
CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!
Pipacs és háború
2024. nov. 11.


Hagyományosan pipacsot ábrázoló kitűzőt viselnek az emlékezők november 11-én, ugyanis 1918-ban ekkor ért véget az első világháború. Hogyan fonódik egybe a pipacs a háború fogalmával? Cikkünk erre a kérdésre is választ ad.
A Nagy Háborúban újfajta fegyvereket, harci eszközöket vetettek be, többek között tankot, vegyi fegyvert, aknavetőt, géppuskát, kézigránátot, lángszórót és tengeralattjárót. Többmillió embert mozgósítottak négy év alatt, ami irtózatos méretű emberáldozattal járt.
Az összecsapások miatt a frontvonalakon teljesen elpusztult minden, ami azelőtt honos volt az egyes területeken. Az egyetlen növény, amely igénytelensége miatt képes volt túlélni a pusztítást a csatamezőkön, a pipacs volt. Már a harcok idején is megjelent a fronton, majd az elesettek sírhalmain is.
Piros színe miatt sok katona úgy vélte, hogy a virág az elesett bajtársak véréből nőtt ki.
A „Flandria mezején” című vers 1915-ös megjelenése után gyorsan népszerűvé vált. Belgium Flamand régiójában 1915. április 21. – május 25. között zajlott le a II. ypres-i csata, ahol a németek először vetették be a klorin harcigázt. Elmondások alapján olyan súlyos harcok bontakoztak ki, hogy szószerint egyetlen egy percre sem némultak el a fegyverek. A vers íróját John McCrae-t, aki itt teljesített önkéntes szolgálatot, a csatában elvesztett barátjának halála és annak temetése ihlette meg. McCrae-nek, aki nemcsak orvos, hanem költő is volt, a versében a katonák sírjait pipacsok borítják. De a versben említést tesz a katonák dicső haláláról és az az utáni emlékezésről is.

Flandria mezején (kép forrása: Újkor.hu)
A pipacs gyorsan jelképpé vált. Pipacsok eladásából összegyűjtött pénzből az Egyesült Államok veteránjait támogatta az amerikai tanárnő, Moina Michael, majd a franciaországi Madame Guerin több millió pipacsot ábrázoló kitűzőt adott el, amelynek bevételét hazája világháborús kárának enyhítésére fordította. A műpipacsokat Franciaország északi részén élő özvegyek és árvák is aktívan készítették, viselték és emlékeztek szeretteikre. Madame Guerin javaslatára kezdte használni jelképként a Brit Légió a háború után, 1919-ben. Ettől kezdve vált a Brit Birodalomban a piros virág az áldozatok iránti tisztelet és a veteránok támogatásának jelképévé. V.György angol király a fegyverszünet napját, november 11-ét az Emlékezés napjává nevezte ki, s azóta minden évben ezen a napon kitűzik a piros pipacsot,
s így tisztelegnek a világháború, valamint az azt követő háborúk veteránjainak, békefenntartóinak, valamint elesettjeinek emléke előtt.
1918.11.11. 11:00-kor véget érő első világháború szimbólumának számító John McCrae verset Nika Géza fordította magyarra. A fordítás alább olvasható:
Flandria mezején
„Flandria mezején pipacsok nőnek,
Keresztjei közt egy temetőnek
Ez jelöli a mi helyünket;
s bár fenn az égen
Még bátran szól a pacsirta ének
Lenn, az ágyúdörgésben
nem hallod őket.
Mi vagyunk a halottak,
kik pár napja még
Éltünk, elestünk, ragyogott
ránk a naplemente,
Szerettünk, szerettek minket
s most itt a vég,
Flandria mezején.
Viaskodjatok Ti az ellenséggel;
Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;
Vigyétek Ti azt magasra tartva.
De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak
Mi nem tudunk aludni,
bár pipacsok nyílnak
Flandria mezején.
Nyitókép: National Geographic

Baka Anita


