ZSÍR

Péntek esti láz: Alice Cooper - School's Out 2025. jún. 27.

Végre eljött a nap, amire minden tanuló és tanár várt! Véget ért az iskolaév, jöhet a jól megérdemelt vakáció. Ebből az alkalomból egy olyan dalt hoztam el péntek estére, ami épp erről a csodás napról szól, amit gyakran énekelgettem és máig énekelgetek a bizonyítványok kiosztásának napján.

Vincent Damon Furnier 1948. február 4-én látta meg a napvilágot Detroitban. A zenei karrierjét még az 1960-as évek elején kezdte el. A zenekara több névváltoztatás után 1969-ben vette fel az Alice Cooper nevet, miután a névadó színpadi karaktert is kitalálta hozzá az énekes. A kisebb sikereket elérő zenekar számára Frank Zappa adta meg a kezdőlökést egy lemezszerződéssel, mivel az excentrikus gitáros szeretett volna minél bizarrabb zenekarokat a kiadójához kötni.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a többi innen már történelem, de valójában koránt sem volt sikertörténet a zenekar indulása. Sem az 1969-es Pretties For You, sem a következő évben kihoztt Easy Action lemez nem váltott ki különösebb hullámokat. Zeneileg ugyanis semmivel sem különböztek a korszak garázs-rock bandáitól, viszont a színpadi showjuknak korán híre ment, ráadásul egyre elvetemültebb ötletekkel álltak elő, nem véletlenül kötik hozzájuk a shock rock műfaj berobbanását.

A szintugrás Bob Ezrin producer felfogadásával érkezett meg, aki segített a zenekarnak olyan dalokat írni, amelyek már szélesebb tömegek számára is befogadhatók lettek. Az 1971-es Love It To Death be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, az első kislemez, az I'm Eighteen című dallal egészen a Billboard lista 21. helyéig repítette őket. Ennek hatására a Warner Bros. kiadóhoz szerződtek, ami jelentősen magasabb ligába juttatta a zenekart. A Killers lemez ebben az évben már jelezte, hogy komoly sikerekre hivatott a banda de az átütő erő a következő évben, a School's Out lemezzel és dallal érkezett meg, ami az USA-ban top 10-es, Nagy-Britanniában vezető sláger lett. 

Az 1973-as folytatás, a Billion Dollar Babies még ezeket a sikereket is meg tudta fejelni, ám a gépezet kifacsarta a tagságot, az év végén érkező Muscle Of Love már elég haloványra sikeredett. Ezt egy Greatest Hits kiadvány követte, majd elbúcsúztak a közönségtől.

Ezt követően Vincent hivatalosan is Alice Cooperre változtatta a nevét, és immár szólóelőadóként jelentette meg a lemezeit. Az újbóli bemutatkozás meglehetősen zajosra sikeredett, 1975-ben Bob Ezrin segítette a világra a Welcome To My Nightmare korongot. A korábban is jelen lévő horror-tematika immáron meghatározó szerephez jutott. A folytatás is egész jól sikerült, ám a Cooperen egyre inkább elhatalmasodó alkoholizmus erősen rányomta a bélyegét az elkövetkező bő évtized munkásságára. A sikertelen elvonók, az elmaradó turnék hatására nagyjából el is kezdték a rajongók temeti Alice Coopert, na meg a karrierjét is, és bizony 1986-ig, a Constrictor lemezig kellett várni, hogy újra értékelhető produktummal álljon elő. 

A csúcsra az 1989-es Trash album röpítette vissza, amit a magyar származású Desmond Childdal rakott össze, ezen szerepel Alice Cooper legismertebb dala, a Poison, de emlékezetes róla a Bed Of Nails is. A folytatás a Hey Stoopid képében jött 1991-ben, és bátran odatehető az elődje mellé, mind a produkció, mind a dalok tekintetében. 1994-re viszont teljesen megváltozott a zenei környezet, a grunge térnyerésével bekövetkezett őrségváltás még a viszonylag fiatal bandáknak sem kedvezett, hát még az olyan dinoszauruszoknak, mint Alice Cooper. Hiába volt ugyan kiváló korong a The Last Temptation, a turné a fent vázolt okok miatt elmaradt, és még a kiadója, az Epic Records is kidobta a zenészt.

Látszólag ennyi volt a sztoriban, ám 2000-ben úgy tért vissza Alice Cooper, ahogy arra kevesen számítottak: a Brutal Planet, majd következő évben érkező Dragontown konkrétan a Rob Zombie és Marilyn Manson ihlette indusztriális rockot/metalt rejtett. Nekem különösebben nincs bajom a két koronggal, de a főhősünk is érezhett, hogy a közönsége nem igazán erre számít tőle, így a folytatásban szépen visszatáncolt a garázs rockhoz, amit hol modernebb, hol hagyományosabb értelmezésben máig is játszik, szerencsére egyenletesen magas minőségben.

A klasszikus Alice Cooper együttes épp egy hónap múlva, július 27-én jelenteti meg „visszatérő” korongját The Revenge Of Alice Cooper címmel, ami a formáció nyolcadik korongja lesz. Szólóban pedig immár 22 nagylemeznél jár a reszelős hangú énekes.

Meg kell még említenünk, hogy a kemény imidzs ellenére Alice Cooper hívő keresztény, akinek például a Megadeth korábban kimondottan egyházellenes főnöke, Dave Mustaine is az életét és a megtérését köszönheti.

Mai dalunk tehát a rockzene legnagyobb sokkmesterétől, a csúcsokat és a hullámvölgyeket is testközelből ismerő Alice Coopetől hallgatjuk meg, egyenesen 1972-ből. Éljen a nyár!