CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Pokol Béla: Ukrán tragédia? Világtragédia? Orosz tragédia? 2023. febr. 2.

„A 2022-es februári orosz támadás az utóbbi évek alatt NATO-taggá váló és annak atompotenciálját az orosz határra telepíteni akaró ukrán/amerikai tervek nyomán indult be, miután Putyin sok éven át nemzetközi fórumokon többször jelezte, hogy ezt Oroszország nem fogadhatja el, és csak egy semleges Ukrajnával tud a határainál együtt élni. A gyors villámháborús legyűrésre kalkuláló orosz stratégia az alig 100 ezres kontingensével a masszív amerikai katonai segítséggel jórészt kudarcba fulladt, de az ennek hatására beindult teljes orosz katonai mozgósítás az akár hárommilliós hadseregével a most már USA/Oroszország háborúvá váló küzdelemtől nem kíván visszalépni (...) Ezt szem előtt tartva érdemes elgondolkodni e téren a jövőszcenáriókon”, írja Pokol Béla jogtudós, politológus, egyetemi tanár, majd felvázolja a három legvalószínűbb végkifejletet. Szemle.

„E tragédia-kilátások akkor keletkeztek, amikor a Szovjetunió felbomlása után az ebben a térségben - de különösen Ukrajnában és Oroszországban - beindult amerikai beáramlás és forrásszerzés 1999 után az orosz részen leállt. A CIA már ekkor kész tervei a maradék orosz állam feldarabolására riadóztatták az orosz titkosszolgálati elitet, és válaszként közülük Putyint az alkoholista és amerikaiaknak ellenállni képtelen Jelcin elnök mellé, majd helyébe tették. 

A szétesett orosz állam gyors hatalmi centralizálása és a betelepedett amerikai globalista körök gyors kiűzése egy éles ellentétet hozott létre az Ukrajnában ellenállás nélkül továbbra is előre haladó amerikai forrásszerzés és az amerikanizálódás alól mentesített Oroszország között. Az amúgy is az egész Kelet-Európában kiépíteni szándékozott ’színes forradalmak’ menetében azt ukránoknál 2003-ban a narancsos forradalommal kísérleteztek az kijevi amerikai nagykövetségen keresztül az USA globális erői, 

de az itteni választásokon később az ukrán többség mégis oroszbarát elnököt választott. 

A helyi ukrán oligarchákkal összefogva és az itt már meglévő amerikai hatalmi forrásokra támaszkodva a kijevi amerikai nagykövetség szervezésében 2014-ben végül egy puccsra került sor, 

és az oroszbarát elnök eltávolításával az oroszellenes ukrán helyi elitből alakítottak kormányt. 

Az oroszok erre válaszként szakították le az oroszok lakta kelet-ukrán részeket és Krímet. A 2022-es februári orosz támadás az utóbbi évek alatt NATO-taggá váló és annak atompotenciálját az orosz határra telepíteni akaró ukrán/amerikai tervek nyomán indult be, miután Putyin sok éven át nemzetközi fórumokon többször jelezte, hogy ezt Oroszország nem fogadhatja el, és csak egy semleges Ukrajnával tud a határainál együtt élni. A gyors villámháborús legyűrésre kalkuláló orosz stratégia az alig 100 ezres kontingensével a masszív amerikai katonai segítséggel jórészt kudarcba fulladt, de az ennek hatására beindult teljes orosz katonai mozgósítás az akár hárommilliós hadseregével a most már USA/Oroszország háborúvá váló küzdelemtől nem kíván visszalépni. Így érdemes elgondolkodni a végső kifejlet szcenárióin. 

Ezt színezi, hogy időközben nem is titkoltan úgy hangzanak az amerikai katonai stratégák megszólalásai, 

hogy végső céljuk a mai orosz állam felbomlasztása és feloszlatása. 

Egy ilyen kilátás mellett az orosz elit egyszerűen nem léphet vissza, és ha szét nem esik gazdaságilag az orosz állam közben - ahogy 1917-ben tette -, akkor az oroszok semmiképpen nem fejezik be a háborút a teljes győzelem nélkül. 

Ezt szem előtt tartva érdemes elgondolkodni e téren a jövőszcenáriókon.

1. A legvalószínűbb, hogy teljes hagyományos katonai erejükkel legyűrik az oroszok a további katonai élőerő tartalékkal már nem rendelkező ukránokat minden amerikai és NATO fegyverjuttatás ellenére. A folyamatos tüzérségi előre nyomulással harcoló orosz stratégia nyomán a teljes Ukrajna lerombolása várható, ahogy az amerikaiak tették 1945-ben német földön. 

Ha ennek nyomán és eközben a 2024-es elnökválasztáson a békepárti és háborúellenes Trump győz az eleve már történelmileg háborúellenes amerikai többség révén, akkor már csak lerombolt és a népessége által jórészt elhagyott Ukrajna marad. 

Orosz ellenőrzés mellett szigorúan semlegességre felépítve, és a területét a mai Nyugat-Ukrajna mezőgazdasági területeire szűkítve, feltehetően orosz és feléjük baráti ukrán agrárnagytőkések által működtetve. 

2. Egy másik verzió az lenne, ha az amerikai és nyugati fegyverek révén az ukránföldön zajló és a hagyományos fegyverekkel vívott harcok mégis a végső vereség fel terelnék az oroszokat, és ez a már többször hangoztatott tervüket az atompotenciáljuk bevetését kiváltaná. 

Ne legyen kétségünk, az orosz államiság léte forog kockán, és így, ha még módja lesz erre a mai orosz elitnek, akkor beveti ezt. 

A kérdés persze az, hogy milyen csapásirányokat választ majd ehhez. Ekkor már nem érdemes azzal számolni, hogy puszta elrettentésként majd egy jórészt üres nyugat-ukrán területet, vagy egy hasonló alaszkai amerikai részt irányoz meg ezzel. Inkább az a fő kérdés, hogy a már régen kidolgozott aszimmetrikus atomcsapást választják-e az oroszok, vagy csak amerikai és angol, esetleg francia atomtelepek és nagyvárosok körzeteit. Az asszimetrikus atomcsapás egyik célja az amerikai Yellowstone szupervulkánja, ám ez nem csak az egész Észak-Amerikát tenné lakatlan sivataggá sok-sok évre, de az egész glóbuszon nukleáris tél állhatna be sok éven át, elpusztítva a növényzet és a állati fajok nagy tömegét. De a Föld egészére kisebb kihatással lehet a másik asszimetrikus cél, a Kalifornia melletti földkéreg-feszültségek ezer kilométeres vonala az óceán mentén, és azt atommal megcélozva szintén a fél Amerika eltűnhetne. 

3. Végül a harmadik szcenárió, ha belső puccsal tényleg megdőlne a vesztésre álló Putyin és elitjének hatalma, és ahogy korábban Jelcin alatt, úgy most is benyomulhatnának oroszföldre a globalista amerikai hatalmi csoportok. 

Ekkor, ahogy a II. világháború után németföldön , most is amerikai/angol/francia megszállás következne, és a CIA 1991-es terveit leporolva felosztanák a mai Oroszországot.”