CINK
Picivel több belátást!
2025. ápr. 24.
A 2010-es évek környékén létrehoztuk a vizuális kétnyelvűségért küzdő Fontos vagy! mozgalmat itt Komáromban.
Megpróbáltunk az új lehetőségek adta eszközökkel, a közösségi háló, a Facebook erejével rávilágítani olyan nyelvi és mentalitásbeli visszásságokra, amelyek úgymond bosszantottak minket, illetve megpróbáltunk építeni egyfajta magyar lokálpatrióta identitást.
Viszonylag fiatal civilekként valójában kissé a politikai aktivitást helyettesítettük a civil aktivizmusunkkal. Ezzel pedig enyhén fel is bőszítettünk néhány nagyágyút a felvidéki politikai piramis csúcsán. Mivel ők ezt afféle támadásként értelmezték. Hogy mi úgymond belekotnyeleskedünk az ő szakmájukba.
Pedig a célunk csupán annyi volt, hogy az egyszerű embereket, vállalkozókat, boltosokat, lakossági szolgáltatókat (például a magyar felirat meglétét szimbolizáló Fontos vagy! matrica által) közösségi motivációval, illetve enyhe nyomásgyakorlással rávegyük arra, hogy használják ki a vizuális kétnyelvűség törvényileg engedélyezett lehetőségeit.
Az egyik példa, a regionális autós matrica.
Grafika: Králik Robi
Abban az időben viszonylag nagy hangja volt ennek a kis csapatnak, elég nagy volt a tevékenységünk füstje, de a lángja is!
Szinte perzselő, hiszen ezer fokon égtünk. Nagy hévvel, odaadással és hittel dolgoztunk ezen a mi kis mediális közösségi projektünkön.
Azóta eltelt nagyjából 15 év. Kicsit visszább vettünk, a mozgalmi hév kihűlt, de a szívünk mélyén nyelvi aktivisták maradtunk. Én legalábbis mindenképpen. Annak ellenére, hogy mindenki elindult a saját szakmai útján. Ki itt, ki külföldön.
De miért is ez a múltba révedő, meglehetősen hosszú felvezetés? Azért, hogy érthető legyen az aktuális „kekeckedésem” motivációja.
Minden korábbi aktivista építette a privát karrierét, illetve végezte azt a munkát, ami rábízatott.
Nem lett egyikünk sem úgymond top politikus. Másokkal ellentétben nem is ez volt a cél. De sosem tántorodtunk el azon célunk elérésétől, én legalábbis nem, hogy továbbra is rámutassunk a visszásságokra.
Mint magyar újságírónak, közírónak ez valahol a feladatom is.
Persze, nem szívesen teszi ezt az ember, mert egyértelműen minden ilyen rámutatással valakinek úgymond beleköp a levesébe, valakinek ez nem tetszik.
De a dolgok csupán így tudnak jó irányba elmozdulni. Ha nem legyintünk arra ami zavar, mondván: nem a mi dolgunk, hanem beleállunk és szóvá tesszük azt, ami szemet szúr (a Facebookon bárki lehet véleményformáló, ez manapság már nem csupán az újságírók és a politikusok kiváltsága). Hogy az illetékesek a mediális nyomásgyakorlás által felfigyeljenek a problémára és változtassanak a hozzáállásukon.
De úgy, ahogy a politika is általában, kétélű fegyver. Ahogy valakiket maga mellé édesget az őszinte véleménye megfogalmazása által az ember, úgy egy csomó más embert elidegenít vele magától. Ez hasonlóképpen működik a polgári aktivizmus terén is.
De úgy döntöttem, hogy most ismét rámutatok egy aprócska fájó pontra.
Egy kis tüske ez a köröm alatt, amit lehet tűrni is, meg meg lehet próbálni kipiszkálni onnan. Én ezúttal az utóbbit választottam.
A Komáromi Járási Kórház nagyon sokat fejlődött az elmúlt 15 évben, rengeteg fejlesztés történt, és javarészt a kórházon belül szinte minden kétnyelvűen van kiírva.
Tehát egy óriási nagy gratula és kalapemelés jár ezért a kórház vezetésének!
Viszont a bejárat előtt van egy billboard, amin csak szlovákul szerepel az intézmény megnevezése!
A kórház előtti parkoló a háttérben az ominózus óriásplakáttal.
A billboard a kórház kerítése felett közelebbről.
Kár érte, mert azon a nagy fehér felületen azért egy aprócska magyar KÓRHÁZ megnevezés is bőven elfért volna...
Ez pedig így kicsit rontja az amúgy teljesen pozitív összképet, meg az ember szájízét.
Pedig pont a kórházzal szemben látható két jó példa is.
Ráadásul ezen intézmények szintén megyei fennhatóság alatt állnak. Az egyik az Ipari Szakközépiskola. Ott szép nagy betűvel ki van írva mindkét nyelven az intézmény neve.
És hasonlóképpen – átellenben – a színházunk, a Komáromi Jókai Színház is büszkén vallja a homlokzatán kétnyelvűen, hogy milyen intézmény székel a szépen felújított épületben.
A komáromi "ipari".
A jól látható kétnyelvű felirat közelebbről.
A színház épülete a szintén kétnyelvű felirattal.
Nem akarok én (akarunk mi, komáromi és környékbeli magyarok) feszkót, nem azt szeretnénk, hogy szlovákul ne legyen kiírva hogy „nemocnica" vagy esetleg angolul hogy „hospital”, még véletlenül sem!
De azért talán az itt élő, mindegy 60 százaléknyi (ennél talán több is, mert ugyan ennyien vallják effektíve magyar nemzetiségűnek magukat, de van sok magyar, aki nem magyar nemzetiségűnek vallja magát, pedig magyar az anyanyelve, vélhetően a nemzetiséget úgy veszi, hogy az számára az állampolgárság szinonimája) komáromi magyar közösség – plusz a járás markánsan magyar többsége – megérdemelné azt, hogy a kórház megnevezés is jól láthatóan ki legyen írva magyarul is a járásszékhely egyik legforgalmasabb kereszteződésében.
(Fotók: a szerző felvételei)
Králik Róbert