítettek – egységes borító-koncepcióval –, melyek közül Ace korongja sikerült a legjobban.

A Kiss visszatérése 1979-ben felemásra sikeredett, hiszen a Dynasty szakított a hard rockkal, helyette pop és disco sajátos értelmezése kapott helyet, minden idők egyik legemblematikusabb Kiss dalával, az I Was Made For Loving You-val. Hát, biztos van, aki szereti, haha.

A sikerekkel járó rock 'n roll életmód kikezdte a zenekar tagjait is, Criss az elhatalmasodó alkoholizmusa miatt egyre rosszabbul dobolt, így az Unmasked lemezt már nélküle vették fel, noha a lemez borítóján szereplet még a neve, majd hamarosan hivatalosan is kitették. A helyére Eric Carr érkezett, aki aztán 1991-ben ugyanazon a napon hunyt el, mint Freddy Mercury.

1980-ban már megelőlegezték a maszkok ledobását az Unmasced lemezzel, ami kb. a legsikertelenebb korongjuk lett, köszönhetően a könnyed, popos hangzásának. Az 1981-es Music from "The Elder" egy meglehetősen furcsa kísérlet volt (nem rossz, csak furcsa), hiszen részben visszatért a hard rockhoz a Kiss, ám középkori hangszereket és szintetizátorokat is vastagon tartalmazott. 

Akkorra már megérett a kilépés gondolata Ace-ben is, noha még további két lemezen, az 1982-es Killersen, illetve névleg az ugyanabban az évben megjelent Creatures Of The Nighton is szereplet, utóbbin egy hangot nem játszott.

Ace egészen 1987-ig nem adott magáról életjelet, Frehley's Comet néven két kiváló lemezt is megjelentetett két év alatt, majd 1989-ben már szólóban egy következőt korongot, amin Peter Criss, Sebastian Back, Rachel Bolan és Dave Sabo is feltűnik. Tényleg kiváló cuccok!

Ám a sikeres turnékat követően 1996-ban a nosztalgiahullám, na meg jónéhány millió dollár összehozta a Kiss klasszikus, maszkos felállását, ami 2002-ig maradt együtt, és kihozott egy modernkedő, de különösebben nem izgalmas lemezt 1998-ban Psycho Circus címmel.

A szólólemezes karrierjét 2009-ben indította újra Ace Frehley, és kár lenne tagadni, olyan király lemezeket rakott össze, amilyeneket ebben a korban ritkán hoznak össze a zenészek. Nincs itt semmi világmegváltás, egyszerűen csak baromi jó dalokat rakott össze abból az egyébként nem túl izmos eszköztárból, amije volt. Az Anomaly-t 2014-ben a zseniális Space Invader követte (számomra ez volt a szólókarrierje csúcsa), 2018-ban a Spaceman, 2024-ben a 10, 000 Volts – kivétel nélkül nagyszerű alkotások!

És amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy Origins címmel előbb 2016-ban, majd 2020-ban is fejet hajtott kedvec dalai előtt, köztük néhány Kiss nótát is újraértelmezett. Azt is tudjuk, hogy idén érkezik (érkezett volna) a sorozat harmadik korongja. 

Ace Frehley néhány héttel ezelőtt elesett a stúdiójában, és beütötte a fejét. Noha eleinte nem tűnt túl komolynak a dolog, koncerteket mondtak le, majd érkezett a hír, hogy lélegeztetőgépre kellett kötni a Kiss egykori gitárosát, aki végül október 16-án elhunyt.

Bátran kijelenthetem, hogy Ace Frehley nélkül nem beszélhetnénk amerikai hard rockról, pláne nem heavy metalról. Olyan gitármágusok nevezték elsőszámú hősüknek, mint Dimebag Darrel (Pantera), Chuck Schuldiner (Death), Steve Vai, Joe Satriani, Marty Friedman (ex-Megadeth), de azzal se tévedünk nagyot, ha kijelentjük, zenészek millióira gyakorolt elképesztő hatást. 

Újabb kiváló zenésszel gazdagodott az égi zenekar, akit a Guitar World magazin minden idők 14. legjobb gitárosaként rangsorolt.

Legyen neked könnyű a föld!