ZSÍR

Péntek esti láz: Nick Cave and The Bad Seed ft. PJ Harvey - Henry Lee 2024. jan. 5.

Az új évben is folytatódik mindenki kedvenc rovata, a hol pénteken, hol szombaton jelentkező Esti láz. Ezúttal egy szomorkás ausztrál úriember kivételes munkásságával ismerkedünk meg, már amennyire egy ilyen rövid dal engedi.

Nicholas Edward Cave 1957. szeptember 22-én született Ausztrália Victoria államában, Warracknabealben. A fiatal Nick templomi kórusban énekelt, ott került kapcsolatba a zenével. Az egyetemen festőművésznek készült, és ahogy az a hetvenes évek művészvilágában nem példanélküli, ekkoriban kapott rá a heroin használatára is. 

A zenei szárnybontogatás viszont még az évtized elején megkezdődött, 1973-ban ismerkedett meg későbbi zenésztársaival, Mick Harvey gitárossal, Tracey Pew basszusgitárossal és Phil Calvert dobossal, akikkel 1977-től egészen a The Birthday Party névre keresztelt banda 1983-as szétrobbanásáig zenélt. A zenéjük leginkább a post-punk jelzővel írható le, de bőven található benne gótikus rock, jazz, blues és rockabilly is. A banda Londonban és Nyugat-Berlinben borzolta a kedélyeket. 

A The Birthday Party szétesését követően Nick Cave and the Bad Seeds néven kezdett el zenélni korábbi zenésztársai, illetve a német és az angol experimentális rock színtér zenészeivel. A banda első lemeze 1984-ben jelent meg From Her To Eternity címmel, és egyből komoly sikereket aratott a post-punk és a blues egyfajta bizarr keverékeként leírható zenéjével. 

A zenekar a következő évben már átalakult felállásal Nyugat-Berlinben találta magát, ahol elkészítették a folytatást, a The Firtstborn Is Dead korongot, ami már sokkal inkább a gótikus rock és a country keresztezése volt (némi bluesos beütéssel). Az 1986-ban érkező Kicking Against The Pricks egy feldolgozásalbum lett, amin John Lee Hooker, Johnny Cash, Lou Reed és másk dalait gyúrta át a banda a saját képére. 

1986-ban egy saját dalokat tartalmazó koronggal is megörvendeztette Cave a rajongóit, a Your Funeral... ...My Trial minden korábbi lemeznél sötétebb lett, amiben a búgó hangú énekes egyre súlyosabb heroin-függősége is szerepet játszott. A lemez hatalmas sikert aratott, szinte csak pozitív kritika jelent meg róla. A lemezen szereplő The Mercy Seat dalt Johnny Cash is feldolgozta, a 2000-ben megjelent American III: Solitary Man korongon hallható a dal. A zenekar tagjai kirobbantak ekkoriban a kreatív energiáktól, filmeztek, Cave regényt írt. 

1989-ben Nick Cave São Pauloba költözött, ahol sikeresen legyőzte a függőségét, ami a zenére is hatással lett: az 1990-ben megjelent The Good Son már egy megtisztult elme alkotása, a dalokat a zongora hangja dominálja, balladák, sötét víziók öltenek testet a nótákban. Az 1992-ben érkező Henry's Dream egy keményebb rock hangzás felé mozdul el, de végig igazi Bad Seeds lemez marad. Egyesek punk bluesként aposztrofálják. A következő évben egy koncertlemez érkezett Live Seeds címmel, ami remekül kapta el a banda harapós, agresszív hangzását.

1994-ben érkezett a Let Love In, ami ismét változtatott a hangképen, a rocktól egy nagyzenekar hatását idéző zene felé mozdul el. A korongon szerepel a Metallica által is feldolgozott Loverman, vagy az egészen elképesztő Red Right Hand is. 

Az 1996-ban érkező Murder Ballads még tovább emelt a téten. Az itt szereplő dalok mindegyike egy gyilkosságot elmesélő ballada. Olyan dalok kaptak helyet a lemezen, mint a Kylie Minogue-gal közösen előadott Where The Wild Roses Grow, vagy a mai dalunk, a PJ Harveyvel közösen előadott Henry Lee. Az itt szereplő dalok tradicionális folk dalok, illetve feldolgozások. A Murder Ballads máig a Nick Cave and the Bad Seeds legtöbb példányban eladott lemeze.

Az 1997-ben megjelent The Boatman's Call radikálisan szakított a zenekar korábbi erőszakos szövegvilágával, sokkal inkább a párkapcsolatokra, a veszteségekre, a magányra fókuszáltak Cave szövegei. A lemez ismét zongora-központú dalokat tartalmazott, amit a legkedvezőbb fogadtatásban részesített a szaksajtó.

A 2001-ben érkező No MOoe Shall We Part az énekes előző években kiújult heroin- és alkoholfüggőségének legyőzése után jelent meg, némileg vegyesebb kritikákkal, amint az elődei. 

A Nocturama 2003-ban jelent meg, elődeinél sokkal hangosabb, rockosabb lett, mivel Cave nagyobb belefolyást engedett zenésztársainak a dalok megírásába. A lemez megjelenése után elhagyta a fedélzetet Cave egyik legrégebbi zenésztársa, Blixa Bargeld gitáros, így a folytatásra komolyan fel kellett kötni a gatyákat.

...és nem is hazudtolta meg magát az ausztrál énekes és zenekara, ugyanis rögtön két lemezt is megjelentetett, igaz, egy borítóba csomagolva: Abattoir Blues / The Lyre Of Orpheus. Előbbi igazi gótikus és blues rock, míg a másik korong érzéki balladákat tartalamzott.  

Két évvel később, 2006-ban Nick Cave új zenekart hívott életre, a garázsrockban utazó Grindermant, akikkel két kiváló lemezt is elkészített (Grinderman - 2007, Grinderman 2 - 2010), majd 2008-ban ráfordult a Bad Seeds 14. nagylemezére, a Dig, Lazarus, Dig!!!-re. A lemezt csupán öt nap alatt vették fel és le sem tagadhatná a Grinderman hazását, hiszen tobzódik a punk és a garázs rock hangulatokban.

2013-ban érkezett a Push The Sky Away, immár Mick Harvey nélkül, aki még a The Birthday Party óta Nick elválaszthatatlan társa volt. A Skeleton Tree 18 hónapon keresztül készült, és 2016-ban jelent meg. A felvételek során Cave 15 éves fia kábítószer hatása alat leesett egy szikláról és belehalt a sérüléseibe. A zömmel elektronikus és ambient hatású lemez neki állít emléket. 

2019-ben ismét egy duplalemezzel jelentkezett Cave. A Ghosteen az elődje folytatásának tekinthető, hiszen itt is az elektronika és a leheletfinom hangulatok dominálnak. 

Címszavakben ez lenne Nick Cave zenei pályájának görbéje, de sokkal jobban jár az ember, ha beleveti magát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a sokszor bizarr, kiszámíthatatlan zenei világ nem való mindenkinek, de akit beszippant, azt többé nem engedi a delejes hangú ausztrál sötét vízióiból kibontakozó csoda.