ZSÍR

Péntek esti láz: Gojira - Explosia 2024. júl. 26.

Ma este kimondottan kemény húrokat pendítünk meg – a párizsi olimpia tiszteletére. Akik nézik a péntek esti nyitóünnepséget, talán meghökkennek rajta, hogy egy kimondottan kemény metalt játszó együttes, a francia Gojira is a fellépők sorát erősíti. Az zenekar rajongói persze nem lepődnek meg ezen, hiszen a banda már hosszú ideje a legfontosabb francia együttes, világszerte több millió rajongóval.

Az együttest Godzilla néven alapították a franciországi Bayonne-ban: Joe Duplantier (ének, gitár), Mario Duplantier (dob), Christian Andreu (gitár) és Alexander Cornillon (basszusgitár). Tagcsere csupán utóbbi poszton történt, 1999-ben, amikor a zenekar a Godzilla nevet is lecserélte a nukleáris szörnyeteg eredeti, japán nevére, a Gojirá-ra, Jean-Michel Labadie csatlakozásával pedig véglegesült a felállás.

A tagcseréig három kislemezt adtak ki, ami még hagyományos death metal és progresszív metal keveréke volt, ám a saját ízt a 2001-es Terra Incognita lemezen villantották meg először embrionális formában. A két évvel későbbi The Link lemez országos ismertséget hozott, a 2005-ös From Mars To Sirius pedig nemzetközi hírnevet. Ekkora már teljesen kialakult a zenekar egyedi, senki mással össze nem téveszthető stílusa, amit a teljesen jellegzetes gitár- és dobjáték, illetve sok esetben a környezetvédelemről szóló szövegek jellemeznek.

2008-ban jelent meg a The Way of All Flesh című korongjuk, ami engem is teljesen beszippantott delejes, intenzív, de roppant izgalmas dalaival. Innentől egyfajta finom dallamosodás is megfigyelhető a zenekarnál, akik a lemezzel már a Metallica előtt is játszottak a turnéjukon. 2012-ben jelent meg a L’Enfant Sauvage (Vad gyermek), amiről a mai dalunk is származik. A korong minden korábbinál dallamosabb volt, miközben a dalok éle szemernyit sem változott.

A következő lemez már nagyban készült, amikor a Duplantier tesók anyukája elhunyt, ez olyan mértékben rányomta a bélyegét a zenekarra, hogy gyakorlatilag kukáztak mindent, ami elkészült (állítólag már a felvételek zajlottak), és új dalokat írtak. Egy ilyen tragédia nyilván mély nyomokat hagy a zenén, és bizony a Gojira is elkészítette a legmegosztóbb lemezét, amin az előző korongon megjelent tiszta ének szinte egyeduralkodóvá vált. A dalokból csak úgy árad a fájdalom, de egyben az életet is ünnepli. 2016 egyik legjobb lemeze volt!

Amikor az ember azt hinné, hogy nem lehet már tovább fokozni a tökéletességet, a Gojira ismét előállt egy olyan koronggal, ami maximálisan meglepte a rajongókat. A Fortitude (Bátorság) 2021-ben minden elődjénél szerteágazóbb volt. Kiváló anyag, rendkívül sok figyelmet és törődést igényel, de ahogy mondani szokás, bőven meghálálja. A dalok nagy része akár divatosnak is mondható témákat boncolgat, a környezetvédelemre fókuszál, de ahogy azt korábban is írtam, sosem állt távol a francia srácoktól ez a dolog.

2018-ban volt szerenecsém élőben is látni a zenekart a csehországi Brutal Assault fesztiválon, talán akkor jártak népszerűségük csúcsán, hiszen akkora tömeg volt rájuk kíváncsi, amilyet csak ritkán látni a josefovi erőd falai között (pár évvel korábban a Machine Head töltötte meg ennyire a teret). A zenekar velejét adó egyedi gitárjáték, Mario őrült dobolása, Joe dühös éneke és Jean-Michele masszív basszusai olyan egyedi atmoszférát teremtettek, amire nehéz szavakat találni. És talán épp ez is a Gojira lényege: behatárolhatatlan, katartikus, nagybetűs ZENE.

Nem véletlen, hogy sokan az új évezred vezető metalzenekarának kiáltották ki a franciákat, ám ők sohasem a rajongói igények kielégítésére törekedtek, hanem a saját utukat járták. Ez az út pedig 2024-ben a párizsi olimpia megnyitó ünnepségéig vezette őket. Ha valami igazán különlegesre és értékesre, a konvenciókra magasról tevő zenére vágyunk, bátran ismerkedjünk meg Franciaország vezető metalzenekarával.