AMMARHA!

Péntek Esti Hetes 2022. máj. 20.

Szép dolog a hét minden napján Piros7-est olvasni (akár hivatlból, mert mondjuk szövetségi politikus vagy, akár mert csak úgy), de gondolunk azokra is, akiknek van magánéletük: íme hét végi válogatásunk az elmúlt napok jellemző témáiból. Természetesen elfogultan és szubjektíven, hiszen a pártatlanság és objektivitás balliberális sajtós védjegy.

Kezdjük mindjárt Ukrajnával, de hagyjuk most egy kicsit a háborút. Azt kérded, hát ez miféle f.ság, ha Ukrajna, akkor háború. Hát pedig nem! Kérem szépen Ukrajna nemcsak arról híres, hogy egy olyan háború változtatja földi pokollál, amelyet az amerikaiak vívnak az oroszokkal az utolsó szál ukránig, s amely háborút bár Putyin indított el, de Zelenszkij az, aki most már a világ összes pénzéért sem hagyná abba (pedig derekasan körbetarhálja a világot azért a pénzért). Ukrajna menet közben megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált is. Merthogy a régi hiedelmekkel szemben a múzsák a fegyverek között sem hallgatnak. No de mégis ki a lótüdő legyen az év embere a Time-nál, ha nem Zelenszkij, s ki nyerje a Dalfesztivált, ha nem Ukrajna? Éppenséggel ha egy kék-sárgára festett szikladarabot állítottak volna a színpadra, az is tomboló közönségsikert aratott volna. Elsősorbn azok körében, akik pár éve még azt sem gondolták volna, hogy Ukrajna az egy ország, és rajta van a térképen.

Ennél azonban sokkal vidámabb, amikor azt látjuk, hogy a szlovák sajtó megint előkapja a “magyarok revízión járatják az eszüket” témát. Ez olyankor szokott előfordulni, amikor egyidejűleg nincs értelmes téma, nincs értelmes újságíró kéznél és úgy általában sincs értelme semminek életrézés uralkodik el annak láttán, hogy a gyűlölt szomszédnál a világon minden jobban megy. A Pravda csúszott ezúttal meg, különösebb kommentárt egyébként maga a téma nem igényel, elég lesz csak egy “úgy legyen”, vagy szószátyároknak: “a próféta beszéljen belőletek drága Pravdás kollégák.

Persze könnyen elképzelhető, hogy a revíziós riogatás már csak a fuldokló kétségbeesett jajveszékelése, annak láttán, hogy a szlovák nyelvű közösségi média megszólalói “az elektronikus ucca embere” miként vélekednek Orbán Viktorról. Egy felvidéki Fidesz-tagozat egyszerre tenné fölöslegessé a köldöknézegetésnél és a média (meg a P7) hibáztatásánál tovább eddig nem jutó Szövetséget, valamint bármelyik tetszőleges szlovák pártot.

Igor Matovic eközben vélhetően tévesen került fel az “év homofóbja” közönségszavazás indulóinak listájára, a “szaros buzerant” kifejezésnek ugyanis az esetek 99%-ban semmi köze az ezzel illetett személy szexuális orientációjához. Ld. még “Te buzerant” c. rovatunkat, amelynek szintúgy semmi köze (alapvetően) ehhez a gusztustalanságig túlerőltetett témához.

Apropó Matovic: attól még, hogy ilyen ízesen használja az ősi szlovák nyelvet, még egy kretén barom. Nem létezik ugyanis más ismert diagnózis, mely mellett valaki annyira képes lenne saját magát (illetve országát) tökön szúrni, mint az orosz kőolajra kivetett különadóval. Értjük, hogy Sam bácsi hátsója önmagában is árnyékolja az energiamezőket, de az innen, nem-pénzügyminisztériumból is látszik, hogy ebből (meg az összes többi Ukrajna-őrületből) igen nagy baj lesz.

Ennél reménytelenebb hülyék aztán legközelebb már csak Berlinben és Brüsszelben találhatók. Az előbbiben megvonják a volt kancellár juttatásait, csak mert nem megy neki úgy a duplagondol, ahogy kéne: igen, Németországban akár egy volt kancellárnak is nekimennek, ha nem áll be a bégetők sorába (Schröder bűne ez esetben az, hogy nem ment neki nyíltan Putyinnak, márpedig ez ugye ma az elfogadhatóság minimum-kritériuma).

A másik főváros pedig… nos, ami a no-go zónákon kívül történik, az általában kimerül annyiban, hogy heti hétszer elhangzik, hogy “függetlenednünk kell az orosz energiától”. Én amúgy sajnálom von der Leyen asszonyt. Irtó szar érzés lehet minden nap azzal a tudattal munkába menni, hogy nincs valós választói legitimációd, nincs néped, nincs országod és a világ más vezetői kutyába se vesznek, annyira sújtalan a pozíció, amiben ülsz.

Mindeközben Kínában üldözik a keresztényeket. Mert Kínában VANNAK keresztények - mégpedig nagyon-nagyon sokan. Mindeközben Európában…

A végére maradtak a kedvencek. Először is, aki hitt Márki-Zay Péterben, mégsem kell csalódnia, jut a csóklászásból mindenkinek, ugyanis “Az Ember Aki Megszorongatta Orbán Viktort” pártot alapít. Eddig nem akartam 2026-ra gondolni, de egy félmosoly erejéig azért csak muszáj lesz…

Jó volt látni, ahogy a volt amerikai elnök beköszön a budapesti CPAC-en. Elvégre Dr. Miniszterelnök Úr valamennyi tanítványát egyformán szereti, még a lassabb felfogásúakat is, mint amilyen Donald Trump. Ha odafigyelt volna legalább a tusványosi leckékre, akkor lehet, hogy most nem “volt” elnökként kéne emlegetnünk. De lényeg a lényeg: Hungary Helps!

És akkor tadamm, végül következzék a hét legocsmányabb története - mármint a történet maga régi, egészen a Sine Metu meg az Összefogás meg más hasonlók kikelésének ideijéig nyúlik vissza, de a dolog most került a P7 mikroszkópja alá. Nagyon röviden arról van szó, hogy a Gombaszögi Nyári Tábor szervezői azzal alázzák a felvidéki magyarság legnagyobb múltú kulturális szervezetetét, a Csemadokot, hogy a róla elnevezett sátorban egy olyan előadót szerepeltetnek, aki egyik leghírhedtebb opuszában megénekelte Orbán és Gyurcsány farokverését.

Namost álljunk meg egy fél pillanatra: eleve mit keres egy ilyen féltégla értelmi képességű és nívójú lény a legnagyobb múltra visszatekintő felvidéki ifújsági táborban? Ez volna a progresszivitás Orosz-féle értelmezése? Meg se merjük kérdezni, vajon hogy hívják annak az országnak a miniszterelnökét, aki ezt a rendezvényt támogatja…