ZSÍR

Pirók Zsófia: "Ez az a tánc, ami a legjobban passzol a személyiségemhez" 2023. márc. 31.

Pirók Zsófia magyar koreográfus, táncművész, aki elsőként szerezte meg külföldiként flamenco szakos diplomáját a sevillai Professzionális Tánckonzervatóriumban. A művésznővel Posta Ákos István beszélgetett.

Miért éppen a flamenco műfaja érdekel a leginkább? Hogyan tudnád pontosan definiálni, hogy mi is az a flamenco? Egy táncrend? Egy életérzés? Egy regionális identitásképző elem?

Ez az a tánc, ami legjobban passzol a személyiségemhez, a testemhez-lelkemhez. Megtaláltam benne, mindazt a színt és kifejezési lehetőséget, akár a tánc, akár az alkotás területén, ami számomra a legteljesebb. Arról tudok beszélni, hogy számomra mi a flamenco. 

Igen, nekem ez egy életforma, egy attitűd. Benne van a kitartó munka, szorgalom, alázat, fegyelmezettség, ugyanakkor a bohém szabadság, a spontaneitás, a szabad-alkotás. 

A dolgok mélyére menni, megélni az életet minden tekintetben a legnagyobb odaadással. Legyen az a boldogság, a humor, a bánat, a szenvedés, vagy a szenvedély. A hétköznapokban ez kevésbé megy, vagy sokszor az élet az, ami behatárol minket, de ha táncolhatok, akkor otthon vagyok.

Mennyire volt könnyű beilleszkedned ebbe a jellegzetesen spanyol, illetve andalúz szakmai közegbe, amit a flamenco-táncosok világa alkot?

Külső alapján nagyon könnyű volt. Személyiségre pedig érdekes volt, mert itthon mindig „sok” voltam, ott pedig „kevés”. Az andalúzok nem suttognak, nem rejtik véka alá a véleményüket, az érzelmeiket, mindenki mindenkinek köszön, az idegenek is, egymásnak, kezdetben még megszeppentem ettől a fajta közvetlenségtől, de talán egy év elteltével már teljesen átvettem. Igyekszem megtartani itthon is azokat a pozitív dolgokat, amiket ettől a kultúrától kaptam. 

Szakmai szempontból egyáltalán nem volt nehéz, hiszen mára már egyáltalán nem furcsa, hogy egy külföldi ezt a műfajt válassza hivatásának. Legalábbis ott Andalúziában, a flamenco iskolák tele vannak külföldiekkel, sőt, többen is vannak, mint a helyiek. Tizennégy éve, amikor jelentkeztem, még nem volt ennyire így, de azóta nagyot változott ez, köszönhető ez annak a sok elvetemült úttörőnek, akik közé tartozom én is, aki beleállt ebbe. Mai napig meghatódom, ha valamelyik sorstársam, legutóbb például egy olasz lány, szakmai díjban részesül.

Közép-Európában mennyire divatos vagy underground rétegkultúra a flamenco?

Európa-szerte nagy flamenco fesztiválokat rendeznek, amik óriási nézőközönséget mozgatnak meg. De mehetünk messzebb is! Mert Amerikában, Mexikóban, Japánban szintén nagy flamenco élet van. Talán kevesen tudják, de Japán jegyzi a legtöbb flamenco tablaót (azaz flamenco klubot). Ők rendszeres munkaadói a sevillai flamenco művészeknek. Sokszor mennek ki egy-egy ilyen tablaóba, vagy iskolába pár hétre, hónapra. Tavaly 2022 ben rendeztük meg először itthon is az Első Nemzetközi Flamenco Fesztivált, mert pont itt ebben a közép-európai régióban azért még mindig inkább undergroundnak számít a műfaj, és szeretnénk, ha végre kiléphetnénk ebből. 

Következő fesztiválunk 2024-ben várható, amire nagy szeretettel várunk Mindenkit!

Összehasonlítva Magyarországot és Andalúziát, mint életteret, melyiket hogyan tudnád jellemezni?

Magyarország számos lehetőséggel ajándékozott meg az elmúlt tíz évben, mióta itthon alkotok. Kiemelném ebben a Nemzeti Táncszínház szerepét, hiszen előadásaink premierjei rendre ott valósultak meg. De az, hogy léteznek itthon NKA, MMA, EMMI és más pályázati lehetőségek, az is nagyon jó, hiszen bár rengeteg munka van ezekkel, és ezek mögött - azért nem csak tánc és csillogás a mi életünk -, de mégiscsak utat nyitnak az alkotásra.

Spanyolországban kevesebb ilyen lehetőségről tudok. Mint élettér, légkör, azért Andalúzia egészen más. Az én felnőtté válásom Sevillához köthető, és az a derű, életszeretet és humor, ami az andalúzok mindennapjait áthatja, az rettenetesen hiányzik. Nekem erre szükségem van, hogy minden évben ebből visszatöltekezzem. 

Igyekszem ezt itthon is tovább sugározni, amennyire tőlem telik, és sokszor érzem azt, hogy rajtunk múlna, hogy az életet hogyan éljük meg.

Milyen bemutatókra, előadásokra készülsz mostanság?

A flamenco fesztiválunk óta, szervezői, közvetítői feladatokat is végzek. Legközelebb április 21-én érkezik hat spanyol vendégművész egyenesen Sevillából a Hagyományok l Házába, ahol a FlamenColores című előadást mutatják be, mely az Állami Népiegyüttes TáncSzínTér című fesztiváljának keretében, a Színházi Olimpia programján belül valósul meg. Közösen édesanyámmal turnézunk országszerte a Mi is az a Flamenco? című interaktív ismeretterjesztő előadásunkkal, melyeket gyerekeknek terveztünk. Júniusra tervezek felújítani egy régi darabomat, és júliusban újra látható lesz Caminos című előadásunk a Nemzeti Táncszínházban.

nyitókép: Kálló Péter WLB