7832

Pogány Erzsébet máig ható pozitív energiája 2024. máj. 6.

Ma hat éve, hogy 58 éves korában elhunyt Pogány Erzsébet. Nem kerek évforduló, de ő érdemes arra, hogy akár naponta gondoljunk rá.

Hogy ki is volt ő a közéletben, ő maga fogalmazta meg a legegyszerűbben:

„Én mindig háttérember voltam, a szerencsém és az örömöm abban van, hogy valóban Duray Miklós mögött olyan háttérember lehettem, akinél nem éreztem azt, hogy ezt a munkát felesleges végezni. Duray Miklós ma is pontosan tudja, hogy milyen irányt kellene követnünk, és a kilencvenes években pontosan ezért kezdődött el az ő úgymond lejáratása, mert ő tudja, hogy mit akar, olyanok kellettek a helyére, akik nem tudják pontosan.”

Az idézet 2017-ben hangzott el (Kossuth Rádió, riporter: Haják Szabó Mária).

Hálás vagyok a sorsnak azért a 28 évért, amelyet kisebb-nagyobb megszakításokkal mellette tevékenykedhettem. Ezekből az Együttélés politikai mozgalomban eltöltött évek a legemlékezetesebbek. Erzsébet ott sajtótitkár és kampányfőnök (akkor a parlamentbe jutás még nem volt kérdés) is volt. Tizenhat éven át a Szövetség a Közös Célokért társulást igazgatta. Duray Miklós mindkét intézménynek az elnöke volt.

Ezzel itt be is fejeződött Pogány Erzsébet közéleti pályafutása állomásainak ismertetése, a következőkben néhány pillanat felelevenítése az emberi nagyságát és a szervezőkészségét mutatja.

2003-ban a Dobos László nevével fémjelzett Szabad Újság szerkesztője voltam. Duraynak mondtam, szeretnék a londoni 6:3-as diadal 50. évfordulójára egy interjút készíteni az Aranycsapat valamelyik akkor még elő futballistájával. Néhány nap múlva csörgött a telefonom, felvettem, Erzsébet tájékoztatott, hogy Grosics Gyula (ő volt a kapus) Budapesten vár engem egy exkluzív interjúra.

Nyilván nincs olyan, hogy konfliktusok nélküli állandó kapcsolat. 

Erzsébetnél nem létezett „örök harag”, bátor volt segítséget kérni, ha szükség volt rá, de ennél sokkal jellemzőbb volt az, hogy ő támogatott egy-egy nemes ügyet.

Tanúja voltam, amikor keményen összezördült valakivel, majd néhány hónappal később ugyanazt a személyt kérte fel egy általa szervezett ünnepség vezetésére. Amikor rákérdeztem nála erre, habozás nélkül mondta, hogy az a fontos, hogy a közös ügyeinkért tenni akaró emberről van szó, aki ráadásul kiválóan végzi majd a feladatot.

Egyszer a Felvidék.ma hírportál szerkesztőjeként jómagam is összekülönböztem vele. Annyira, hogy szólt, a közös munkánk véget ért. Körlevélben elköszöntem a munkatársaimtól, miután ő is írt egy körlevelet, miszerint már 20 éve folyamatosan próbára tesszük egymás tűrőképességét, és ezt még további 20 évig folytatni fogjuk.

Valami elképesztően erős belső energia hajtotta. Földi életútja vége előtt három héttel korábban az otthonában beszélgettem vele – a terveiről is.

A temetésén – többek között– ezeket a szavakat mondtam: 

„Nem keveset éltél ezen a Földön, hanem gyorsan. Túl gyorsan robogtál át egy végtelenül gazdag és csodálatos életpályán.”

A lélek nagyságáról és a hit erejéről is szól az ő életpályája. Szeretteink, barátaink és az általunk tisztelt emberek emlékét leginkább úgy ápolhatjuk méltón, ha döntéseinknél visszapergetjük azt a varázst, amelyet nála láttunk. Így a fizikai léttől függetlenül is tovább él az ember, alakíthatja–formálhatja mindennapjainkat.

Kedves Erzsébet, KÖSZÖNJÜK!

nyitókép: 1994-ben, mint kampányfőnök (a fotó forrása: Pogány Erzsébet Emlékkönyv)